Az elektronikus kézbesítés II. - kritikák, kérdőjelek

A januártól hatálybalépő, a hivatalos iratok kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről szóló 2009. évi LII. törvény gyakorlati működése kapcsán számos kérdőjel, kritika merül fel. Az Ormós Ügyvédi Iroda szakértői két részes írásának második része. 

A kitűzött cél érthető: az elektronikus kézbesítés lehetőségének megteremtése a bírósági, hatósági eljárások gyorsítását, egyszerűsítését szolgálja, természetesen a megbízhatóság, az informatikai biztonság szem előtt tartása mellett.

Ám egy új megoldás bevezetése esetén fontos szempontnak kell lennie, hogy mind az állampolgárok, mind az alkalmazó szervek elfogadják, támogassák, annak érdekében, hogy egy jól működő, könnyebbséget jelentő rendszer jöjjön létre és ne kényszerű kötelezettséget jelentsen az alkalmazása.

A törvény azonban a legtöbb szakértő szerint sajnálatos módon több ponton nem felel meg ennek az elvárásnak.

Véleményünk szerint a törvény jó szándék által vezetve, de sok tekintetben átgondolatlan megoldásokat vezet be, sokszor nem a megfelelő eszközöket használva, és igen kevés időt hagyva a felkészülésre. Az alábbiakban röviden bemutatjuk azokat a kritikákat, amelyek a törvény megoldásait érik, érhetik.

Gyakorlati megvalósítás?

Az elektronikus kézbesítés gyakorlati megvalósításáról, működésről még keveset tudunk. Ugyan a törvény főbb rendelkezései már 2010. január 1-jétől alkalmazandóak, a közelgő határidő ellenére nem ismertek az elektronikus kézbesítés gyakorlati megvalósításának részletei.

Az Állami Elektronikus Kézbesítési Szolgáltató gyakorlatilag nem létezik, nem ismert, hogy technikailag hogyan fog működni az informatikai rendszer, vagy milyenek lesznek az iratok benyújtásához szükséges elektronikus formanyomtatványok. Nem születtek meg azok a rendeletek sem, amelyek a törvény végrehajtása szempontjából nélkülözhetetlenek.

Másrészről a fenti hiányosságok a csatlakozásra kötelezett szervezeteket lehetetlen helyzetbe hozza. Ezekre a - jelenleg még ismeretlen - követelményekre való felkészülésük törvényi kötelezettség.

Az elektronikus kapcsolattartás informatikai hátterének megteremtése intézményi oldalon (a közigazgatási hatóság oldalán) többhónapos műszaki felkészülést, előkészítést igényel, a hatóság azonban hiába indítja be most - még időben - a felkészülését.

Informatikai biztonság?

Egy hagyományos, papír alapú irat attól válik közokirattá vagy teljes bizonyító erejű magánokirattá, hogy azt törvényben meghatározott rendben, az arra hivatott szerv, az előírt alakiságoknak megfelelően állítja ki, az iratra aláírás és bélyegző, vagy két tanú aláírása kerül.

Elektronikus okiratnál jelenleg az elektronikus aláírás jelenti azt a biztonságot, amellyel az okiratot kiállító személyéről hitelt érdemlően meg lehet bizonyosodni, és az okirat változatlanságát is tanúsítja.

A törvény azonban nem ezt a megoldást alkalmazza, arra hivatkozással, hogy a cégek és állampolgárok csupán kis hányada rendelkezik elektronikus aláírással. Ehelyett az ügyfélkapun való belépéssel azonosítja magát a felhasználó, ez az egyetlen kapcsolódó pont a kézbesítendő dokumentum és a feladó személye között.

A benyújtást követően a Kézbesítési Szolgáltató időbélyeget helyez el az iraton, a kézbesítés során az iratok változatlanságát ez hivatott igazolni. Az időbélyeg azonban ténylegesen csak az iratnak a bélyegzés időpontjában való létezését igazolja, magát az iratot azonban nem lehet közvetlenül a feladóval összekapcsolni.

A törvény indokolása szerint a problémát orvosolja, hogy az iratok benyújtására az ügyfélkapun kerül sor, a belépéshez pedig azonosításra van szükség. A kritikusok azonban rámutatnak: a jelszó viszonylag könnyen megszerezhető, a ténylegesen belépő személye pedig nem azonosítható.

A Kézbesítési Szolgáltató közreműködésével kézbesített irat ennek ellenére minden további biztonsági elem nélkül közokiratnak, illetve teljes bizonyító erejű magánokiratnak minősül.

