Miképp és meddig köteles a szülő a kiskorú gyermeknek tartásdíjat fizetni?

A D.A.S. JogSzerviz szakértője szerint a gyermek indokolt szükségletei körébe tartozónak tekinti a jogszabály a gyermek megélhetéséhez, egészségügyi ellátásához, neveléséhez és taníttatásához szükséges rendszeres kiadásokat. A bíróság a tartásdíj összegét gyermekenként általában a fizetésre kötelezett átlagos jövedelmének tizenöt-huszonöt százalékában határozza meg. Az átlagos jövedelem megállapításánál a kötelezettnek a tartásdíj kötelezésre irányuló per megindítását megelőző egy évi összes jövedelmére figyelemmel kell lenni.

Napjainkban sokat hallani, hogy a házasságok jelentős része valamilyen okból válással végződik. Ilyenkor a gyermekelhelyezés kérdése mellett a gyermektartásdíj fizetése is felmerül. Amennyiben a felek nem tudnak megállapodni abban, hogy melyikükkel éljen a gyermekük, a bíróság hoz döntést a kérdésben.

Ezt követően pedig annak a félnek kell a gyermektartásdíjat fizetnie, aki nem él egy háztartásban a gyermekkel – mutatott rá dr. Fekete Klaudia.

Vélelmezik a rászorultságot

A polgári jog szabálya szerint a kiskorú gyermek tartásra való rászorultságát vélelmezni kell. Ez a vélelem a gyermek nagykorúságának betöltése után is - legfeljebb azonban a huszadik életévének betöltéséig - érvényesül, ha a gyermek középfokú iskolai tanulmányokat folytat.

A törvény rendelkezése alapján a kiskorú gyermek tartására a szülő a saját szükséges tartásának korlátozásával is köteles, kivéve abban az esetben, ha a gyermek indokolt szükségleteit munkával szerzett keresménye vagy vagyonának jövedelme fedezi, vagy a gyermeknek tartásra kötelezhető más egyenes ági rokona is van.

Természetben és pénzben

A gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő elsősorban pénzben köteles teljesíteni. A bevezetésben azt írtuk, hogy a gyermektől különélő szülő köteles tartásdíjat fizetni. Emellett azonban a gyermekkel együtt élő szülő is kötelezhető gyermektartásdíj fizetésére, ha az annak tartásáról nem gondoskodik.

A gyermektartásdíj mértéke és megfizetésének módja tekintetében elsősorban a szülők megállapodása irányadó, akik megállapodhatnak abban is, hogy a gyermekétől különélő szülő a tartási kötelezettségének megfelelő vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával tesz eleget.

Forrás: Thinkstock

Ez a megállapodás akkor érvényes, ha abban meghatározzák azt az időszakot, amelynek tartamára a juttatás a tartást fedezi, és azt a gyámhatóság vagy perbeli egyezség esetén a bíróság jóváhagyja – hangsúlyozta a D.A.S. JogSzerviz szakértője.

A gyermektartásdíjról a szülők megegyezésének hiányában a bíróság dönt, melynek során az alábbi körülményeket veszi figyelembe: a gyermek indokolt szükségleteit, a szülők jövedelmi viszonyait és vagyoni helyzetét; a szülők háztartásában eltartott más - saját, mostoha vagy nevelt - gyermeket és azokat a gyermekeket, akikkel szemben a szülőket tartási kötelezettség terheli; a gyermek saját jövedelmét.

Figyelembe veszik a gyermeknek és rá tekintettel az őt nevelő szülőnek juttatott gyermekvédelmi, családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátásokat.

A gyermek indokolt szükségletei körébe tartozónak tekinti a jogszabály a gyermek megélhetéséhez, egészségügyi ellátásához, neveléséhez és taníttatásához szükséges rendszeres kiadásokat. A bíróság a tartásdíj összegét gyermekenként általában a fizetésre kötelezett átlagos jövedelmének tizenöt-huszonöt százalékában határozza meg.

Az átlagos jövedelem megállapításánál a kötelezettnek a tartásdíj kötelezésre irányuló per megindítását megelőző egy évi összes jövedelmére figyelemmel kell lenni – mondta végezetül dr. Fekete Klaudia.