Adójogi konferencia Budapesten (2. rész): esetek az adóperek gyakorlatából

Vágólapra másolva!
Az adóperek közel hetven százaléka a bizonyítási teher kérdésén dől el, a joggyakorlat adott esetben egyetlen ítélettel is megfordítható, és a hibás transzferár-nyilvántartás az adózókra hatalmas kockázatot jelent - mondta el előadásában dr. Harcos Mihály a Jalsovszky Ügyvédi Iroda és a Kanadai-Magyar Kereskedelmi Kamara közös, Budapesten megtartott konferenciáján, konkrét bírósági eseteket ismertetve.
Vágólapra másolva!

Miként a múlt héten beszámoltunk róla, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda és a Kanadai-Magyar Kereskedelmi Kamara közös, Budapesten megtartott konferenciája első előadásának címe "Taktika és jogi kelléktár az adóvizsgálatokhoz" volt.

A Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértője előadásában három konkrét jogeseten keresztül mutatta be, hogy az adózók mire számíthatnak egy, az adóhatósággal szembeni bírósági eljárásban, mik azok a szempontok, amelyek meghatározzák egy-egy eljárás kimenetelét, és mik azok az aktuális kérdések, amelyek várhatóan változást fognak hozni a bíróságok és az adóhatóság jogalkalmazási gyakorlatában.

A transzferár-nyilvántartásokban rejlő kockázatok

Az első jogesettel dr. Harcos Mihály a szokásos piaci ár témaköréhez kapcsolódóan azt boncolgatta, vajon érheti-e anyagi jogi hátrány az adózókat abból adódóan, hogy az ún. transzferár-nyilvántartásuk hiányos vagy hibás. A konkrét ügyben egy luxemburgi anyavállalat kölcsönt adott a magyarországi leányvállalatának, kamat fejében.

z adóhatóság szerint a magyar leányvállalat a piacinál nagyobb kamatot fizetett a kölcsönért, ebből következően alacsonyabb nyereség után fizette meg a társasági adót Magyarországon. Az adóhatóság az álláspontját azzal indokolta, hogy a leányvállalat az ún. transzferár-nyilvántartásában nem tudta megfelelően alátámasztani, hogy az általa fizetett kamat megfelelt a piacon szokásos mértéknek, az adóhatóság által számított piaci kamatmérték pedig alacsonyabb volt a leányvállalat által fizetettnél.

A bíróság a kérdés eldöntésére igazságügyi szakértőt rendelt ki. A szakértő megállapította, hogy a leányvállalat által fizetett kamat nem volt magasabb a szokásos piaci mértéknél, de az adóhatóság által számított kamatmérték is megfelelt a szokásos piaci mértéknek. A jogvita fő kérdése így az lett, vajon megállapítható-e adóhiány a leányvállalattal szemben pusztán amiatt, hogy a transzferár-nyilvántartása hibás volt.

Az adóhatóság érvelése szerint a transzferár-nyilvántartási kötelezettség az adózókra bizonyítási terhet telepít. Azaz, ha az adózó transzferár-nyilvántartásának a hitelessége megdől, akkor nem szorul további bizonyításra, hogy az adózó nem a szokásos piaci árat alkalmazta. Így a konkrét esetben az adóhatóság szerint lényegtelen volt, hogy az igazságügyi szakértői vélemény szerint a leányvállalat szokásos piaci kamatot számolt el, ugyanis a leányvállalat transzferár-nyilvántartása hibás volt, és emiatt az adóhatóságnak kellett megállapítania az ügyletre alkalmazandó szokásos piaci kamatmértéket.

Dr. Harcos Mihály elmondta, hogy az ügyben a közeljövőben fog ítéletet hirdetni a bíróság. A döntés várhatóan hatással lesz a folyamatban lévő adóellenőrzésekre is, hiszen az adóhatóság egy rendkívül veszélyes érvelést tesztel a bíróság előtt: ha a bíróságok az adóhatóság okfejtését elfogadják, akkor minden adózó, akinek a transzferár-nyilvántartása szakmailag kifogásolható, jelentős összegű adó-megállapításokra számíthat.

