Afrikai hőség vár dédunokáinkra

Hat-nyolc fokkal melegebb augusztusok, még csapadékosabb telek, tavaszi és őszi hőségriadók: ilyen jövő vár utódainkra, akik a mai Athénhoz, Kairóhoz vagy Miamihoz hasonló klímájú városokban élnek majd. Sosem látott szintre emelkedett az üvegházgázok mennyisége a légkörben. Milyen lesz az élet a 450 ppm-es Magyarországon?

Az emberiség története során először került 400 ppm szén-dioxid a levegőbe (a mértékegység azt jelzi, hogy minden egymillió légköri összetevőből 400 szén-dioxid). A történelmi jelentőségű határ átlépését az USA Nemzeti Óceán- és Atmoszférakutató Intézete, a NOAA jelentette be, és megerősítette a hawaii CO₂-mérő obszervatóriumot működtető Scripps Oceanográfiai Intézet. Utoljára 2-6 millió évvel ezelőtt, a pliocén földtörténeti korban volt ennyire sok üvegházgáz a légkörben.

Akkor 2-4 Celsius-fokkal volt forróbb a Föld, mint manapság, és a tengerszint 5-40 méterrel volt magasabb. A Szahara térségét szavannák és erdőségek borították, erdő volt Kanada sarkvidéki területein is. Nem volt állandóan jeges az Északi-sarkvidék, Grönland eljegesedése a kor vége felé, nagyjából 3 millió évvel ezelőtt zajlott le.

52 cm-es vízállás a Balatonon 2012-ben a másfél éves szárazság után Forrás: MTI/Török Tünde

Magyarország területén akkor működtek a Tapolcai-medence bazaltvulkánjai, bőven ontva magukból a szén-dioxidot. A Kárpát-medencében a Pannon-beltenger hullámzott, szigetekkel, félszigetekkel, szorosokkal. Akkoriban egymást váltotta a meleg szubtrópusi és a meleg félsivatagi éghajlat. Ezt bizonyítják azok a 4,5-2,5 millió éves vörösagyag-rétegek, amelyeket a pécsi Postavölgyben, Dunaföldváron, Szekszárdon és másutt tártak fel a geológusok fúrásai.

A 450 ppm lesz a fordulópont

A 400 ppm-es szint elérése nemcsak önmagában nyugtalanító, a gyorsaság is példa nélküli, amivel az üvegházgázok mennyisége nő a légkörben. Az ipari forradalom előtt a földi klíma természetes változatosságával együtt ingadozott az üvegházgázok koncentrációja: az eljegesedések alatt 200 ppm-re csökkent, a meleg periódusokban 300 ppm-ig emelkedett.

1780 körül 280 ppm volt a koncentráció. 1958-ban már 315 ppm körüli értékeket mért a hawaii Mauna Loán Charles David Keeling, a klímakutatás egyik úttörője. 2005-ben 380 ppm volt a koncentráció, a legfrissebb, 2013. május 9-ei adatok szerint már 400,03 ppm-nél járunk. Korábban 10 ppm növekedésre ezer évre volt szükség, jelenleg egy év alatt 1,5-2 ppm-mel is nő a koncentráció, vagy még annál is többel.

Pancsoló gyerekek egy hőségriadós napon Budapesten Forrás: AFP/Kisbenedek Attila

"A felmelegedés folyamatát nem lehet visszafordítani. A valódi kérdés az, hogy milyen drasztikusak lesznek a klímaváltozás következményei" - mondja Szépszó Gabriella, az Országos Meteorológiai Szolgálat klímamodellezéssel foglalkozó munkatársa.

A szakember szerint a határt inkább 450 ppm-nél húzza meg a klímatudomány. Ha ennyi üvegházgázt pumpálunk a levegőbe, a Föld átlaghőmérséklete 2 Celsius-fokkal emelkedik. Ez az a szint, ami fölött már sokkal nehezebben kezelhetők a következmények, a szárazság, az időjárás szélsőségesebbé válása és a tengerszint-emelkedés.

Athéni, kairói meleg

Hogyan festene Magyarország éghajlata, ha 450 ppm fölé nőne a koncentráció? Dédunokáink valószínűleg drasztikusan megváltozott világban fognak élni - legalábbis az OMSZ klímakutatóinak pesszimista forgatókönyve szerint. Például augusztusban 8-9 fokkal is magasabb lehet az átlaghőmérséklet a mostaninál. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy egy magyar városban melegebb lenne augusztusban, mint most Jeruzsálemben, körülbelül akkora lenne a forróság, mint jelenleg Athénban, Kairóban, Miamiban vagy Tripoliban, a nyár legforróbb időszakában.

