Akasszuk fel a karácsonyfát!

Üveggömb vagy szalmabábu? Mézeskalács vagy szaloncukor? Fehér vagy színes égősor? Bizonyára mindenki ismeri ezeket a kérdéseket, hisz a karácsonyfa díszítésének dilemmái időről-időre minden háztartásban felmerülnek. Ahogy a ruhák esetében, úgy a fa ünnepi öltözetében is felbukkannak a sajátos divathullámok és extravagáns újítások, melyek termékeny kölcsönhatásba lépnek az évtizedes vagy olykor évszázados hagyományokkal.

A fenyő is lehet népies, trendi, szecessziós vagy minimal artos. És persze itt sem csak a tömegtermelés létezik, hisz a karácsonyfa-díszítésnek is megvannak a maga Yves Saint Laurentjei és Coco Chaneljei, akik nem a meghitt nappaliba, hanem egyből a kifutóra tervezik provokatív fenyőkosztümjeiket.

Fenyőfaállítás másképp

A „kifutót” ez esetben a közterek és a középületek impozáns csarnokai jelentik, a csúcstervezők pedig nem mások, mint a legmenőbb kortárs művészek, akik ilyenkor a fenyő újragondolásában valósítják meg önmagukat. Hogy ez a találkozás nem mindig zökkenőmentes, azt az idei párizsi botrány tanúsítja a legékesebben: a francia közvélemény kissé idegesen reagált arra a hatalmas szexuális játékszerre emlékeztető karácsonyfa-installációra, melyet egy amerikai művész tervei nyomán állítottak fel a Vendome téren.

Paul McCarthy fenyőfája az aktus előtt Forrás: AFP/Bertrand Guay

Paul McCarthy, aki egész életművét a képmutató fogyasztói társadalom ostorozásának szentelte, ezzel az installációval akkora port kavart, hogy a dühödt ellenzők nem pusztán magát a művet rongálták meg, hanem még a művésznek is lekevertek pár kiadós pofont.

És az aktus után Forrás: AFP/Martin Bureau

Friss botrány ide vagy oda, az artisztikus karácsonyfák fővárosaként mégsem Párizst, hanem Londont tartják számon, méghozzá a Tate Britainnek köszönhetően. Anglia, sőt a világ egyik leghíresebb művészeti galériája ugyanis az ünnep közeledtével évtizedeken keresztül felkért egy-egy kortárs művészt, hogy állítsa fel saját tervezésű karácsonyfáját a múzeum hatalmas belmagasságú aulájában, az úgynevezett Rotundában.

Boncasztalra fektetett ünnep

Bill Woodrow a díszek helyére kartonból készült szobrokat akasztott Forrás: The Guardian

Az alapkő letételére 1988 decemberében került sor. Elsőként Bill Woodrowra, egy helyi szobrászra esett a választás, akit épp pár évvel korábban jelöltek a Tate nagy presztízsű Turner-díjára. Woodrow becsületére legyen mondva, hogy az előképek hiánya ellenére sem óvatoskodott: egyből műalkotásként, posztmodern installációként tekintett a fára, nem pedig puszta dekorációs elemként, melynek szerepe kimerül az áhítat és meghittség sugárzásában.

A díszek helyére kartonból készült szobrokat akasztott, melyek modern civilizációnkat jelképezték. Ezen technikai vívmányok súlya alatt rogyadozott a terem közepére állított csenevész karácsonyfa.

Hogy az ökológiai intelem végleg félreérthetetlen legyen, Woodrow még egy földgolyóbist is belógatott a csúcsdísz helyére, jelezve, hogy a betlehemi üstökös mellett talán saját bolygónk vészjelzéseire is fel kéne figyelnünk néha.

Az érdeklődés nem maradt el, a karácsonyfának pedig 23 évre bérelt helye lett a Tate Britain körcsarnokában. Akinek tehát épp advent idején szottyant kedve megcsodálni Turner egyik tájképét vagy az Ofélia halálát ábrázoló preraffaelita klasszikust, az nem kerülhette el a múzeum aktuális fenyőkölteményét sem.

Pár év múltán pedig már alanyi jogon is vonzani kezdte a figyelmet ez a kis házi hagyomány, és állandó találgatások tárgya lett, milyen elképzeléssel rukkol elő az éppen ügyeletes művész.

És ötletben nem volt hiány: sorban jöttek az elgondolkodtató installációk, mint a több fából felépített monumentális metakarácsonyfa, a törött tányérokkal díszített örökzöld vagy a fejjel lefelé lógó fenyő, melynek égbe meredező gyökereit arannyal fújták be.

Sajtószabadosság

Persze a kritikus hangok is megjelentek, nem mindenkinek tetszett, hogy kísérletezni kezdenek sokak egyik legszentebb ünnepének fő szimbólumával. Odáig ugyan sosem fajult az ügy, mint idén Párizsban, de 1996-ban a The Independent például harcias cikkben ment neki a Tate akkor már kilenc éves tradíciójának, a puritánok szigorú örömtelenségéhez hasonlítva a kortárs művészek szemléletét.

„A karácsonyt nem ünneplik, hanem boncasztalra fektetik, és elemzik – úgy állítva be, mintha nem lenne több a fogyasztás ösztönzésére és a vadkapitalizmus kiteljesítésére szolgáló megtévesztő hadműveletnél” – szólt a cikk, melynek már kétértelmű címe, az Akasszuk fel a karácsonyfát is az ünneprontó merényletre utalt.

