Dentons: az adósságrendezési egyezség megkötése (9. rész)

Az utóbbi évek egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó új jogintézménye a magáncsőd volt, évekig készítette elő a jogalkotó, ám hatályba lépését követően nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A Réczicza Dentons Europe LLP szakértője, dr. Juhász László többrészes sorozatában átfogó, minden lényeges kérdésre kitérő elemzést ad; most a kilencedik részt olvashatják, az első, a második, a harmadik, a negyedik, az ötödik, a hatodik, a hetedik és a nyolcadik rész is elérhető.

A törvény az egyezség megkötésének lehetőségét kétfajta eljárásmód alapján teszi lehetővé: az első a tárgyaláson kívüli, levelezés útján kötött, a második a tárgyaláson kötött egyezség. Eltérő szabályokat tartalmaz a törvény a szavazás eredményének megállapítását illetően, ezért a két eljárást külön ismertetjük.

Erre az eljárásra 150 nap áll rendelkezésre, amennyiben ezen időszak alatt nem sikerül az egyezséget megkötni, indul az adósságtörlesztési eljárás. A bírósági adósságrendezési eljárás elrendelése esetén a Családi Csődvédelmi Szolgálat („Szolgálat") egy újabb hirdetményt tesz közzé, amely tartalmazza a szokásos azonosító adatokon kívül azt a felhívást, hogy akiknek az ötvenezer forintot meghaladó pénzbeli vagy pénzben kifejezett követelésének esedékessége már lejárt, vagy a bírósági adósságrendezés elrendelését követő öt éven belül jár le, a hirdetmény közzétételétől számított 30 napon belül azt írásban jelentsék be a családi vagyonfelügyelőnél.

A felhívás figyelmeztet arra is, hogy nyilvántartásba-vételi díjat kell fizetni, s a határidők elmulasztása esetén igazolásnak nincs helye – emeli ki a Dentons szakértője.

A hirdetmény szövegét a családi vagyonfelügyelő egyidejűleg az adós által bejelentett és az azóta ismertté vált hitelezőknek, továbbá az adóssal, adóstárssal szemben indult végrehajtást foganatosító bíróságnak (hatóságnak) és a végrehajtónak, a zálogtárgy bírósági végrehajtáson kívüli értékesítésére jogosult zálogjogosultnak és az egyéb kötelezettnek is megküldi.

A hitelezői igények bejelentése

A törvény egy szubjektív, 30 napos, és egy objektív, 365 napos, jogvesztő határidőt szabályoz– ismertette dr. Juhász László.

Aki a követelését – a családi vagyonfelügyelő által vitatottként nyilvántartott hitelezői követelés esetében az igényérvényesítésre irányuló eljárást jogerősen lezáró határozatban részére megállapított követelést – nem jelenti be a családi vagyonfelügyelőnek, nyilvántartásbavételi díjfizetési kötelezettségének a jogszabályban előírt módon e határidőn belül nem tesz eleget, vagy elektronikus iratbeadásra köteles hitelezőként az elektronikus regisztrációs kötelezettségének ismételt felhívás ellenére sem tesz eleget, az eljárásban nem vehet részt.

Amennyiben a hitelező követelése a bírósági adósságrendezés kezdő időpontját követően jött létre, az igénybejelentési határidők a követelés létrejöttétől – a családi vagyonfelügyelő által vitatottként nyilvántartott hitelezői követelés esetében az igényérvényesítésre irányuló eljárást lezáró határozat jogerőre emelkedésétől – kezdődnek.

A törvény kimondja, hogy a fenti határidők elmulasztása esetén igazolásnak nincs helye. Amennyiben a hitelező a 30 napos határidőt elmulasztja, ám követelését a jogvesztő határidőt megelőzően jelenti be, az adósságrendezési eljárás során megkötött egyezségkötés során szavazati jogát nem gyakorolhatja.

Ezen felül a bírósági adósságtörlesztési határozat meghozatala során a bejelentett követelését nem kell figyelembe venni, a bíróság adósságtörlesztési határozatának hatálya nem terjed ki rá. Jogaira és kötelezettségeire az alábbi szabályok alkalmazandók azzal, hogy követelésének elévülése a bírósági adósságrendezési eljárás jogerős befejezéséig nyugszik, s ez reményt ad arra, hogy a sikeres adósságrendezési eljárás befejezését követően (ami öt-hét évet jelent) követelését érvényesíteni tudja az adóssal szemben.

A bírósági adósságrendezési eljárás során kötött egyezségben és adósságtörlesztési határozatban nem vehető figyelembe és nem elégíthető ki az eljárásban részt nem vevő hitelező követelése. Az eljárásban részt nem vevő hitelező követelését csak a bírósági adósságrendezési eljárás jogerős befejezését követően érvényesítheti, feltéve, ha az még nem évült el. Itt tesz különbséget a törvény azok között, akik egyáltalán nem jelentik be követelésüket és a késedelmes (30-365 nap közötti bejelentés) bejelentők között.

