Dr. Vágány Tamás kifejtette: a pénztartozás megfizetésére történő bírói kötelezés nagyon kellemetlen eljárás az adós számára, a bírósági végrehajtás pedig még ennél is megterhelőbb lehet.
Mégis, a végrehajtási eljárás korrekt lefolytatása ugyanúgy szolgálja az adós, mint a végrehajtást kérő érdekét. Az ingatlan árverezése az adósság behajtási folyamatának végső állomása. Sok múlik azon, hogy a végrehajtó milyen becsértéket állapít meg az eljárás kezdetén.
Egy friss alkotmánybírósági döntés mutatott rá a végrehajtási törvény (Vht.) egyik ellentmondásos rendelkezésére.
A konkrét ügy
A szóban forgó ügyben maga a végrehajtási ügyben eljáró bíróság bírája fordult beadvánnyal a taláros testülethez. A Vht. ugyanis lehetővé teszi az ingatlan becsértékének a becsérték időmúlásra figyelemmel történő újbóli megállapítását, de ez a jogszabályi rendelkezés a kizárólag olyan ingatlan becsértékekre alkalmazható, amelyekről szóló tájékoztatást 2012. szeptember elsejét követően közölték.
Miért is fontos ez? A D.A.S. JogSzerviz szakértője szerint az ingatlan végrehajtás útján történő értékesíthetőségét alapvetően befolyásolja, hogy reális vagy irreális becsérték alapján folyik az eljárás.
A túl alacsony becsérték az adós kárára válik, a túl magas eladhatatlanná teszi az ingatlant. Végső soron ez utóbbi sem feltétlenül áll az adós érdekében, mert így a tartozásának járulékai tovább halmozódhatnak. Indokolt volt tehát egy olyan szabály beiktatása, amely az időmúlás lehetséges hatását elismeri a becsérték módosításán keresztül.
Azok az adósok és azok a végrehajtást kérők azonban, akiknek ügyében 2012 szeptembere előtt közölték a becsértéket, nem élhetnek ezzel a lehetőséggel.
Aggályosnak találta az Alkotmánybíróság
A bíróság több pontban találta aggályosnak a szabályozást: egy-egy ingatlan becsértéke az árverezés során a piaci értéktől jelentősen eltérhet, indokolatlan a különbségtétel az egyes adósok között a becsérték közlésének időpontja szempontjából, továbbá a bíró sérülni látta a jogbiztonság elvét is.
Mindezen érveket azonban az Alkotmánybíróság elutasította – hangsúlyozta dr. Vágány Tamás.
A határozat indokolása szerint nem érinti az tulajdonhoz fűződő alapjog védelmi körét, ha a jogszabály egy vagyontárgy becsértékének leszállítását, vagyis értékének csökkentését nem teszi lehetővé.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a bírói kezdeményezésben kifogásolt jogszabályi feltétel a végrehajtás alá vont ingatlanok becsértékéről szóló szabályok időbeli hatályának kijelölése során objektív és tárgyilagos szempontot tart szem előtt. A testület véleménye szerint a kifogásolt szabályozás kapcsán így nem érhető tetten rejtett diszkrimináció sem.
Ennek megfelelően pusztán azon ténytől függően, hogy e becsérték közlésére mikor került sor, egymáshoz képest lényegesen eltérő szabály szerint kerülhet lefolytatásra a végrehajtási eljárás. Most már az is tudható, hogy mindez összeegyeztethető az Alaptörvénnyel – mondta végezetül a D.A.S. JogSzerviz szakértője.