Karácsony Oroszországban

2004.12.15. 14:28

Igen változatos képet mutat a téli orosz ünnepkör, amiben mára jól megfér egymás mellett a decemberi, "nyugati" típusú karácsony és az ortodox kalendáriumhoz kapcsolódó januári ünneplés is.

Szent Miklós története a XI. században jutott el a mai Oroszország területére. A monda szerint Vladimir herceg Konstantinápolyba utazott, hogy ott megkeresztelkedjen. Útja során számos csodáról szóló történetet hallott, ezek főszereplője a myrai Szent Miklós volt. Vladimir, hazatértekor mesélt a csodatévőről, kinek emlékét több ortodox templom nevében ma is őrzi, s a Nyikolaj (a Miklós orosz megfelelője) is gyakran hallható keresztnév.

Oroszországban a karácsonyi ünneplés manapság igen hosszúra nyúlhat. A zűrzavaros politikai helyzet jó néhány évtizedre megzavarta az emberek lelkét és jelentős változásokat eredményezett az ünneplés több száz éves hagyományában is. 1917 előtt a lakosság nagyobbik része már novembertől böjtölni kezdett, ami egészen karácsonyig tartott. A böjt ideje alatt mindennemű állati eredetű étel fogyasztása tilos volt, kivéve, ha az a tengerből származott. Karácsony este, az asztalra az úgynevezett kutia, egyfajta zabkása került, amit mézzel és mákkal ízesítettek, ami a boldogságot és a békét szimbolizálta. Miután ezt elfogyasztották, a család az éjféli misére igyekezett, majd azt követően kezdetét vette az ünneplés.  Az éjjeli lakoma során húst nem fogyasztottak, káposzta vagy gomba levest, babot, krumplit és hagymát annál inkább.

A bolsevik hatalomátvétellel együtt számos reform került bevezetésre. Az addigi, karácsonyi ünneplést egy újévi váltotta fel, ami nélkülözött mindenféle vallási jelleget. Így a felállítandó fa sem karácsonyfa, hanem újévi fa volt (Jolka), s az ünneplés a télnek, az újévnek szólt, s nem Jézus születésének. Annak ellenére, hogy az elnevezés és a dátum némileg módosult, a hozzá kapcsolódó hagyományok a régiek maradtak. A Mikulás helyett ez idő tájt Fagy Apó vagy Fagy Nagyapó (Gyed Maroz) hozta az ajándékokat, akinek segítője is akadt Hópelyhecske személyében (Sznyegurocska).
Az orosz ortodox egyház úgy protestált a bevezetett reformok ellen, hogy nem tért át az új Gergely naptárra. Mivel az áttérés a mai napig sem történt meg, ezért a vallás követői most is január 7-én ünneplik az időközben ismét karácsonyra keresztelt ünnepet. A kevésbé vallásos oroszok, megtartják a nyugatiként emlegetett decemberi ünneplést és a januárit is, sőt a kommunizmus hosszú évtizedeinek köszönhetően sokaknak a legnagyobb ünneplés az újévhez, s nem a karácsonyhoz kapcsolódik.

Mára a nagy jelentőségű karácsonyi vacsora is átalakult. Az előétel a népszerű blini (kis élesztős lazaccal, kaviárral töltött palacsinta) vagy a grúz eredetű, virágformájú töltött káposzta. A tehetősebbek a fekete Beluga kaviárt, a szegényebbek a "szegények kaviárjának" nevezett padlizsánkrémet fogyasztják. Igen ismert levesük a gazdag és sűrű szoljanka leves vagy a csípős scsí, ami mellé pirozskit, káposztával, darált hússal töltött vodkás tésztát esznek. Főételként pedig a férfiak által készített perzsa eredetű pilafot tálalják, mely nem más, mint birkahúsos vagy zöldséges sáfrányszínű rizs. A tartalmas vacsorát desszertként sajttorta, kuglóf vagy egy szelet híres orosz krémtorta zárja.