Az úgynevezett "fiktív számlás" ügyek kilátásai

A Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértője egy másik jogeseten keresztül az úgynevezett fiktív számlás ügyek útvesztőit mutatta be. Elmondta, hogy azokban az esetekben, amikor az adóhatóság arra hivatkozik, hogy azért nem vonható le az általános forgalmi adó, mert az adóalany nem rendelkezik az adólevonáshoz szükséges hiteles számlával, az adóhatóságok és a bíróságok alapvetően egy szokásjogon, és nem a tételes jogon alapuló gyakorlat szerint járnak el.

A konkrét jogesettel a szakértő rámutatott, hogy az adóhatóság lényegében azt várta el az adózótól, hogy a számlázott ügylet körülményeinek bizonyításával igazolja a számlázott ügylet megtörténtét. Ez az eljárás azonban nem egyeztethető össze az áfa-levonásra vonatkozó magyar és Európai Uniós szabályozással. A számla ugyanis egy bizonyítási eszköz, így a számla szolgál arra, hogy az ügylet valódiságát bizonyítsa, nem pedig fordítva.

Az előadó elmondta, ha az adóhatóság arra hivatkozik, hogy a számlázott ügylet nem történt meg, ezt neki kell bizonyítania. Ez a bizonyítási teher nem fordítható át az adózókra olyan módon, hogy az adóhatóság nem az ügyletet, hanem az ügyletet tanúsító számla hitelességét kérdőjelezi meg. Dr. Harcos Mihály rámutatott: a per legfontosabb kérdése az volt, hogy kinek kell bizonyítani, és mit? Az előadó ennek kapcsán elmondta, a tapasztalatok szerint az adóperek hetven százaléka a bizonyítási teher kérdésén dől el; azon, hogy ki tudja jobban "áttolni" a bizonyítási terhet a másik félre.

A konferencián elhangzottak szerint egyre több oldalról megerősítést nyer, hogy az adóhatóságoknak az úgynevezett fiktív számlás ügyekben folytatott érvelése nem vezethető le a tételes jogi szabályozásból, és - mint ezt a Kúria legutóbbi döntései is megerősítik - várható, hogy a bíróságoknak is felül kell majd bírálniuk korábbi álláspontjukat. A szakértő azonban hangsúlyozta, hogy a fentiektől függetlenül az idén befogadott számlák tekintetében már az adózóknak kell tudni bizonyítaniuk a számla "eredetének hitelességét". A 2013. január 1-jétől hatályos törvénymódosítások ugyanis ezt már egyértelműen az adózók kötelezettségévé teszik.

A változó és változtatható joggyakorlat

A harmadik jogesettel dr. Harcos Mihály arra mutatott rá, hogy az adóhatóság és a bíróságok jogalkalmazási gyakorlata formálható, és egy-egy ítéletnek lehet precedensértéke, még akkor is, ha a magyar jogrendszer nem a precedensjog koncepciójára épül.

A szakértő az előadásában az ún. nettó adótartozás értelmezése körül kialakult jogvitákat ismertette, és azt, hogy kezdetben mind az adóhatóság, mind a bíróságok az adózókra hátrányos jogértelmezést fogadták el. A kérdés több ezer adózót érintett, és kilátástalannak tűnt, hogy valaha is a hatóság és a bíróság joggyakorlata megváltoztatható lesz. Mégis, 2011-ben a Jalsovszky Ügyvédi Iroda pert nyert az adóhatósággal szemben a Legfelsőbb Bíróság előtt, és ezt az ítéletet rögtön további bírósági döntések követték. "A pernyerést követően néhány hónap leforgása alatt száznyolcvan fokos fordulatot vett a bíróságok gyakorlata, és ezt az adóhatóságok is felismerték, és elfogadták" - írta le a történteket az előadó

Az eset konklúziója, hogy van esély szembeszállni az adóhatósággal, és egy-egy sikeres per alkalmas lehet arra is, hogy radikálisan változtasson a hatóságok és a bíróságok joggyakorlatán. Ez az általános forgalmi adóval, a vagyonosodási vizsgálatokkal vagy az ún. transzferárazással kapcsolatos perek tekintetében fontos üzenet, mert ezeken a területeken mindenképpen szükséges és várható jelentős változás a jogalkalmazásban - fejtette ki az előadó.