Hátrányos rendelkezések

Kifejezetten hátrányos az ügyfelek részére a törvény azon rendelkezése, hogy az elektronikus úton kézbesített hivatalos iratok esetén, amennyiben a címzett nem veszi át azokat 5 munkanapon belül, beáll a kézbesítési vélelem, vagyis az iratot a feladó hivatalos szerv kézbesítettnek tekinti, a kézbesítéshez fűződő határidők pedig elkezdődnek.

Az 5 munkanap túlzottan és indokolatlanul rövid határidő. Bár a címzett az irat érkezéséről e-mailben és amennyiben ezt kérte, SMS-ben is értesül, a tájékoztatás elmaradására nem hivatkozhat.

Elektronikus kézbesítési rendszer jelenleg is működik a cégeljárás esetén, azonban annak ellenére, hogy az egyik oldalon ügyvéd jár el, a rendelkezések kevésbé szigorúak, az iratok átvételére 7 munkanap áll rendelkezésre, amely elmaradása esetén a bíróság postai úton kézbesíti a határozatot.

A kézbesítéshez fűződő joghatások ebben az esetben pedig a papíralapú okiratok kézbesítéséhez fűződnek.

Indokolt lenne ezt a szabályt alkalmazni a jelen törvény esetében is, hiszen sokkal szélesebb körben kerülnek majd alkalmazásra a kézbesítési szabályok, illetve nem csak ügyvédek, hanem magánszemélyek és cégek is félként jelennek meg.

Kiszámíthatatlan határidők

Bonyolulttá válik a határidők számítása is. A törvény rendelkezései szerint ugyanis a határidőbe az üzemszüneti nap nem számít bele. Üzemszüneti napnak az a nap minősül, amelyen a Kézbesítési Szolgáltató több mint négy órán keresztül nem tudta ellátni a feladatait.

Az üzemszüneti napokról a Kézbesítési Szolgáltató honlapján keresztül lehet értesülni, azonban jelenleg nem világos, hogyan fogják a hatóságok, bíróságok a határidő meghosszabbodását figyelembe venni, hogyan hat ki a többi félre.

Ha nem kötelező az elektronikus kézbesítés használata, érdemes alaposan átgondolni, hogy az ügyfél képes-e megfelelni a követelményeknek, ugyanis ha az ügyfél az elektronikus kézbesítést választotta, csak indokolt kérelem esetén és csak egy alkalommal térhet vissza a papír alapú kézbesítéshez.

A visszatéréshez a hivatalos szerv hozzájárulására is szükség van, azonban nincs szabályozva, hogy milyen esetekben, milyen indokokra hivatkozva utasítható el a kérelmet. A szabály túlzottan szigorú, semmiképpen nem abba az irányba hat, hogy elősegítse az új modell elterjedését.

Szabályozási baki

A törvény egyik legkülönösebb hibáját a polgári perrendtartás elektronikus ügyintézésre vonatkozó szabályozásában találhatjuk. A perekben fokozatosan kerül bevezetésre az elektronikus kommunikáció - első lépésben 2010. július 1.-től a megyei bíróság előtt folyó eljárásokban lesz rá lehetőség.

Bizonyos pertípusukban pedig kötelező jelleggel kerül bevezetésre, mint a vállalkozások egymás közti olyan pereiben, ahol kötelező a jogi képviselet. 2011. július 1-jét követően pedig a helyi bíróság előtt folyó eljárásokban is lesz lehetőség az elektronikus kézbesítés választására.

A fokozatos bevezetés érdekében a jogalkotó meglehetősen különös (akár az is mondható: szakszerűtlen) megoldást választott: ahelyett, hogy a hatályba lépést a hatályba léptető rendelkezések között szabályozta volna, magába a törvényszövegbe írta be, hogy az adott rendelkezés mikor lép hatályba és mikor veszti hatályát.

De ez még mind nem elég: egy további "baki" csúszott a szabályozásba. A 2010 júliusa és 2011 júniusa közötti rendelkezések ugyanis csak 2011. július 1-jén lépnek hatályba, amikor már semmi szükség nincs rájuk.

Alkotmánybírósági mentőöv?

Miután már az előkészítés és elfogadás folyamatában is számos szakember fogalmazott meg alkotmányossági aggályokat is, pár nappal ezelőtt hat magánszemély indítványt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, amelyben többek között az itt bemutatott törvény egyes rendelkezéseit is kifogásolják.

A beadvány ezen túl még kiemelten foglalkozik az elektronikus közszolgáltatásról szóló, szintén a közelmúltban elfogadott (és október 1-jén hatályba lépett) törvény alkotmányossági kérdéseivel.

Egyes szakmai körök abban bíznak: az erőpolitizálással elfogadtatott jogszabály megbukhat ezen az alkotmányossági próbán, ezzel gátat szabva a törvény által előirányzott jelentős mértékű, de sokszor átgondolatlan centralizációs folyamatoknak.

Ormós Ügyvédi Iroda