Új Ptk.: a közhatalom gyakorlásával és a jogalkotással okozott kárért való felelősség (1. rész)

2013.05.01. 16:00

Pontosításra kerülnek a "közhatalom gyakorlásával" okozott kárért való felelősség szabályai, továbbá a törvény indokolása jelentős változást hozhat a jogalkotással okozott kár megtérítése terén - értesült az [origo] a Bán, S. Szabó & Partners Ügyvédi Iroda szakértőjétől. Dr. Rausch János szerint az új Polgári törvénykönyv pontosítja, és némiképp továbbfejleszti az államigazgatási, illetve bírósági, vagy ügyészségi jogkörben okozott kárért való felelősség szabályait.

A Bán, S. Szabó & Partners Ügyvédi Iroda szakértője kifejtette, hogy a hatályos Ptk. 349. §-a tartalmazza az államigazgatási, illetve bírósági vagy ügyészségi jogkörben okozott kárért - mint a szerződésen kívül okozott kár speciális eseteiért - való felelősség szabályait.

Bár speciális felelősségi alakzatról van szó, a deliktuális felelősség feltételeinek megléte, azaz a jogellenes magatartás, a kár, az előbbi kettő közötti okozati összefüggés és a vétkesség az államigazgatási, illetve bírósági vagy ügyészségi jogkörben okozott kárért való felelősség megállapításához is elengedhetetlenek.

Emellett az előbbi feltételek meglétén túl az is szükséges, hogy a kár államigazgatási, illetve bírósági, ügyészségi tevékenységgel összefüggő legyen és, hogy a kártérítési igény előterjesztése előtt a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket a károsult igénybe vegye.

Az államigazgatási jogkör fogalma az ítélkezési gyakorlat alapján

Az államigazgatási jogkör tartalmára az ítélkezési gyakorlatban a Kúria PK 42. sz. állásfoglalása az irányadó, amely szerint "nem az eljáró szerv minősége, hanem a konkrét tevékenység alapján kell megállapítani, hogy államigazgatási tevékenységről van-e szó".

Az ítélkezési gyakorlat alapján államigazgatási jogkörben okozott kárnak csak az államigazgatási jellegű, azaz közhatalom gyakorlása folyamán tett szervező-intézkedő tevékenységgel, illetve annak elmulasztásával okozott kárt lehet tekinteni; az ezen kívül eső magatartásokért a deliktuális felelősség (szerződésen kívüli károkozás) általános szabályai szerint felelős az adott személy. Ezen elvek megfelelően alkalmazandók a bírósági, ügyészségi jogkörre is - emelte ki dr. Rausch János.

A jelenlegi joggyakorlat alapján államigazgatási jogkörben okozott kárnak minősül többek között a jogszabályba ütköző közigazgatási határozattal okozott kár, a közjegyző közokirat készítésével okozott kár, a (téves) hatósági tájékoztatással okozott kár, a közigazgatási szerv (jogellenes) hallgatásával okozott kár, végrehajtói jogkörben okozott kár, sőt a hatáskör túllépésével okozott kár is; valamint a Ptk. 349. § (3) bekezdése alapján ide sorolhatók a bírósági vagy ügyészségi jogkörben okozott károk.

Ezzel szemben nem sorolható ide többek között a koncessziós szerződés megszegéséből eredő kár, az államigazgatási szervek (bíróságok, ügyészségek) gazdasági és technikai jellegű szükségleteinek kielégítése (pl. épületek karbantartása, gépjárművek üzemeltetése) során okozott kár, az állami intézmények és vállalatok (pl. posta, kórház) igénybevétele során elszenvedett kár, illetve a nem közigazgatási jogkör gyakorlása során okozott kár.

