A hitelezővédelmi szempontok tekintetében a vállalkozók számára kiemelt jelentőségű kérdés, hogy az általuk működtetett gazdasági társaság milyen feltételek mellett teljesíthet kifizetést a tagok részére. Az ilyen kifizetések ugyanakkor érinthetik a hitelezők érdekeit is, hisz a kifizetés, megfelelő likviditás hiányában, az esetleges hitelezői követelésektől vonhat el forrást – fejtette ki dr. Barkassy-Grünfeld Loránd.
A Polgári Törvénykönyv („Ptk.") által hatályon kívül helyezett gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 133. §-a, továbbá a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény („Számviteli törvény") 21. §-a éppen ezért a saját tőke megfelelő mértékének igazolását írták elő az osztalékelőleg kifizetésének feltételeként, továbbá az osztalékelőleget felvett tagok számára visszafizetési kötelezettséget is teremtettek.
A fent idézett jogszabályi rendelkezések tehát előírták, hogy az osztalékelőleg kifizetéséhez szükséges forrást mérlegadatokkal kell igazolni. Erre alkalmas volt az éves beszámoló, illetve az évközben készített közbenső mérleg a fordulónaptól számított 6 hónapon belül.
Dereguláció a Ptk.-ban
A Ptk. 3:186. §-a rendezik jelenleg az osztalékelőlegről való döntés feltételeiről, amely a Gt. azonos tárgyú előírásaihoz képest már nem tartalmazza azon rendelkezéseket, amelyek kifejezetten lehetővé tették, hogy a taggyűlés az osztalékelőlegről való döntéséhez a közbenső mérleget, vagy az éves beszámolót a fordulónaptól számított hat hónapon belül felhasználhassa.
A Ptk. vonatkozó rendelkezéséhez fűzött kommentárok egyöntetűen megállapítják, hogy az említett rendelkezések törlése kifejezetten deregulációs célt szolgált, mivel a jogalkotó e rendelkezéseket a Ptk. absztrakciós szintjéhez képest túlzottan számvitel-technikainak minősítette, amelyeket a Számviteli törvény amúgy is tartalmazott már.
E számvitel-technikai rendelkezések, nevezetesen, hogy a közbenső mérleg és az éves beszámoló 6 hónapon belül felhasználható a saját tőke, és ezáltal az osztalékelőleg kifizetéséhez szükséges forrás igazolásához nem a polgári jogviszonyokat magas absztrakciós szinten szabályozó törvénykönyv – vagyis a Ptk. – feladata, hanem az ilyen – szakkifejezéssel élve – kazuisztikus szabályokat tartalmazó speciális jogszabályoké, mint amilyen a Számviteli törvény.
Dr. Barkassy-Grünfeld Loránd szerint a Ptk. kodifikációja során tehát éppen a Számviteli törvény elsőbbségét kívánta a jogalkotó érvényre juttatni azáltal, hogy a jelen cikk tárgyát képező rendelkezéseket törölte a Ptk. szövegéből.
A könyvvizsgálói megközelítés
Ezzel szemben a könyvvizsgálói megközelítés nem veszi figyelembe a jogszabályváltozás mögötti jogalkotói szempontokat, ezáltal túlzottan jogpozitivista és leegyszerűsítő, a jogforrási és rendszertani összefüggéseket, végezetül pedig a kérdés valós gazdasági vetületét teljes mértékben félresöprő értelmezést kíván meghonosítani.
A helyes jogértelmezés, konklúzió
A könyvvizsgálók részéről érthető a jogszabály értelmének torzítása, hisz ez jól felfogott gazdasági érdekük, a helytelen gyakorlat kialakulása a vállalkozásokra azonban teljesen fölösleges terhet ró, nem beszélve arról, hogy lerontja a Ptk. kodifikációjának jogfejlesztő teljesítményét, és lezülleszti jogi környezetünk színvonalát.
A Ptk. és a Gt. előírásai közötti különbségből ugyanis nem azt a következtetést lehet levonni, hogy minden esetben közbenső mérlegre van szükség az osztalékelőlegről szóló döntés előkészítéséhez, hanem azt, hogy a hazai jogfejlesztés eredményeként a Számviteli törvény által előírt számvitel-technikai rendelkezéseket – Gt.-vel ellentétben – a Ptk. fölöslegesen már nem tartalmazza.
Következésképpen mind a közbenső mérleg, mind az éves beszámoló alkalmas arra, hogy a fordulónaptól számított 6 hónapon belül alapul szolgáljon a taggyűlés osztalékelőlegről szóló döntéséhez.
A hazai vállalkozások érdekeinek megóvása, valamint a jogi és gazdasági környezetünk védelme szükségessé teszi a fenti kérdés minisztériumi vagy szakhatósági szintű rendezését – hangsúlyozta végezetül dr. Barkassy-Grünfeld Loránd.