További gond, hogy harminccal - vagy annál is többel - megnőne a hőhullámos napok száma. Ezek azok a napok, amikor 25 Celsius-fok fölé nő az átlaghőmérséklet. Az ÁNTSZ ilyenkor hőségriadót rendel el, az önkormányzatok megnyitják a klimatizált helyiségeket, a mentőknél sok az ájulás, rosszullét miatti riasztás. Szépszó Gabriella adatai közül az a legnyugtalanítóbb, hogy hőségnapok fordulhatnak elő tavasszal és ősszel is a jövőben.

Hőhullám a spanyolországi Marbellában Forrás: AFP/Sascha Schuermann

A pesszimista forgatókönyv szerint télen 4-6 fokkal lesz melegebb nálunk, és több lesz a csapadék, mint most. A nagy meleg elviselését az enyhítheti nyáron, hogy szárazabb lesz az időjárás a mostaninál.

Az OMSZ klímakutatói arra számítanak, hogy inkább az úgynevezett átlagos forgatókönyv bekövetkeztének van esélye, és kevésbé a pesszimistának. Eszerint 3-4 fokkal lennének melegebbek az évek a 21. század végére Magyarországon, nyáron 4-5, télen körülbelül 3 fokkal lenne magasabb az átlaghőmérséklet. Hátrány viszont, hogy a klímaváltozás fokozottan jelentkezik Magyarország környékén. Több európai modellszámítás szerint amennyiben a Föld átlagban 1 fokkal melegszik, a Kárpát-medencében 1,4 fokkal nő az átlaghőmérséklet, de így van ez Romániában és Bulgáriában is.

Az 1000 ppm sincs annyira távol

Először az 1970-es években végzett kutatások bizonyították be, hogy a szén-dioxid-koncentráció azért emelkedik, mert az emberiség egyre több kőolajat, szenet és földgázt használ fel. Az emiatt kibocsátott szén-dioxid 57 százaléka marad a légkörben a Manua Loa-i obszervatóriumot működtető Scripps Oceanográfiai Intézet elemzése szerint.

"Valószínűleg ismét végbemennek a pliocén kort jellemző ökoszisztéma-változások, akkor is, ha az időtartamok nagyon eltérőek" - mondja a 400 ppm utáni világról Richard Norris, a Scripps Intézet geológusa. Amennyiben a fosszilis energiahordozókat ugyanolyan ütemben használjuk fel, mint eddig, vagyis a következő pár évszázadban minden marad a régiben, az 1500 ppm-es szintet is elérheti a szén-dioxid koncentrációja.

Az aszály következményei a mai Spanyolországban Forrás: AFP/Pedro Armestre

A CO2-növekedés mostani ütemét nézve ez a katasztrófa-forgatókönyv nincs is olyan távol, hiszen a 1000 ppm-es szintet száz év alatt elérnénk, amennyiben a kibocsátás mennyisége és üteme nem változna. Ebből viszont az következik, hogy a légkör több tízezer évig nem tér vissza az iparosodás előtti állapotába, mert a szén-dioxid sokáig megmarad (ellentétben a huszonnégyszer erősebben üvegházhatású, de gyorsabban kitisztuló metánnal).

Ilyen koncentrációkra a dinoszauruszok miatt jól ismert jura időszakban volt utoljára példa: 200 millió évvel ezelőtt átlagosan 1950 ppm szén-dioxid volt a légkörben, a levegő pedig 26 százalékban tartalmazott oxigént. A korai és középső jura idején teljes erővel fújt a Pangea-monszun. A Pangea szuperkontinens belső vidékei nagyon szárazak és melegek voltak, az amazóniai és a kongói esőerdők helyén sivatag volt. A mai Kína területén viszont virágzott az élet a sok nedvességet szállító szél miatt.

Sokkal kisebb volt a különbség a sarkvidékek és a trópusok éghajlata között. Amint Pangea a déli Gondwanára és az északi Laurázsiára tört szét, majd ez utóbbi távolodásával kialakult az Atlanti-óceán, egyre nedvesebb lett a kontinensek éghajlata a megnövekvő tengerpartok miatt. Ekkor alakultak ki a mai Ausztrália és Antarktisz szénkészletei.

Aszály az Alföldön Forrás: MTI/Ujvári Sándor