A Mikulás igazi arca

2015.11.18. 16:27

Ha lenne valamiféle örökranglistája a legnépszerűbb szenteknek, akkor annak éléről Szent Miklós biztosan letaszíthatatlan volna. Az éj leple alatt jótékonykodó püspök igazi popsztár alkat, aki mindig és mindenütt könnyedén magába szívta a helyi hagyományokat, Santa Claus figuráján keresztül pedig a globális fogyasztói kultúra panteonjában is kiemelt helyet kapott.

Ám Szent Miklós széleskörű kultusza korántsem modern sajátosság, hisz már a középkortól kezdve ő számított az egyik legkedveltebb pártfogónak a nép körében. Hozzá imádkoztak a tengerészek, mielőtt hajóra szálltak, csakúgy, mint a kereskedők, a diákok, a házasodni készülő lányok vagy épp a bűnbánó tolvajok.

Kirobbanó népszerűségét jól mutatja, hogy Szűz Mária után ő volt a leggyakrabban ábrázolt szentje a keresztény kultúrkörnek. Kultusza még a nagy egyházszakadást sem sínylette meg: Keleten és Nyugaton egyaránt nagy tisztelet övezte, sőt, alakját a szentek tisztelete iránt meglehetősen bizalmatlan protestantizmus sem tudta igazán háttérbe szorítani. 

Képek és legendák

Szent Miklós nemcsak a gyerekek vagy a tengerészek, de például Oroszország és Görögország védőszentje is, így nincs abban semmi meglepő, hogy ikonok garmadáját szentelték neki az évszázadok során. Ezek az ábrázolások persze általában nem túl mozgalmasak – de hát miért is lennének azok, ha egyszer az ikon az ortodox teológiában az örökkévalóságra nyíló ablaknak felel meg.

Az első ábrázolások általában nem túl mozgalmasakForrás: St. Nicholas Center

Egy jóságos öregember püspöki ruhában, áldó vagy tanító kézmozdulattal, hóna alatt az evangéliummal, háta mögött pedig az üdvösséget jelképező aranyfüsttel. Olykor angyalok hada veszi körül, és előfordul, hogy még maga a Szűzanya és Jézus is csatlakozik kellemes társaságához.

Ám az ikonok sem mindig ilyen szűkszavúak. Időnként egészen közlékennyé válnak, és komplett képregényben regélik el, hogy miféle rendkívüli tettek fűződnek a 4. századi püspök nevéhez.

Merthogy Miklós a feljegyzések szerint nem sokat tétlenkedett, hanem főállásban dolgozott a rászorultak megsegítésén. Azt a Mikulás-hagyományban továbbélő sztorit például biztosan mindenki ismeri, mikor titokban ajándékozott meg három szegény családból származó lányt a hiányzó hozománnyal, megmentve őket a feltehetően rájuk váró prostitúciótól.

Ám a középkor folyamán terebélyesedő Szent Miklós-legendárium ennél mérhetetlenül gazdagabb, telis-tele olyan izgalmas jelenetekkel, mint a csodálatos gabonaszaporítás, a nyílt tengeri vihar lecsendesítése, vagy egy pszichopata vendéglős által meggyilkolt kisgyerekek feltámasztása.

Olyan, akár egy aranyfüstbe foglalt storyboardForrás: Web Gallery of Art

Ezek az aranyfüstbe foglalt kis storyboardok annyira akciódúsak, hogy akár Hollywoodban is megállnák a helyüket. Nem véletlen, hogy a nyugati művészek is előszeretettel ábrázolták a századról századra növekvő népszerűségű szent történeteit.

A Miklós-ábrázolásoknak ezen a fertályon főleg a 11. századtól lett divatja, miután ereklyéit átmenekítették Bizáncból Dél-Itáliába a szülővárosát elfoglaló szaracénok elől. A Myra egykori püspökének földi maradványait végül megkaparintó Bari a középkor egyik jelentős zarándokhelyévé nőtte ki magát a kriptának köszönhetően.

Az ereklyeszállítás dicső történetét persze több verzióban is megénekelték: néhol a szerzeteseket megvezető kalózokról és egyszerű rablóbandáról, máshol viszont szent küldetést teljesítő lovagokról esik szó, akiket maga Miklós kért meg egy vízió során arra, hogy mentsék ki csontjait a muszlim fenyegetés elől.

Kultikus népszerűség

A szent kultusza innentől mindenesetre bekerült a nyugati vérkeringésbe. Európa-szerte egyre több templom viselte a nevét, figurája pedig elárasztotta a kódexek lapjait, a szoborfülkéket és az oltárképeket.

Legendái később az itáliai reneszánsz és barokk olyan nagymestereinek festményein is megelevenedtek, mint Fra Angelico, Raffaello, Tiziano, Veronese, Tintoretto vagy Luca Giordano. Sokszor, sokféleképpen láthatjuk a híres éjszakai ajándékozás jelenetét, vagy amint a hajósokat védve megistenülten lebeg a viharos tenger fölött – olykor még a hajóárbócot is ő tartja.

Szent Miklós legendái a reneszánsz és a barokk nagymesterek festményein is megelevenedtekForrás: Wikipédia

Máskor a frissen feltámasztott fiatalok gyűrűjében áll, akik épp lelkesen hálálkodnak neki, mert nem hagyta, hogy kegyetlen gyilkosuk felszolgálja őket étel gyanánt vendégeinek. Tiszteletet parancsoló alakja rendre felbukkant a Jézus születését vagy kereszthalálát ábrázoló műveken, illetve a klasszikus Madonna a kisdeddel-festményeken is.

