Prága szépségeit már nem lehet látni a tömegtől

2015.11.18. 18:26

Advent idején, az elcsendesedés időszakában a cseh főváros, Prága megőrül. A történelmi belvárosban egymást tapossák az emberek, hogy belekóstoljanak a karácsonyi vásárban kínált ételekbe, vagy csak sodródjanak a tömeggel. A Károly hídon csak vasárnap reggel fél nyolckor lehet nyugodtan átsétálni, napközben a hangulat a régi szocialista május elsejékre hajaz. 24 óra Prágában advent első vasárnapján.

Már akkor gyanús volt a dolog, amikor előzetesen tájékozódni próbáltam a prágai advent rejtelmeiről. Az internetes keresőoldal erre a kérdésre különféle autóbuszos utazási lehetőségeket dobott fel, akadt köztük olyan, amelyik 24 óra alatt le is nyomta az oda-vissza 1050 kilométeres utat. Indulás hajnali négykor a magyar fővárosból, prágai érkezés tizenegykor (körülbelül), adventi őrület, majd este ötkor vissza a buszba, hogy hajnali egyre ismét Budapesten legyen az utazó. Mindezt fejenként ötezer forintért.

El nem tudtam képzelni, hogy ezt bárki is kibírja, de aztán felvilágosítottak, hogy nagyon sokan utaznak ebben a formában. Jómagam a vonatot választottam, mert a 38 eurós retúrjegy nem tűnt megrázónak. Ha ehhez még azt is hozzáteszem, hogy egy külvárosi háromcsillagos szállodában ötezer forintért laktam, akkor igazán gazdaságosan sikerült összehozni ezt a kétnapos kirándulást.

Pozsonyban a vonat szardíniásdobozzá változott

Szombat reggel fél hétkor a Nagymaros-Visegrád vasúti megállóba percre pontosan érkezett a Jeszenszky János eurocity. Ekkor még nem gyanítottam semmit, hiszen Pozsonyig alig volt utas a kocsikban. A szlovák fővárosban azonban hihetetlen tömeg zúdult fel a vonatra, ez Brünnben újra megduplázódott.

A morva fővárostól Prágáig olyanok voltak a kupék, mint a szardíniásdobozok. Amikor beérkeztünk a cseh főváros főpályaudvarára, szinte mindenki leszállt, a szerelvény majdhogynem üresen folytatta útját Hamburg felé.

Az utca elején még lehetett közlekedni, na de a végén!Forrás: Lantos Gábor

A következő meglepetés akkor ért, amikor megvásároltam az egynapos közlekedési jegyemet. A 110 koronás, azaz 1200 forintos ár szintén kedvezőnek tűnt, az árak tanulmányozása közben rájöttem, hogy Prágában a havi közlekedési bérlet körülbelül feleannyiba kerül, mint Budapesten. Azaz a prágai lakosok 5500 forintért használhatják a metrót, a villamosokat, az autóbuszt. Máskülönben Prága tud olcsó és pimaszul drága is lenni, de erről majd később. Egy átszállás, öt megálló, és a mozgólépcső máris a Staroměstská állomáson vitt fel a magasba.

Rózsaszín majom leng a hurkapálcán

Szemben velem a ködbe burkolózott prágai vár magasodott, balra tőlem a Moldva felett átívelő Károly híd, amelyen hömpölygött a tömeg. Ezt a Mánes hídról szemléltem, miközben sirályok vijjogtak a fejem felett. Átsétáltam a folyó túloldalára, majd azonnal balra fordultam, és a Károly híd felé vettem az irányt.

Vonul a sokaság a Károly hídonForrás: Lantos Gábor

Ahogyan haladtam, egyre többen jöttek velem szembe, és nagyon sokszor hallottam magyar szót. Prágát honfitársaim is megszállták a közelgő karácsony alkalmából. Papírmaséba öltözött szoboremberek, harsányan kiáltozó alkalmi árusok, kínai műanyag cuccot áruló elvetemült pénzvadászok között végül is elértem az öreg hidat. Az 516 méter hosszú prágai klasszikuson sem volt nyugodtabb az élet. Rajzmesterek örökítették meg az arra járók fizimiskáját, lehetett lufit venni, és pénzt dobni egy kissé hamisan énekelő középkorú asszony előtt heverő bödönbe.

