Levonható iparűzési adó: a LB döntése ellenére gond van az adózók "rehabilitálásával"

Bár a Legfelsőbb Bíróság egyértelműen kimondta, hogy jogszabálysértően járt el az adóhatóság, amikor az adózók adótartozását nem összesítetten, ún. "nettó módon", hanem adónemenként külön-külön vette figyelembe, az érdeksérelmet szenvedett adózók aktáinak újratárgyalása, igényeinek érvényesítése a konkrét esetekben rendkívül körülményesnek, nem egyszer sikertelennek mutatkozik - tudta meg az [origo] a Jalsovszky Ügyvédi iroda szakértőjétől.

Dr. Harcos Mihály, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértője

Hosszú pereskedést követően, felülvizsgálati eljárásban mondta ki a Legfelsőbb Bíróság 2011-ben, hogy önmagában az a körülmény, hogy az adózónak valamely adónemben tartozása állt fenn, nem fosztotta meg az adózót attól, hogy a helyi iparűzési adó összegét levonhassa a társaságiadó-alapjából.

Dr. Harcos Mihály szerint egy abszurd állapotot zárt le a bíróság döntése. A gyakorlatban ugyanis számos esetben előfordult, hogy a vállalkozások az adófolyószámláik jelentéktelen összegű rendezetlensége miatt sokmilliós adókedvezménytől estek el. A Legfelsőbb Bíróság mára egyértelműen kimondta, hogy jogszabálysértően járt el az adóhatóság, amikor az adózó adótartozását nem összességében, hanem adónemenként külön-külön vette figyelembe.

A felülvizsgálati eljárásban hozott döntés ismeretében az lenne a nyilvánvaló, hogy a korábban vitatott, lezárt aktákat újra megnyitják, és az adóhatóság a bíróság határozatának megfelelően automatikusan visszavonja vagy módosítja a hibás döntéseket. Sok újságcikk jelenik meg mostanában, amelyekből azt hihetnénk, hogy a vállalkozások minden további nélkül vissza tudják kérni a tőlük jogellenesen elvont pénzeket. Ám a helyzet sajnos nem ilyen egyszerű. Pillanatnyilag ott tartunk, hogy a Legfelsőbb Bíróság döntése legfeljebb arra elég, hogy az adózók fussanak a pénzük után.

A viták forrása

Az ügy megértéséhez vissza kell nyúlni pár évet. A korábban hatályos társaságiadó-szabályok értelmében az adózók jogosultak voltak a társaságiadó-alapjukat csökkenteni az iparűzési adó összegével. Ennek az volt az egyik előfeltétele, hogy az év végén nem állhatott fenn adótartozásuk. Az adótartozás fennállásának megítélése azonban számos vitára adott okot olyan esetekben, amikor az adózó egyes adófolyószámláin adótartozás, míg más adófolyószámláin adótúlfizetés állt fenn. Ez súlyosan méltánytalan döntésekhez vezetett, ugyanis vállalkozások százai estek el gyakran több tízmilliós adókedvezménytől pusztán azért, mert esetleg pár ezer forintot rossz adófolyószámlára utaltak át.

A méltánytalan döntések megszüntetése érdekében 2007-ben a jogalkotó módosította a vonatkozó törvényi szabályozást és bevezette az úgynevezett "nettó adótartozás" fogalmát. Ez kimondta, hogy az adózó tartozásait csökkenteni kell a túlfizetések összegével, azaz az adótartozást nettó módon kell számítani. A törvénymódosítás tehát eldöntötte a vitát. De nyomban felmerült egy másik kérdés: alkalmazandó-e az új szabály a törvénymódosítás előtti adóévekre is? - mutatott rá a Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértője.

Az adóhatóság kitartott álláspontja mellett

A törvénymódosítást követően a korábbi Pénzügyminisztérium és az adóhatóság közös tájékoztatót tett közzé, amelyben kimondta, hogy a nettó adótartozás újonnan bevezetett koncepciója a 2007-et megelőző adóévekre nem alkalmazható. Mint ma már látjuk, ez a jogértelmezés hibás volt. Az adóhatóság a tájékoztató alapján a 2007-et megelőző évek tekintetében továbbra is rendre megbüntette azokat a vállalkozásokat, amelyek annak ellenére éltek az adókedvezménnyel, hogy valamely adónemben tartozásuk állt fenn, és továbbra sem vizsgálta, hogy a vállalkozásoknak - a más adónemekben fennálló túlfizetéseket is számításba véve - összességében fennállt-e egyáltalán tartozásuk a költségvetéssel szemben. Az ügyben a végső szót a Legfelsőbb Bíróság mondta ki.

