Elkerülték a klímacsődöt

Még nyolc évig él az eddigi klímaegyezmény a dohai ENSZ-klímakonferencia döntése szerint. Ha az eddigi döntések nehézkesnek és elégtelennek tűntek, akkor a neheze csak most jön: üvegházgáz-csökkentésre kell kötelezni a legnagyobb szennyezőket, az USA-t és Kínát, mellette Indiát és Brazíliát is. Van rá mindössze két év. 

Elfogadta az ENSZ 18. klímakonferenciája a 2012 szilveszterével lejáró kiotói klímaegyezmény meghosszabbítását. A katari Dohában ülésező testület még nyolc évre dobott mentőövet az egyetlen nemzetközi jogi dokumentumnak, amely az üvegházgáz-kibocsátás csökkentésére kötelez 35 fejlett államot, köztük az Európai Unió tagjaként Magyarországot is.

A hosszabbítás még akkor is eredmény, ha Japán, Kanada, Oroszország és Új-Zéland már korábban kivonult az egyezményből, és az Egyesült Államok az aláírása, azaz 1997 óta nem ratifikálta. Az egyezmény kvótákat szab a fontosabb üvegházgázok (főleg a szén-dioxid) kibocsátására.

Forrás: AFP/Karim Jaafar

Tüntetők a klímakonferencián

Az egy nappal elhúzódó, többször is csőddel, összeomlással fenyegető tárgyalássorozat ritka pozitív pillanata volt Dohában, mikor szombat este helyi idő szerint 18 óra után az Európai Unió, Ausztrália, Japán, Liechtenstein, Monaco, Norvégia és Svájc képviselői sorra jelentették be, hogy nem vásárolnak az eddig fel nem használt CO₂-kvótákból.

A szombaton kötött egyezség szerint 2020-ig csak további csökkentést vállalhatnak az aláíró országok, és a csökkentés szigorítására 2014-ben térnek vissza. A döntés ellen egyedül Oroszország, Fehéroroszország és Ukrajna diplomatái tiltakoztak. Moszkva lazább szabályokat akar elérni a fel nem használt kibocsátási kvóták hasznosítására, jórészt saját gáz- és kőolajexportra alapozott gazdaságának védelmében.

Az utóbbi 15 évben egyre inkább olyan (fejlődő) országok termelték a legtöbb üvegházgázt, amelyekre eleve nem vonatkozott a kiotói egyezmény (erről lásd korábbi cikkünket). Így a hosszabbítás inkább szimbolikus eredmény. A konferencia legfontosabb döntése az volt, hogy világos menetrendet jelölt ki 2013-ra az összes országot átfogó klímaegyezmény kidolgozására. Ez a dokumentum a már legnagyobb kibocsátóvá vált Kínára és a gyorsan felzárkózó Indiára, valamint Brazíliára is vonatkozna, nem beszélve az USA-ról.

Honnan lesz pénz a legszegényebbeknek?

A konferencia viszont nem adott választ arra, honnan származik majd 2020-tól az az évi 100 milliárd dollár, amely a látványos kudarccal végződött koppenhágai klímakonferencia döntése szerint a klímaváltozás elleni védekezésre kellene fordítani az úgynevezett Green Climate Fund keretében. 2013-ra halasztották a tárgyalásokat a fejlődő országok azon igényéről, hogy új intézményrendszerrel kapjanak kompenzációt kifejezetten a károk enyhítésére. Az új intézmény fő ellenzője az USA küldöttsége volt.

Az emelkedő világtenger miatt a legjobban fenyegetett kis szigetországok szövetsége rögtön a döntés után közölte: mélységesen kiábrándítónak tartják a "dohai útnak" nevezett dokumentumcsomagot. "Valószínűleg a 3, 4 vagy 5 fokos átlaghőmérséklet-emelkedés felé tartunk. Sokkal többre lenne szükség" - hangzott el fél órával a szavazás után. A Dohában jelen lévő környezetvédő szervezetek többsége "gyengének és bizonytalanul körvonalazottnak" minősítette az eredményt. "Szerény, de fontos lépés" - ez pedig Connie Hedegaardnak, az EU klímaügyi biztosának álláspontja.

Áldozatok és könnyek
Nem sokszor látni nemzetközi tárgyalássorozaton, nyílt ülésen könnyeivel küszködő diplomatát. Csütörtökön a Fülöp-szigeteki küldöttség főtárgyalója alig bírta végigmondani beszédét, amelyben a Bopha tájfun több mint 400 áldozatára hivatkozva feltette a kérdést: lesz-e döntés, és "ha nem most, akkor mikor, és ha nem itt, akkor hol"? A 7107 szigetből álló ország összesen több mint 36 ezer kilométernyi tengerparttal rendelkezik. Az egy főre eső GDP 2328 dollár, míg Magyarországon 13 045 dollár.

