Fókába töltött madár vagy sült hernyó is lehet az ünnepi menü

Ivar Lone holds a a batch of freshly cooked smalahove in Voss 08 November 2005. It takes guts to stare your food in the eyes and then swallow them, but once Norwegians are let loose on a smoked sheep's head, they let nothing go to waste, except the bare bones of the skull. In Voss, a tiny town in the mountains near the south-west Norwegian fjords, people have always eaten the "smalahove", which means "sheep's head" in the local dialect, and the autumn is the best season to munch this delicacy, eyes, tongues, ears and all. / AFP PHOTO / TRULS BREKKE

Nem csak töltött káposzta, halászlé vagy pulykasült kerül karácsonykor az asztalra. Van, ahol fókabőrbe töltött alkamadár, máshol sült hernyó vagy éppen bárányfej az ünnepi csemege. Megnéztük, a világ más tájain miket is esznek karácsonykor.

Grönlandon nagyon furcsa ételeket fogyasztanak az emberek az ünnepek alatt. A sült rénszarvas talán nem annyira meglepő, tekintve a sziget élővilágát, bár a gyerekeknek nehéz lehet megmagyarázni, hogy Rudolf, a mesebeli rénszarvas mit keres a tányéron. Ennél is furcsább fogás a mattak, ami nem más, mint nyers bálnabőr felkockázva.

Mattak Forrás: Lisa Risager - Flickr

Másik ünnepi ételük a kiviak, ezt ugyan nem teljesen nyersen eszik, de ettől még egy magyar család karácsonyi asztalán nehezen lenne elképzelhető. Nem más, mint fókabőrbe töltött alkamadár. Aki eddig nem kapott kedvet ehhez az ételhez, valószínűleg még kevésbé fog, ha megtudja, hogyan készül: a szigeten honos, kisebb testű madárkákat hét hónapra belevarrják a fókabőrbe, amit összevarrnak, és zsírral kennek be. Hét hónap elteltével kiszedik a madarakat, és már lehet is enni – már akinek van hozzá gusztusa.

Nehéz eldönteni, hogy a fenti, grönlandi specialitás vagy a Dél-afrikai Köztársaságban szokásos sült féreg közül melyik tűnik számunka furcsábbnak, különösen a karácsonyi ünnepi menü részeként. Afrika déli részén ugyanis a császárlepke hernyója számít igazi ínyencségnek. A helyiek magas fehérjetartalma miatt eszik, frissen különösen kedvelt ünnepi csemege, a hernyók nagy részét ugyanis szárítják vagy tartósítva elrakják, frissen csak egy kisebb részük kerül az asztalra, jellemzően december végén.

A bárány nálunk is sok családi ünnepi lakomája, de nem úgy, ahogyan a norvégok eszik. Nem lapockából vagy combból készítik ugyanis a karácsonyi fogást – ahogyan például nálunk is teszik sokan –, hanem az állat fejéből. A smalahove nevű norvég étel nem más, mint szárított, sózott, füstölt-főtt bárányfej, egészben. Tálalás előtt a legtöbb helyen az állat bőrét és gyapját eltávolítják, de az agyát jellemzően nem szedik ki, hanem, miután megfőzték, kikanalazzák.

Smalahove Forrás: AFP/Truls Brekke

Végezetül nézzünk egy magyar szemmel ismerősnek tűnő ételt a Fülöp-szigetekről. A nálunk is jól ismert tejberizshez hasonló karácsonyi fogást viszont az ázsiai országban egészen máshogy készítik, mint ahogyan nagymamánk szokta. A bíborvörösre színezett, édesített rizst ugyanis vastag, üreges bambuszrúddarabokba töltik, és gőzölik. Tálalás előtt margarinnal kenik meg, majd cukorral, kókuszreszelékkel hintik be a tetejét.

Japánban is számunkra talán szokatlannak tűnő karácsonyi szokás terjedt el, bár a magyar gyomor számára egyáltalán nem az étel lehet a furcsa, inkább az időzítés: nem a szusi vagy az általunk is ismert japán ételek valamelyike a legnépszerűbb karácsonykor, hanem a gyorséttermi csirke. Annak ellenére, hogy Japán lakosságának csak kis része keresztény, a karácsonyt azért megünneplik. Bár Jézus születésének napja a szigetországban nem munkaszüneti nap, a vásárlási láz ott is jellemző. Ennek keretében a japán családok nagy része a vásárolgatás végeztével az ismert csirkés gyorsétterembe jár az ünnepnapon elfogyasztani az ünnepi menüt. Ez egyébként az étteremlánc 1974-es, kiemelkedően jól sikerült helyi reklámkampánya óta alakult ki.