Az előbbiek követelésének elévülése folyik, s az öt-hét éves adósságtörlesztési eljárást követően az általános öt éves elévülési idő eltelik, így már nem lesz módjuk fellépni az adós ellen.

Ha nem évült el a követelés, a hitelezőnek a követeléséből legfeljebb akkora mérték jár, amilyen arányú kielégítésben a bírósági adósságrendezési eljárásban részt vevő, vele eljárásban való részvétele esetén azonos hitelezői osztályba tartozó hitelezők az adósságrendezés során ténylegesen részesültek – mutatott rá a Dentons szakértője.

A szabályozásra tekintettel célszerű 30 napon belül bejelenteni a követeléseket és befizetni a regisztrációs díjat.

Az adósságrendezés elrendelésének joghatásai

A bírósági adósságrendezés elrendelésének joghatása az adós csődvédelmének fenntartása, továbbá az adós korlátozása a vagyonával, jövedelmével történő rendelkezésében. Az adósnak fizetnie kell a csökkentett mértékű törlesztési részleteket, és nem részesíthet egyes hitelezőket előnyben a többivel szemben. Ezen célok elérése érdekében a törvény szabályozza az adósságrendezés elrendelésének joghatásait, amelyek ráépülnek a főhitelezői eljárásban már megismert joghatásokra.

A bírósági adósságrendezés időtartama alatt az adós, adóstárs pénzfizetési kötelezettsége nem teljesítéséhez vagy késedelmes teljesítéséhez fűződő jogkövetkezmények csak azon pénzfizetési kötelezettségre nézve állnak be, amelyet az adósságrendezés alatt e törvény külön rendelkezése, valamint a bíróság határozata alapján teljesítenie kell – hangsúlyozta dr. Juhász László.

Az adós, adóstárs az eljárás alatt nem teljesítheti a szerződésben vagy egyoldalú jogügyletben ellenszolgáltatás nélkül vállalt pénzfizetésre, tartozásátvállalásra, tartozáselvállalásra, teljesítésátvállalásra, kezességvállalásra vagy más helytállásra vonatkozó kötelezettségeit. Az ezen követelésekre vonatkozó igényt az eljárás során az adóssal, adóstárssal szemben nem lehet érvényesíteni, a követelésekre vonatkozó igény elévülése az eljárás alatt nyugszik.

Forrás: Réczicza Dentons Europe LLP

Az eljárásban részt vevő hitelező szabályszerűen bejelentett, lejárt követelése tekintetében az elévülés a bírósági adósságrendezés kezdő időpontjában – ha a követelés ezt követően keletkezett, akkor a követelés bejelentésének időpontjában – megszakad.

A még le nem járt esedékességű követelések (részletek) az adósságrendezés kezdő időpontjában nem válnak lejárttá, azok megfizetése tekintetében az adósságrendezési egyezség (egyezségmódosítás), illetve a bíróság adósságtörlesztési végzése (annak módosítása) az irányadó – hangsúlyozta a Dentons szakértője.

A hitelezők a bírósági adósságrendezés kezdő időpontjától a jelzálogjogból és más dologi biztosítékból, továbbá a személyi biztosítékból (kezestől, teljesítésátvállalótól, teljesítéselvállalótól, egyéb biztosítéki szerződés kötelezettjétől) kielégítést az adóssal, adóstárssal, az eljárásban kötelezettként részt vevő egyéb kötelezettel szemben – ide nem értve az óvadékot – nem kezdeményezhetnek, követeléseik végrehajtását sem kérhetik.

Nem élhetnek régi Ptk. szerint kikötött biztosítéki célú vételi jogukkal és visszavásárlási jogukkal valamint a pénzkövetelésük biztosítása céljából kikötött egyéb biztosítékaikat sem érvényesíthetik.

A hitelező nem élhet beszámítással

Az adósságrendezés időtartama alatt – fő szabályként – a hitelező nem élhet beszámítással az adóssal, adóstárssal szemben. Beszámítással élni az egyezségkötés során, illetve az adósságtörlesztési terv előkészítése során – a családi vagyonfelügyelő hozzájárulásával – akkor lehet, ha a hitelező követelése az adósságrendezés kezdő időpontjában az adóssal, adóstárssal szemben már bizonyítottan fennállt, és a követelés jogosultja az adósságrendezés kezdő időpontjában is ugyanez a hitelező volt.

A törvény azonban meghatározza, hogy ki nem számíthatja be az adóssal, adóstárssal szembeni követelését.

(A Réczicza Dentons Europe LLP szakértőjével készült sorozat következő részeit hamarosan közöljük – a szerk.)