A bécsi adventi vásár igazi gagyibirodalom

2015.11.18. 18:48

Sokan voltak, akik óva intettek a bécsi adventi vásártól. Egy témában jártas ismerősöm egyenesen gagyibirodalomnak nevezte az osztrák fővárosban, a Városháza terén kialakított karácsonyi forgatagot. Nos, ha ebben a véleményben volt is némi túlzás, az mindenképpen igaz, hogy az általam meglátogatott négy adventi vásár (Oslo, Stockholm, Prága, Bécs) közül itt tapasztaltam a legalacsonyabb színvonalat, már ami a portékákat és a hangulatot illeti. Egy nap Bécsben, 15 nappal karácsony előtt.

Régóta készülődtem ide, de mindig volt valami más, valami fontosabb. Most viszont résen voltam, és már októberben lefoglaltam magamnak a vonatjegyet decemberre, oda-vissza. Az egy személyre szóló 26 eurós retúrjeggyel és a valóban gyors Railjet vonattal nehéz lett volna versenyezni. Mivel a bécsi tömegközlekedés, az egész várost behálózó villamosvonalak, a metrók tökéletes lehetőséget biztosítanak, a gépkocsis utazás ezúttal szóba sem jöhetett. 

Péter és Frances már egy héttel ezelőtt is vártak 

Délben érkeztem a Westbahnhofra, ahol kedves ismerősöm, Péter és amerikai felesége, Frances várt. Ami azt illeti, rövid időn belül már másodszor. Én ugyanis már egy héttel korábban felszálltam a bécsi gyorsra, és értesítettem őket, hogy hamarosan érkezem. Óriási szerencsémre Győrben szálltam fel, s Mosonmagyaróváron már el is hagytam a szerelvényt. 

A városháza a gigantikus karácsonyfávalForrás: Lantos Gábor

A győri vonatra szállást követően kétszer lepődtem meg. Először akkor, amikor egy kedves hölgy ült a helyemen. Másodszor pedig akkor, amikor a jegyemet tüzetesen megvizsgálva kiderült, hogy hét nappal későbbre szólt. Nosza, Mosonmagyaróváron azonnal le is ugrottam, és jöttem vissza Budapestre. Szerencsém volt, hogy a negyedórás vonatozás alatt nem jött a kalauz. 

A minden rosszban van valami jó mondás ezúttal tökéletesen beigazolódott. Azon a napon ugyanis, amikor tévedésből szálltam a vonatra, az év egyik legrondább időjárása köszöntött Bécsre. Mostani látogatásomkor ellenben sütött a nap, csodálatos december fogadott Ausztria fővárosában. 

Decemberi napfényben fürdött a HofburgForrás: Lantos Gábor

Vietnámi ételköltemények a császárvárosban 

Péter közölte, hogy a vásár megvár – az különben is a sötétség beálltával kezd érdekes és szép lenni –, s azonnal ebédelni vitt. Persze, önök most azt gondolják, hogy tányérunkon nem sokkal később borjúból készített bécsi szelet feküdt. Nem! Barátom, aki évek óta Bécsben él, egy vietnámi étterembe, Nguyen levesezőjébe vitt el.

Tavaszi és nyári tekercsek rákokkal, isteni szószok és persze az ázsiai ország fő műsorszáma, a pho, vagyis a zöldséges tésztaleves került az asztalunkra. Több nem is fért belém. Már a tekercsek fogyasztásakor azt gondoltam, hogy ez itt maga a mennyország, de a pho mindent felülírt. 

Az 1880-as évek végén Vietnámban született ételkölteményt mindenkinek meg kell kóstolnia. Tudták ezt az osztrákok is, mert a kicsiny étterem színültig tele volt, s bizony az embereknek idegenekkel is meg kellett osztania az asztalát. A kiszolgálás barátságossága és az ízek világa sokáig emlékezetes marad. 

A cukrászda, amelynek Sissi sem tudott ellenállni 

Ám ezzel még nem volt vége a bécsi kulináris kalandozásoknak. Két villamosmegállónyit utaztunk az öreg piros járművel, majd a Hofburg előtt elsétálva tíz perc alatt Bécs leghíresebb cukrászdájában, a Demelben voltunk.  Bár ez itt nem a reklám helye, de annyi talán belefér, hogy a Kohlmarkton tessék keresni ezt a műintézményt.

Bécs legendás cukrászdájában a szemünk előtt készülnek a finomságokForrás: Flickr/Jeff Keyzer

Az üvegfalak mögött cukrászok dolgoztak, s az is egyfajta művészet volt, ahogyan a kezükkel formázták a különféle marcipánfigurákat. Mindezt alaposan megfigyelhettem, mert ahhoz, hogy a Demelben asztalhoz jussunk, ki kell állnunk a sorban állás próbáját. Érdemes az emeleti szalont választani, és senki kedvét se vegye el, hogy akár 20 percig is várnia kell egy asztalra. Higgyék el, megéri. 

Mi is ezt tettük, s amikor végre a helyünkre vezettek bennünket, jöhetett a csodásan selymes, vaníliás forró csokoládé, a sűrű, illatos vaníliakrémmel tálalt Apfelstrudel (azaz almás rétes), de a császárok császára, a Kaiser smarni, azaz a szilvalekvárral felszolgált császármorzsa volt.

