Vágólapra másolva!
A társadalmi mobilitás forrásai
Vágólapra másolva!

I. A társadalmi mobilitás

1. ábra
Társadalmi és kulturális mobilitás

Jóllehet még további ötven éven keresztül a világban az egyenlőség jelszavára építettek politikai mozgalmakat, harcoltak meg forradalmakat, esetleg öltek embereket, ezzel mégis egy új eszme született meg: a teljesítményt korlátozó, lényegében a fejlődést ellehetetlenítő egyenlőségeszme helyébe az esélyegyenlőség eszménye lépett. (animáció)

Animáció: egyenlőség, esélyegyenlőség

Új irány született a társadalomról való tudományos gondolkodásban is: a szárnyait bontogató szociológia központi témájává vált a társadalmi mobilitás vizsgálata. A filozófiai és szépirodalmi gondolkodásban korábban többször tematizálódott az a kérdés, hogy lehet-e, és ha igen, miként lehet kilépni a születés által meghatározott társadalmi korlátokból. Kisebb empirikus kutatások már mérni is igyekeztek a szülők helyzetének hatását a megkérdezett társadalmi pozíciójára, sőt makrostatisztikai eszközökkel a világon elsőként az 1930. évi magyar népszámlálás kérdezte az apa foglalkozását. A téma módszeres tudományos vizsgálatának igénye azonban csak a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején fogalmazódott meg, amikor a frissen szervezett Nemzetközi Szociológiai Társaság (International Sociological Association, ISA) társadalmi rétegződéssel foglalkozó kutatási bizottságában kidolgozták a társadalmi mobilitás vizsgálatának alapvető paradigmáit. (animáció)

Animáció: ISA paradigma

Sok országban igen sok adatfelvétel született a társadalmi mobilitás vizsgálatára. A kutatók ezeket a vizsgálatokat ma már a mobilitáskutatás három nemzedékébe sorolják. A magyar vizsgálatok - elsősorban Andorka Rudolf tevékenységének köszönhetően - 1963-tól 1992-ig tíz éves rendszerességgel a fenti ISA-paradigma alapján készültek és jelentősen hozzájárultak a nemzetközi kutatómunkához azzal, hogy egy úgynevezett szocialista ország mobilitási mintáit mutatták. Ebben az ötven évben igen sokat fejlődött a kutatás módszertana és eszköztára, bonyolult matematikai modellek születtek, és talán éppen ez a kutatási folyamat járult hozzá leginkább, hogy a szociológia esszéisztikus megközelítésből (art) valóban tudománnyá (science) váljon.

A rendkívül gazdag kutatási tematika nagyon sok probléma vizsgálatára kiterjedt. (Ezeket az új évszázad elején kiválóan foglalta össze Michael Hont, a kutatási bizottság akkori elnöke, 2003.) Elméleti szempontokból azonban két csomóponti probléma emelhető ki a kutatások tengeréből.