A szilveszteri babonák ma is velünk élnek

Miskolc, 2008. január 1. Szórakozó fiatalok a miskolci Városház téren, ahol szilveszteri utcabált rendeztek. MTI Fotó: Vajda János

Újévi malac, hangos mulatságok, tréfás köszöntések. Talán a szilveszter és az újév az egyetlen olyan ünnepi időszak, amikor a régi babonák még napjainkban is életre kelnek.

Az őskeresztény egyház Jézus körülmetélésének ünnepeként tartja számon az év utolsó napját. A köztudatban jellemzően nincs jelen szilveszternek ez az aspektusa. Sokkal inkább megjelenik a pogány rómaiak, Janus tiszteletére rendezett ünnepeinek kicsapongása. Janus, a rómaiaknál a kapuk és ajtók őre, eredetileg a legfőbb kapunak, a mennyek kapujának őre volt. Janust mindig két arccal ábrázolták, előre és hátra is tekintett egyszerre. Az év első hónapja, január is róla kapta a nevét.

Forrás: Origo

Hangos mulatságok és szívből jövő jókívánságok

A régi szilveszteri és újévi hiedelmek célja, hogy biztosítsák a következő esztendőre az egészséget, szerencsét, az állatállomány szaporaságát és a termés bőségét.

A hagyományos újévi malac és a lencseételek fogyasztása kapcsán még mindig élnek a köztudatban ezek a hiedelmek.

A szilveszteri bulik hangos és fényes mulatsága szintén a népi hagyományok folytatásának tekinthető, régen is különösen fontos szerepe volt a zajkeltésnek szilveszter éjszakáján. Ahogy Bálint Sándor fogalmaz, ez a jókívánságnak a negatív módja, célja a baj elhárítása. Rögtön utána következett a szerencsekívánat - ez a szó mágikus erejébe vetett hitben gyökerezik, nem udvariassági szólam volt.

Forrás: MTI/Vajda János

A zajkeltésre a különböző tájegységeken és a használt eszközökkel összhangban különböző elnevezések maradtak fenn. Ilyen a kongózás, a csergetés, a pergőzés, a kongatás. A zajkeltésnek egyes vidékeken az volt a célja, hogy felébredjenek az állatok és a másik oldalukra forduljanak. Úgy vélték ezzel biztosítják az állatok egészségét és szaporaságát, ennek népies elnevezése a nyájfordítás vagy gulyafordítás.

Erdélyi falvakban is szokás volt a gonoszűző zajcsapás. Az éjféli harangszókor a serdülő fiúk kolompokkal, csengőkkel, ostorokkal, bádogdarabokkal lármáztak. Kicserélték az utcakapukat és a lányos házak tetejére szalmaköteget vittek. Így jelezték, hogy hol van eladó lány.

A kalotaszegi Nyárszón fél tizenkettőtől fél egyig húzták a harangokat, majd elmentek a falu egyetlen csorgójához, ahol tüzet raktak. Mindenki vizet merített a csorgóból, ez az aranyvíz. Úgy tartották, aki elsőnek merít belőle, szerencséje lesz a következő évben. Magyarlónán pedig tüzes kerekeket engedtek le a hegyről és azt kiáltották "Boldog újévet!"

Forrás: Bodrogi Mária

Jóslások

A lányok többféle praktikával tudakozódtak ezen az éjjelen a jövedőbelijük neve és foglalkozása iránt, például gombócfőzéssel. Gombócokba rejtették a férfineveket, és úgy hitték, hogy amelyik leghamarabb felúszik főzés közben a víz tetejére az lesz a férj.

Az időjárásról is lehet tudakozódni ezen a napon, például fokhagymával lehet jósolni. A fokhagymát gerezdjeire szedjük, majd minden gerezdbe egy kis lyukat vájunk, ebbe egy sókristályt helyezünk. Pontosan tizenkét ilyen gerezdre lesz szükségünk, ezek az év tizenkét hónapját szimbolizálják, szépen sorba egymás mellé tesszük őket. Majd reggel megnézzük, melyikben olvadt el a só, azok lesznek az esős hónapok, amelyikben nem olvadt el, azok a száraz hónapok.

Január elsején a következőkre figyeljünk:

• Az első látogató férfi legyen!
• Tilos baromfit enni! Akkor elúszik a szerencse, a baromfi ugyanis elkaparja a szerencsét. Halat sem szabad, mert elúszik a szerencse. Viszont a malac előtúrja a szerencsét, ezért eszünk újévkor malacot
• Ami ezen a napon történik valakivel, az fog egész évben történni.
• Amelyik lánynak a kocsonyacsontját először viszi el a kutya, az megy leghamarabb férjhez.
• Ha újév napján csillagos az ég, rövid lesz a tél.
• Ha piros a hajnal, szeles lesz az esztendő.

Források

Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd, 1989, Apostoli Szentek Könyvkiadója, Budapest

Tátrai Zsuzsanna- Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások, 1997, Mezőgazda Kiadó

Dömötör Tekla: Magyar népszokások, 1983, Corvina Kiadó