Felejthetetlen almásrétes vaníliaszósszalForrás: Lantos Gábor

Utóbbira majdnem fél órát kellett várni, de az első falat után nincs ember, aki bánná a rászánt időt. Miközben az óra mutatói lassan másztak előre, mi is lelassultunk egy kicsit a Demelben, amely Sissi hercegnő kedvence is volt. Az egykori császári és királyi udvari cukrászda látta el az uralkodóházat édes finomságokkal. Még a karcsú Sissi sem tudott ellenállni az itt gyártott lila színű ibolyafagylaltnak. 

A cukrászda vitrinjeiben a hely múltjából láthatunk tárgyakat. Akár egész délután elüldögéltem volna itt, mert a hangulat, a sajátos Monarchia-érzés szinte megszállja az embert. De lassan fél négy lett, Péternek és Francesnek mennie kellett, meg engem is várt, amiért jöttem: a bécsi adventi vásár, amelyet az iránymutató tábla nemes egyszerűséggel csak adventi varázslatnak nevezett. 

Így nézett ki a Demel cukrászda fenséges császármorzsájaForrás: Lantos Gábor

Tömegigényt szolgál ki a bécsi adventi vásár 

Hát, maradjunk annyiban – s ezzel nem akarok senkit sem megbántani –, hogy ez a vásár valóban a tömegigény kielégítésére szolgál. Pedig a környezete valóban varázslatos, és az est beálltával még szebb és csodálatosabb. (Pláne, ha még hó is lenne, de én nem nagyon emlékszem olyan adventi időszakra, amely alatt vastag hó borította volna a bécsi tájat.) 

Ahogyan ment le a nap, ahogyan az ég világoskékje előbb narancssárgába, majd sötétbe borult, ahogy a Rathaus fényei kigyúltak, az valóban mesébe illett. A hatalmas tömegben való előrenyomulás már inkább visszarángatott a valóságba, s a különböző országokból érkező buszokról leömlő emberáradat még inkább meghátrálásra késztetett. De nem volt mese, mennem kellett. 

Az egyik bódé portékája – ez még a jobbak közül valóForrás: Lantos Gábor

Hot dog, sült kolbász, puncs és különféle sütemények mindenfelé. Műbőrből fabrikált színes pénztárcák, különféle színvonalon elkészített karácsonyfadíszek. Ezek között találtam tényleg szépen kivitelezett darabokat, de a többségük egy kaptafára készített ócska vacaknak bizonyult. 

Mindez azonban nem szegte senki kedvét, mert az ide érkezett emberek azt gondolták, hogy ha már ennyit utaztak, mindenképpen érdemes vásárolniuk. Nem baj, ha a megvett áru a tizenkettő egy tucat kategóriát képviselte, nem baj, ha majd otthon kibontva esetleg tényleg gagyinak találjuk, a lényeg az, hogy ez a bécsi adventi vásárból származik. 

Az óriási tömeg miatt szinte mozdulni sem lehetettForrás:Lantos Gábor

A Michaelerpaltzon meghittebb a hangulat

Közben egy Olaszországból idehozott, aszfalton guruló, embereket szállító kisvonat majdnem elgázolt, de ezért csak magamat okolhattam, mert sikerült teljesen elbambulnom a nagy adventi forgatagban. Ha az ember jól figyelt, akkor kedélyes és kevésbé kedves párbeszédeknek is fültanúja lehetett, amelyek jól tükrözték a karácsony előtti időszak feszültségekkel teli bájosságát. 

Én mindenesetre továbbálltam, mert vissza akartam menni a Hofburg mögötti minivásárba, a Michaelerplatzra. Ezt még délután láttam, s sokkal emberibb körülmények között zajlott, mint a Városháza előtti dzsumbuj. Az ízlésesen megvilágított fehér bódék között alig volt ember, s az itt árult termékek sokkal vonzóbbak voltak, mint a Rathaus környékén. A hideg szélben többen forralt bort kortyolgattak, halk zene szólt, a téren lovas hintók várták, hogy valaki esti bécsi városnézésre vetemedjen. 

Szolidabb adventi forgatag a MichaelerplatzonForrás: Lantos Gábor

Villamosozás Bécs belvárosában 

Semmi kedvem nem volt a hintón vacogni, inkább a 2-es villamost választottam. Kedvenc elfoglaltságaim egyike, hogy az idegen városokban villamosra szállok, és nézem az embereket meg az utcák forgatagát. A régi fapados, piros kocsikban jól esett egy kis melegség, majd amikor a Maria Thereisen Platzon megláttam a harmadik vásárt, leugrottam a csattogó villamosról. 

A múzeumi negyed bódéinak hangulata sok mindenben hasonlított a városháza előtti kavalkádra. Hangulatában és a kínált ételekben mindenképpen. Akik megunták az ottani zsúfoltságot, átjöttek ide, de az igazi karácsonyi hangulat itt is hiányzott nekem. Az, amit akár Oslóban, akár a svéd fővárosban, Stockholmban tapasztalhattam. 

A bécsi adventi vásár és a Városháza fényeiForrás: Lantos Gábor

Bármilyen nagy hírű is a bécsi adventi vásár, én úgy éreztem, hogy ennek van a legkevésbé karácsonyi hangulata. Ellenben Bécs – már amennyit e rövid idő alatt láttam belőle – tényleg megér nem egy, hanem több délutánt. Úgyhogy vissza is jövök ide, igaz, nem adventkor.