A kárért felelős személy és a felelősséget megalapozó körülmények

Az ítélkezési gyakorlat szerint (lásd BDT 2010.2192) az adott jogi személy feladat- és hatáskörében, illetve tevékenységi körében eljáró természetes személy magatartása a jogi személynek tudható be, így az ennek során okozott kárért a jogi személy felelős (ez többnyire az adott jogalkalmazó szervnek felel meg). Bírósági jogkörben okozott kár esetén a Kúria, az Ítélőtáblák, valamint a Törvényszékek perelhetők (attól függően, hogy a károkozás melyik előtti eljárásban történt) azzal, hogy mivel a járásbíróságok, illetve a közigazgatási és munkaügyi bíróságok nem jogi személyek, az ott bírósági jogkörben okozott károk tekintetében azon Törvényszéket kell perelni, amely illetékességi területéhez tartozik az adott bíróság. Ügyészségi jogkörben okozott kár esetén a Legfőbb Ügyészség perelhető.

A jogalkalmazó szerv (bíróság, ügyészség) államigazgatási, illetve bírósági vagy ügyészségi jogkörben okozott kárért való felelősségét csak kirívóan súlyos jogalkalmazási, illetve jogértelmezési tévedés alapozza meg. A felelősség alóli mentesülést eredményezi, ha az adott tényállás az alkalmazandó jogszabály többféle értelmezését veti fel (lásd BDT 2008.1817). Mérlegelési jogkörben hozott határozat esetén a mérlegelés kirívó okszerűtlensége vagy megalapozatlansága alapozhatja meg a felelősséget. A kialakult joggyakorlat alapján nem lehet igényt érvényesíteni azon az alapon, hogy a felperessel szemben hozott jogerős ítélet törvénysértő és ez a felperesnek kárt okozott.

A jogorvoslat kötelező igénybevétele és az elévülés szabályai

A Bán, S. Szabó & Partners Ügyvédi Iroda szakértője hangsúlyozta: a jogorvoslat kimerítése a kárigény elbírálásához nélkülözhetetlen előfeltétel. Jogorvoslat alatt a hatályos Ptk. alapján a rendes jogorvoslatot kell érteni (fellebbezés, valamint az adott feltételek megléte esetén a határozat kijavítása-kiegészítése iránti kérelem), azaz a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata, illetve perújítás, vagy felülvizsgálat nem előfeltétele a kárigény érvényesítésének.

Mindezek mellett létezik olyan bírói álláspont (lásd BH 1992.172) amely szerint a már megindított felülvizsgálati eljárás idő előttivé teszi a kártérítési követelést, ha a károsodás a felülvizsgálati eljárás sikertelensége esetén következik be. Ha a határozat ellen közigazgatási úton nincs helye jogorvoslatnak, akkor egyből meg lehet indítani a kártérítési pert.

A Kúria PK 43. számú állásfoglalása alapján államigazgatási jogkörben okozott kár esetén a károsult választása szerint bírósági felülvizsgálattal élhet, vagy kártérítési pert indít, de amennyiben a közigazgatási perben pervesztes lett, a kártérítési igényét már nem érvényesítheti, mivel egy jogerős bírósági ítélettel elbírált és jogszabálysértőnek nem tekintett államigazgatási határozat jogellenességét a kártérítési per bírósága nem állapíthatja meg. A BH 2002.184 számon közzétett határozat alapján a jogorvoslati lehetőség kimerítésének elmulasztása esetén a kárigényt elbíráló bíróság nem vizsgálhatja, hogy a rendes jogorvoslat mennyiben lett volna alkalmas a kár elhárítására.

Az államigazgatási, illetve bírósági vagy ügyészségi jogkörben okozott károk érvényesítésére az általános 5 éves elévülési idő alkalmazandó az elévülés nyugvásával és megszakításával kapcsolatos Ptk-ban foglalt szabályok figyelembevételével. Azonban a vonatkozó joggyakorlat szerint (lásd BH 1990.487) a követelés elévülését a rendkívüli jogorvoslat igénybevétele nem szakítja meg, azaz annak igénybevétele esetén érdemes különös figyelmet fordítani a kárigény elévülésének kérdéskörére.

(A Bán, S. Szabó & Partners Ügyvédi Iroda szakértőjével készült elemzés második részét hamarosan közöljük, ahol dr. Rausch János a közhatalom gyakorlásával okozott kárért, valamint a jogalkotással okozott kárért való felelősség új szabályait veszi számba - a szerk.)

KAPCSOLÓDÓ CIKK