Most jön a nagyon neheze

A dohai klímakonferenciát eleve csak a korábbi problémák eltakarításának igényével szervezték. A valódi tárgyalások jövőre kezdődnek. Két év alatt kell kidolgozni a világ összes országára kiterjedő, átfogó klímaegyezményt a dohai döntés értelmében. Ez az egyeztetés nehezebb és keményebb lesz, mint bármi, ami az utóbbi húsz évben klímaügyben történt nemzetközi szinten.

Kardinális kérdésekben kell dönteni a következő két évben. Mely, az 1990-es évek elején még fejlődőnek számító országok lettek elég gazdagok és elég jelentős üvegházgáz-kibocsátók ahhoz, hogy jelentős csökkentésre és a szegényebb államok pénzügyi támogatására lehessen rávenni őket?

Forrás: AFP

Hogyan nézzen ki nemzetközi jogilag az átfogó egyezmény? Szerepeljenek benne konkrét vállalások az üvegházgázok korlátozására és a folyamat finanszírozására, vagy valamilyen lazább szöveg lenne praktikusabb? Ezeket a kérdéseket eddig nem vetették fel az ENSZ klímaügyi döntéshozó fórumán, és mindenik elaknásított területnek számít.

A cél az, hogy 2020-ban hatályba lépjen az új egyezmény. Ehhez az szükséges, hogy 2015 májusára készen álljon a tárgyalási alapul szolgáló végleges szöveg. Ennek feltétele pedig az, hogy az egyezmény tervezetét elfogadja a két év múlva esedékes huszadik klímakonferencia. Az időpont már megvan: 2015. december 3-14. A tárgyalóknak szűk két évük van arra, hogy átrágják magukat a fenti problémahalmazon.

Ennyi szén-dioxidunk maradt

Az idő meglehetősen kevés. 1850 (amikor már érezhető volt az ipari forradalom hatása) és 2000 között összesen 1020 milliárd tonna üvegházhatású szén-dioxid került a levegőbe a szén, a kőolaj és a földgáz felhasználása miatt. 2000-től napjainkig további 380 milliárd tonnát engedtünk a légkörbe (a részletes adatokat lásd ezen az infografikán). 2050-ig még körülbelül 500 milliárd tonna kerülhet a légkörbe annak veszélye nélkül, hogy a Föld átlaghőmérséklete 2 Celsius-fokkal emelkedik meg az iparosodás előtti állapothoz képest (ezen túlfutva alig lesznek elkerülhetők a klímaváltozás súlyosabb következményei).

Ez az 500 milliárd tonna nem sok, hiszen jelenleg évente 31 milliárd tonna kerül a légkörbe. Ha azt feltételezzük, hogy a kibocsátás évi 3 százalékkal nő, tizenhárom év alatt már fel is használjuk ezt a mennyiséget. Mindez a gyakorlatban úgy fest, hogy 2025-re be kellene zárni a hőerőművek túlnyomó többségét, alig lehetne benzin- és gázolajhajtású jármű az utakon, repülő az égen, hajó a tengereken.

Forrás: AFP/Fred de Noyelle

Ehhez képest a vezető szén-, olaj- és gázcégek bizonyított készleteinek felhasználása 745 milliárd tonna CO₂ kibocsátásával járna. Ha pedig felhasználnánk a fosszilis tüzelőanyagok teljes becsült mennyiségét (tehát a kutatófúrásokkal nem bizonyított készleteket is), akkor 2050 milliárd tonna CO₂ kerülne a légkörbe. A Föld átlaghőmérséklete így 5-6 fokkal lenne nagyobb, mint volt a 18. században, az ipari forradalom előtt.

A tengerszint 1,43 méterrel emelkedne, víz alá kerülne Amszterdam és New York után Bangkok. A hurrikánok pusztító ereje 37-45%-kal nőne. A szárazföldeken néhol +10 fokkal lenne melegebb; a fajkihalás várható nagyságrendjéről nincs becslés. (Az adatok az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete, az IPCC, az amerikai Nemzeti Óceán- és Atmoszférakutató Intézet, a potsdami Klímakutató Intézet, a Világbank és az Európai Bizottság kutatóközpontja elemzéseiből származnak; a több mint 4 fokos emelkedés katasztrofális hatásairól itt olvashat bővebben).