Sárhegyi: perfelvételi szak az új polgári perrendtartásban (2. rész)

2018.03.27. 21:02

2018. január 1-jén hatályba lépett a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény, mely koncepcionálisan új alapokra helyezte a polgári perek szabályait. A Sárhegyi és Társai Ügyvédi Iroda szakértője, dr. Bognár Anna kétrészes írásában átfogó képet ad az új törvényben alkalmazott legjelentősebb változásokról, különös tekintettel a perfelvételi szak bevezetésével járó újításokra. Most a második részt olvashatják, az első rész itt érhető el.

Fontos változás az új perrendtartásban, hogy a keresetlevél kézbesítésével egyidejűleg a bíróság felhívja az alperest, hogy a kézhezvételtől számított 45 napon belül írásban terjessze elő az ellenkérelmét, érvényre juttatva ezáltal a perfelvételi szak írásbeli jellegére irányuló jogalkotói szándékot is – ismertette a Sárhegyi és Társai Ügyvédi Iroda szakértője.

A törvény az elmulasztott ellenkérelem jogkövetkezményeként fenntartja a bírósági meghagyás kibocsátásának a jogintézményét, tehát amennyiben az alperes az ellenkérelem előterjesztésére nyitva álló határidőt elmulasztja, úgy a bíróság hivatalból, perfelvételi tárgyalás nélkül bírósági meghagyást bocsát ki.

Ösztönözheti az alpereseket

Ezen újítás valószínűsíthetően ösztönzi majd az alpereseket az ellenkérelem határidőben történő előterjesztésére és meggátolja, hogy a perfelvételi tárgyalásig tolódjon az esetleges permegszüntetés illetve az érdemi védekezés előadása, továbbá a nem védekező alperesek esetében az eljárás is korábban befejeződik, mivel a bírósági meghagyás kibocsátásával nem kell a perfelvételi tárgyalás tartásáig várni.

A keresettel szembeni írásbeli ellenkérelem beérkezésétől a bíróságnak három lehetséges útvonalat ad a törvény a perfelvételi szak lezárásának eléréséhez, az ügyek különbözőségére való tekintettel – hangsúlyozta dr. Bognár Anna.

Egyrészt amennyiben a felek álláspontjának a tisztázása szükséges úgy a bíróság további írásbeli perfelvételt rendelhet el, másrészt a bíróság a tényállás tisztázása érdekében perfelvételi tárgyalás tartását rendelheti el, végül amennyiben a felek álláspontja a keresetből és az ellenkérelemből is egyértelműen kitűnik, úgy a perfelvételt tárgyaláson kívül lezárja.

A professzionalizmus elvének érvényesülése érdekében a törvény újítása, hogy a perfelvételi tárgyalásra valamennyi fél és képviselője számára megjelenési kötelezettséget ír elő, és szigorúan szankcionálja a tárgyalás elmulasztását, így a felek megjelenésének hiányában a bíróság az eljárást hivatalból megszünteti.

Fotó: Szabó Balázs [origo]

A személyes megjelenési kötelezettséggel kapcsolatban kiemelendő, hogy a korábbi szabályozástól eltérően az új Pp. a felperes számára már nem biztosítja a perfelvételi tárgyalás távollétében történő megtartásának kérelmezési jogát, mivel a törvény kommentárja is egyértelművé teszi, hogy „az egyrészt nem egyeztethető össze a felek eljárás-támogatási kötelezettségével a perfelvételi szak legfontosabb eljárási cselekményén, a perfelvételi tárgyaláson, ami akár az egyik fél távollétében sem tudná megfelelően betölteni a funkcióját."

A perfelvételi szak lezárásaképpen a bíróság végzést hoz, mely a per cezúráját jelenti, ennek legfontosabb következménye a preklúzió. A preklúzó értelmében a perbeli álláspontok a perfelvétel lezárása után alapvetően már nem – illetve kizárólag a bíróság engedélyével - módosíthatóak, nincs lehetőség a kereset - és az ellenkérelem megváltoztatására sem, valamint a további bizonyítékok és indítványok előterjesztése is kizárt.

Összegzés

A Sárhegyi és Társai Ügyvédi Iroda szakértője szerint a címben feltett kérdésre az a válasz adható, hogy az új Pp. a teljes elsőfokú eljárás helyett a perfelvételi szakra szorítja a felek támadási és védekezési eszközeinek perfelvételi nyilatkozatok formájában történő előterjesztését, vagyis a peranyag alakítását, kiegészítését, módosítását.

Ezzel a szabályozással a jogalkotó azt a célt kívánja elérni, hogy a jogvita keretei mielőbb rögzüljenek, elkerülve ezáltal a korábbi szabályozás által generált azon anomáliákat, melyek lehetővé tették a peres felek számára, hogy időbeli és mennyiségi korlátozás nélkül az egyik fél által tett nyilatkozatra a más fél reagálhasson, sok esetben végeláthatatlan láncreakciót előidézve ezáltal, mely az eljárások elhúzódását eredményezte.