Az ítélet

A Legfelsőbb Bíróság ítéletének alapjául az egyes adótörvények módosításáról szóló 2007. évi CXXVI. törvény 481. szakaszának második bekezdése szolgált. A törvénymódosítás ugyanis itt egyértelműen kimondta, hogy a jogerősen még el nem bírált ügyekben már a módosított törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

A bíróság következetesen megállapította, hogy a nettó adótartozás koncepcióját a 2007 előtti adóévek ellenőrzésekor is érvényre kell juttatni. Azaz, jogszabálysértően jár el az adóhatóság, ha az adózó adótartozását nem nettó módon, hanem adónemenként külön-külön veszi figyelembe - húzta alá dr. Harcos Mihály.

Kilátások a Legfelsőbb Bíróság döntése után

Miként az [origo] fentebb utalt rá: a felülvizsgálati eljárásban hozott döntés ismeretében az lenne a nyilvánvaló, hogy a korábban vitatott aktákat kinyitják, és az adóhatóság a bíróság határozatának megfelelően rendezi a vitás ügyeket. Azonban a jelenlegi tapasztalatok szerint nem ez a forgatókönyv valósult illetve valósul meg.

A Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértője hangsúlyozta: pillanatnyilag a korábban megbüntetett vállalkozásoknak maguknak kell kezdeményezniük a jogorvoslati eljárás újbóli megnyitását. Ez azonban számos akadályba ütközik. Egyfelől az adóhatóság előtti eljárás ügyvédi vagy szakértői költségeit az adózó maga viseli. Ezeket a sokszor tetemes kiadásokat még abban az esetben sem téríti meg senki a vállalkozásoknak, ha később kiderül, hogy az adózónak igaza volt. Ennek a szabálynak elvileg az az indoka, hogy az adóhatóság előtt az adózó nem szorul ügyvédi vagy szakértői támogatásra, hiszen az adóhatóság az adózók érdekeit is figyelembe veszi az eljárása során. A helyzet abszurditását azonban jól példázza, hogy végül ennek az ügynek is a Legfelsőbb Bíróság előtt kellett eldőlnie.

Másfelől legtöbbször évekkel ezelőtti eljárások megnyitásáról van szó.  Sok esetben az adóhatóság elutasítja az adózók jogorvoslati kérelmét, pusztán arra való hivatkozással, hogy azt az adózó elkésetten nyújtotta be. Az adóhatóság álláspontja szerint ugyanis a vállalkozások nem hivatkozhatnak arra, hogy a korábban közzétett hatósági tájékoztatás miatt nem tudhattak róla, hogy jogellenesen büntették meg őket. Mint azt az adóhatóság egy eseti ügyben megfogalmazta, az adózóknak az adószabályokat önállóan kell értelmezniük és jogukban áll nem egyetérteni a hatóság álláspontjával. Ez a gondolkodásmód merőben ellentétes a hatósági eljárás rendeltetésével és alapelveivel - emelte ki a Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértője.

Oka van azonban annak, hogy az adóhatóság sok esetben ezeket a kérelmeket elkésett jogorvoslati indítványként kezeli. Az elkésett jogorvoslati kérelmet ugyanis az adóhatóság már csak a saját berkein belül köteles elbírálni, és a kérelem elutasítása esetén az adózó bírósági felülvizsgálatot nem kérhet. Az elkésettként kezelt jogorvoslati kérelmek esetében tehát az adózó automatikusan elesik annak lehetőségtől, hogy az ügyében végső soron egy független bírói fórum hozzon döntést. Mint látható, egy puszta eljárási döntéssel az adózók elzárhatók attól, hogy az ügyüket a bíróság elé vihessék. Így sok esetben továbbra is csak az adóhatóság "jóindulatán" múlik az, hogy a múltbeli jogszabálysértések valóban orvoslásra kerülnek-e.