Kolozsvári Tamás a gabonaszaporítás jelenetét ragadta megForrás: Wikipédia

A képtárak arról tanúskodnak, hogy Miklós a németalföldi művészek körében is roppant népszerű volt, sőt, már az első névről ismert magyar festő is megörökítette egyik híres csodatételét. A 15. század elején alkotó Kolozsvári Tamás a gabonaszaporítás jelenetét ragadta meg, mely úgy hárította el a városban fenyegető éhínséget, hogy közben még a rakományukért aggódó tengerészeket sem rövidítette meg. A Giotto stílusát idéző gyönyörű táblakép a mai napig megtekinthető az Esztergomi Keresztény Múzeumban.

A stíluskorszakok persze változnak, és ezzel együtt alakul Szent Miklós megjelenése is a vásznon. A dinamikus kompozíciókat kedvelő barokk idején például rendre belekap fehér szakállába a szél, és a püspöki ruha drapériája is vadul fodrozódni kezd.

A 19. Század ennél is tovább megy: Ilja Repin, a korszak nagy orosz realista festője pedig minden addiginál életszerűbben tárja elénk a szent alakját. Repin ugyan régi ikonokat használt mintaként, de a kor leghaladóbb festészeti stílusába mentette át az ortodox örökséget.

Mintha csak egy pillanatfelvételt készített volna a 4. századi jelenetről, mikor Myra püspöke a tekintélyével mentett meg három ártatlant a kivégzéstől. A mozdulatok olyan elevenek, hogy szinte magukkal sodorják a nézőt, a szent aszketikusan beesett arcán pedig még a legapróbb ráncok is kivehetők.

Ilja Repin realista festő minden addiginál életszerűbben tárja elénk Szent Miklós alakjátForrás: Wikipédia

Repin azonban nemcsak Miklós ábrázolását akarta modernizálni ezzel a képpel, hanem a halálbüntetés embertelenségéről szóló 19. századi vitában is határozottan állást foglalt vele – emlékeztetve rá, hogy Oroszország védőszentje a cári hóhérok kardját is ugyanúgy puszta kézzel megragadná, akárcsak annak idején a rómaiakét.

Santa Claus a gyártósoron

Na de miként változott a szentéletű püspök azzá a mindnyájunk által ismert joviális figurává, aki rénszarvashintón szárnyal, és a kéményen keresztül lopja be a gyerekeknek szánt ajándékait? Hogyan lett Myrai Szent Miklósból a mai Mikulás, Télapó avagy Santa Claus?

A gyerekvers illusztrációi először kötötték össze Santa Claus alakját a rénszarvasokkalForrás: flickr/Karl Steel

A válasz egyik fontos elemét a folklór jelenti, ami mindenütt a saját képére formálta Miklós alakját. Kultusza ugyanis – a többi szentéhez hasonlóan – a hivatalos egyházi verzión túl mindig kölcsönhatásban állt a sokszor pogány eredetű néphagyományokkal. Hollandiában például a germán mitológiával való keveredésből született meg Sinterklaas alakja, aki már magára öltött néhány északi vonást.

Nem véletlen, hogy a ma ismert, püspöki öltözetét végleg ledobó Santa Claus is a hollandok által alapított New Yorkból indult világhódító útjára. Ezt a szekularizált Miklós-figurát igazából manhattani értelmiségiek karolták fel a 19. században, méghozzá azzal a határozott céllal, hogy újra meghitt, családközpontú ünneppé tegyék vele a karácsonyt. Az év ezen időszaka ugyanis ekkoriban korántsem békességet és szeretetet, inkább jókora zavargásokkal fenyegető össznépi tivornyákat hozott magával az amerikai nagyvárosokban.

Komoly szerepet játszott ebben egy 1821-ben megjelent gyerekvers. A The Children's Friend és annak illusztrációi először kötötték össze Santa Claus alakját karácsony napjával, és a rénszarvasokat is elsőként fogta be ajándékokkal megpakolt hintója elé.

A figura ettől kezdve gyorsan formálódott, és a népszerűsége is rohamosan növekedett. A Harper's Weekly nevű New York-i hetilap karikaturistájának, Thomas Nast 1870-es és 80-as évekbeli rajzain már egy az egyben megjelenik az a kikerekedett, szőrmekabátos, mosolygós apóka, aki mára sziklaszilárdan beépült a globális popkultúra ikonográfiájába.

Thomas Nast rajzain már a ma ismert Télapó köszön visszaForrás: Encyclopaedia Britannica

Persze elkerülhetetlen volt, hogy előbb-utóbb a reklámipar is felfedezze a figurában rejlő potenciált, és segítségével ösztönözze vásárlásra az embereket. Santa Claus végül 1931-ben „szerződött le” a Coca Colához, ami karrierje egyik legnagyobb dobásának bizonyult, hiszen végleg beégette a szekularizált amerikai „Mikulást” a világ kollektív tudatalattijába.

Santa Claus végül 1931-ben „szerződött le” a Coca ColáhozForrás: flickr/Jim

A Nast rajzai által ihletett figura azóta is a mamutvállalat egyik fő cégérét jelenti, évről-évről jókedvűen – no és kólásüveggel a kezében – hirdetve a karácsonyi meghittség és szeretet megbonthatatlan egységét a fogyasztói kultúrával.