Igen mulatságosan festett, ahogyan a turisták a szelfibotokkal hadonászva próbálták elkészíteni a legtökéletesebb fényképet saját magukról. A híd végén, az összeszűkülő Karlova utcában még inkább megrekedt az emberhad. Balra tőlem csokit árultak, jobbra szuvenírt és térképeket, előttem magasba emelt pálcák és esernyők mozogtak. Az egyik hurkapálcán rózsaszín majom lengedezett, a másikon zöld béka. Az idegenvezetők lengették ezeket, a mögöttük sodródó embereknek pedig nem volt más dolguk, csak megjegyezni, hogy a majomhoz, a békához, netán a fekete esernyőhöz tartoznak-e.

Magyarok sütik a sajtot az adventi vásárban

Negyed óra alatt értem el Prága talán legcsodálatosabb óratornyához, az Orlojhoz, amely 1410 óta működik. 614 évvel később, nem sokkal délután kettő előtt mindenki azt várta, hogy kongasson, hogy az ablakban elvonuljanak az apostolok, és hogy a csontváz is táncra perdüljön.

Óraütésre vár a tömeg az Orloj előttForrás: Lantos Gábor

A látvány kétségtelenül ígéretes volt, még ha addigra teljesen tovatűnt is az előkarácsonyi hangulatom. Kettő után egy perccel sokan odébbálltak, az Orloj melletti Óvárosi téren pedig már dúlt az adventi vásár, amely 2014-ben ezen a napon nyitott ki először.

Ehettem volna hamisítatlan prágai sonkát, sült kolbászt, palacsintát, lángost, kürtős kalácsot, de engem a sült sajt érdekelt a legjobban. Az illata isteni volt, amúgy három vállalkozó szellemű honfitársam üzemeltette a bódét. Sokat nem tudtunk beszélgetni, mert portékájuk meglehetősen népszerűnek bizonyult. Egy szelet sajtocska, egy kis barna kenyér és áfonyalekvár 70 koronáért, azaz 780 forintért. Nem is rossz üzlet, igaz?

Prága megmutatja az olcsóbbik arcát is

Azt már korábban elhatároztam, hogy a téren nem eszem többet, mert idefelé jövet a Karlova utca 30. alatt remek éttermet fedeztem fel. A menüt 220 koronáért, azaz alig kevesebb, mint 2500 forintért adták, és tekintettel az etetőhely remek elhelyezkedésére (abszolút óváros), ez is kihagyhatatlan bulinak bizonyult.

Két és fél euróért ehettem volna lángost is, de inkább az autentikus éttermet választottamForrás: Lantos Gábor

A kirakat előtt bóklászva vártam, hogy odabent felszabaduljon egy hely. Lassan negyed négy lett, amikor enyém lett az egyik sarokasztal. Máris érkezett a zöldségekkel teli húsleves, a marhasült knédlivel és hozzá a háromdecis ásványvíz. A következő másfél órában jól elvoltam ezekkel, s mire leszállt az este, be is fejeztem kései ebédemet. Sört nem ittam – tudom, ez égbekiáltó bűn ebben a városban, de ha nem szeretem, akkor nem tudok mit tenni, még Prágában sem.

További elmélkedések helyett újra nyakamba vettem az óvárost, abban bízva, hogy sötétedés után kevesebben lesznek. Tévedtem, még többen voltak. Persze erről már korábban sokat lehetett olvasni. Prága megtelt, csak magamat okolhatom, hogy belesodródtam, de egyszerűen látni akartam az adventet. Meg aztán, ha nem jövök el, hogyan írhattam volna meg az élményeimet?

