Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A Munka törvénykönyvének deklarált célja a tisztességes foglalkoztatás alapvető szabályainak megállapítása, tekintettel a munkáltató és a munkavállaló gazdasági és szociális érdekeire – fejtette ki dr. Vágány Tamás.
E fennkölt és aligha vitatható célkitűzést a törvénynek nem minden rendelkezésében sikerült maradéktalanul érvényesíteni. A törvény egyik erősen vitatható szabályát a munkaidő fogalmának meghatározása jelenti.
A munkaidő fogalma
A törvényi munkaidő fogalom: a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó idő, valamint a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység tartama.
A fogalom meghatározás azonban folytatódik, miszerint nem minősül munkaidőnek a munkaközi szünet (csak a készenléti jellegű munkakörökben), továbbá a munkavállaló lakó- vagy tartózkodási helyéről a tényleges munkavégzés helyére, valamint a munkavégzés helyéről a lakó- vagy tartózkodási helyére történő utazás tartama.
A probléma lényege
A fenti fogalom meghatározás tehát azt jelenti, hogy a tényleges munkavégzési helyre történő eljutás, és az onnét történő hazajutás időtartama – legyen az bármely hosszú is – teljes mértékben figyelmen kívül hagyandó a munkaidő nyilvántartás során.
A munkavállalók többsége számára ez a szabály nem okoz problémát, annál inkább azoknak, akiket a munkáltatójuk távoli munkavégzési helyre irányít, akár másik országba vagy másik földrészre. Az ő esetükben is ugyanazt a szabályt kell alkalmazni.
Így fordulhat elő az, hogy a távoli helyen (például az Egyesült Államokban vagy valamely távolabbi európai államban) kiküldetést teljesítő munkavállaló már szombaton vagy vasárnap elindul, hogy hétfőn fel tudja venni a munkát a kiküldetés helyén.
A kiküldetés végeztével pedig rámehet a hétvégéje, mire hazaért lakóhelyére, és máris folytathatja a munkát másnap – hangsúlyozta a D.A.S. JogSzerviz szakértője.
Módosításra lehet szükség
Bár az utazással, szállással járó költségtérítésre természetesen igényt tarthat, elveszett szabadidejét nem köteles kompenzálni a munkáltató. Egymást követő kiküldetések esetén egy adott időszakban tehát még az is előfordulhat, hogy a munkavállalónak alig vagy egyáltalán nem marad szabadideje a hétvégéin, mert azokon utaznia kellett.
Sokan vélik úgy, hogy a törvény fent említett deklarált célkitűzésére figyelemmel módosítani kellene a munkaidő fogalmát a jogszabályban
Addig is, amíg a jogalkotó ingerküszöbét megüti ez a gyakorlati jogalkalmazási probléma, érdemes tudni, hogy ha az elrendelt kiküldetésre a szokásos munkavégzési helyről utazik el a munkavállaló, akkor ebben az esetben az utazás ideje munkaidőnek fog számítani – mondta végezetül dr. Vágány Tamás.