A karácsony a halál ünnepe is, nemcsak az örömé, ironizál a The Independent szerzője Forrás: http://www.dravenstales.ch/

A napilap előzékeny publicistája nem állt meg a kritikánál: további ötleteket is adott a művészeknek, hogyan köphetnének bele még jobban a karácsonyi hangulatba. Szerinte nagyon is helye lenne például a láncfűrésszel kettévágott fenyőnek, mely „memento mori”-ként emlékeztethetne minket arra, hogy a karácsony a halál ünnepe is, nemcsak az örömé. Vagy esetleg egy goyai ihletésű fát is el tud képzelni, ahol kirakati bábuk megcsonkított testrészei díszíthetnék az ágakat, rámutatva a látványosság és az erőszak között húzódó eltörölhetetlen kapcsolatra.

Szemetes konténertől a bevetetlen ágyig

Tracey Emin elbliccelte a karácsonyfa-állítást Forrás: Tate Britain

Pedig a Tate karácsonyfái csak a következő években kezdtek igazán belelendülni az ünnep élveboncolásába. 1997-ben ugyanis az a Michael Landy volt soron, aki később a Break Down című radikális performanszával tett szert világhírre: ennek során az összes vagyontárgyát elpusztította a közönség szeme láttára, összesen mintegy 7227 tételt, a bélyeggyűjteményétől a kocsiján át egészen a festményeiig.

A pazarlás témája azonban már a fenyőprojekt idején is láthatóan izgatta, hiszen egy „Áldott Karácsonyt és Boldog Új Évet!” feliratú utcai konténert állított a klasszicista terem közepére, melyet színültig tömött az ünnepek után felhalmozódó szemétheggyel.

Ennél világosabban tényleg nehéz fogalmazni, de 2002-ben a botrányhős Tracey Eminnek sikerült még egy lépéssel tovább mennie a dekonstrukcióban.

Ő már teljesen elbliccelte a faállítást: pusztán egy táblát hagyott a hiányzó fenyő helyén, melyen arra buzdította az embereket, hogy ajánljanak fel adományokat kedvenc jótékonysági alapítványának, és cserébe nyerhetnek egy általa szignózott műalkotást.

Ha művészetről van szó, Emin nem riad vissza a provokációtól. Egyik leghíresebb műve a My Bed című installáció, melynek keretében saját, használt óvszerrel és véres bugyikkal teli, vetetlen ágyát tette közszemlére. Így bizonyára ebben a jótékonysági nyereményjátékban sem „unalmas” rajzok vagy „bárgyú” akvarellek, hanem hamísítatlan kortárs remekek vártak gazdára.

Emin bevetetlen ágya idén 996 millió forintért kelt el egy londoni aukción Forrás: AFP/Ed Jones

Vissza a természethez

Minél többen tekerték az interaktív karácsonyfát, annál gyorsabban forgott Forrás: flickr/Electric Pedals

Az ezredfordulót elhagyva az alkotók mintha kezdtek volna kifogyni a vad ötletekből. Bob és Roberta Smith, a 2009-ben felkért művészházaspár például kifejezetten játékosra vette a figurát, egyszerre hangsúlyozva az örömelvet és a közös részvétel fontosságát.

„Csináld Meg A Saját Karácsonyod”, hirdette a mottó, és a biciklikkel hajtható interaktív karácsonyfa tényleg bevonta a nézőket a műbe. Minél többen tekerték, annál gyorsabban forgott, különben pedig mozdulatlan maradt, akárcsak az ünnep, mely szintén élettelenné válik, ha mindenki passzív megfigyelővé válik.

Végül bekövetkezett a klasszicizálódás: először Tacita Dean rukkolt elő egy tradicionális német karácsonyfával, melynek egyetlen díszét a minden szürkületkor meggyújtott méhviaszgyertyák jelentették. Utolsó évben pedig már a gyertyák is eltűntek.

Ami maradt: egy hatalmas és fenséges norvég lucfenyő a maga zabolázatlan természetességében. Az olasz művész tehát elérte a végpontot, és meztelenre vetkőztette a fát, hogy saját jogán is megcsodálhassuk.

„Hisz az erdőt járva sem jut eszünkbe, hogy erről vagy arról a fáról hiányzik egy kis ezüsthaj meg néhány égő” – mondta, majd hozzátette, hogy képzeletben persze mindenki feldíszítheti a kedves emlékei alapján. Ez tehát nem csak a legletisztultabb, de a legdemokratikusabb karácsonyfa is volt, hisz mindenki a saját ízlése szerint öltöztethette, legalábbis a képzeletében.

A hagyomány egészen hirtelen szakadt meg 23 év után, mikor a Tate Britain 2012-ben belevágott az épület teljes körű renoválásába. A csalódott reakciók mindenesetre jelezték, hogy sokak ünnepi készülődéséhez már rutinszerűen hozzátartozott London legművészibb karácsonyfájának megtekintése. Volt, aki szerint nem is a Grincs, hanem a Tate lopta el ezzel a húzásával a karácsonyt az emberektől.

2012-ben a múzeum új kávézója az egykori karácsonyfák alatt nyílt meg Forrás: flickr/Howard Lake

Az épületet azóta egyébként újra átadták a közönségnek, ám a tradíció feltámasztásában reménykedőknek csalódniuk kellett. A Rotunda alatt nyitották meg ugyanis a múzeum új kávézóját, így a gyönyörű, 19. századi terem közepét immár egy hangulatos csigalépcső korlátja uralja, mely nem hagy helyet a karácsonyfának. Persze egy igazán kreatív művésznek meg se kottyan, sőt kifejezetten inspiráló lehet, ha effajta akadályokat gördítenek elé. Így vagy úgy, de fogunk mi még tűlevélszőnyegen bóklászni a Tate-ben.