Leszállt az este, az alkalmi kórus megkezdte koncertjétForrás: Lantos Gábor

Tömegturizmusban Prága jobban teljesít

Az adventi vásár kellős közepére ácsolt alkalmi színpadon épp a huszadik karácsonyi énekét kezdte el a kórus. A téren moccanni sem lehetett. Egy ember megbotlott, és az előtte álló kabátjának a hátára kente fel a palacsintáját. Magyar nyelv keveredett angollal, cseh az orosszal. Összegeztem a látottakat. Ahol nem ételt vagy italt árultak, ott műanyag csecsebecsét, esetleg néhány karácsonyi díszt. Kézzel készített, művészileg is értékes árut szinte sehol sem fedeztem fel.

Prágai este advent idejénForrás: Lantos Gábor

Az idevezető utcákon a boltokban hemzsegtek az emberek, de az áruválaszték itt is a tizenkettő egy tucatot idézte fel. Amit Prága biztosan jobban csinál Budapestnél (is), az a tömegvonzás. Azaz nem véletlen, hogy egyes statisztikusok szerint Prágában két és félszer annyian fordulnak meg, mint a magyar fővárosban.

Fokozottan igaz ez a decemberi időszakra. Pedig itt aztán semmi különös nincsen. Csupán az, hogy elmondhatjuk: Prágában voltunk-vagyunk, és próbáljuk élvezni az adventi pillanatokat. Ez utóbbi nekem kissé nehezen ment.

Ebben a tömegben csak egymás sarkára lehetett taposniForrás: Lantos Gábor

Egy külvárosi szálloda pillanatképei

A szálloda Prága külvárosi részében magasodott, 20 perc zötyögés a villamoson, és ott voltam. Mivel a szoba árát a nemzetközi szállásfoglaló rendszer már korábban levonta tőlem, az éppen hokimeccset néző recepciósnak csak a szobakulcsot kellett átadnia.

A szoba teljesen normális volt, tiszta, nagy franciaággyal és tágas fürdőszobával. Ablakom egy gyorsétterem autós részére nézett, láthattam, hogyan adják be a kocsiablakon a hamburgereket. Az elhelyezkedés miatt sok turista nem fordult meg errefelé, ráadásul a hotel sokkal inkább úgy nézett ki, mint egy munkásszállás, semmint egy szálloda. De mondom, a belső tér teljesen rendben volt.

Vasárnap reggel másfél órára enyém volt a város

Miként a másnapi reggeli is. Gyermekkorom legszebb emlékei jöttek elő a paprikás kifli láttán, de volt ott minden, mi szem-szájnak ingere. Korán ettem, gyorsan leléptem, mert úgy okoskodtam, hogy a legtöbb látogató vasárnap reggel még alszik.

Mivel reggel nyolc után már világos van, talán érdemes lesz újra végigsétálni ott, ahol szombaton mozdulni sem tudtam. Nem is tévedtem. A Károly hídon szinte egymagam bóklásztam, volt idő elmerengeni a szobrokon, az ódon átkelő minden szépségén. Amihez az előző napon majdnem fél óra kellett, most elég volt 10 perc.

Vasárnap reggel szinte üres volt a Károly hídForrás: Lantos Gábor

A kockaköves utcákon akadálytalanul jutottam el az Orlojig, majd a teljesen kihalt adventi vásárig. A bódék beszegezett ablakokkal álltak, a közeli kávézóban csak páran fogyasztották reggeli italukat. Én pedig leültem egy padra, és élveztem az öreg Prága minden szépségét. Egészen fél tizenegyig.

Ekkor, mintegy varázsütésre, minden utcából hömpölyögni kezdett a tömeg, néhány perc alatt megtelt a tér. A kolbászok már a forró olajban sisteregtek, elkezdték kenni a palacsintákat, a műanyag poharakban lötyögött a forralt bor. Új adventi nap kezdődött, amely pontosan olyan volt, mint amilyen a mögöttünk lévő, vagy amilyen a következő lesz.