Bárányhimlős halak riogatják a balatoni turistákat

Angolnatetemek fekszenek a földön Balatonfenyvesen, 2010 júniusában.

Tömeges halpusztulás sújtja a Balatont. A vízen lebegő haltetemek látványa a strandolók körében is nagy ijedséget váltott ki, sokan azóta sem mernek a vízbe menni.

Az elhullott állatok látványa valóban riasztó, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. eddig 20 ezer tetemet halászott ki a vízből (az ő feladatuk a döglött halak eltakarítása). Bár tavasszal mindig van egy természetes halpusztulás, a mostani elhullás a szakembereket is meglepte abból a szempontból, hogy a szokásosnál jóval nagyobb mértékben érintette a gardaállományt.

Szári Zsolt, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. vezérigazgatója az Origónak elmondta, hogy az 1980-as és 1990-es években is voltak nagyobb gardaelhullások, akkor jellemzően 1 tonnányi állat pusztult el. Most 4 tonnánál tartanak, de a folyamat a szakember szerint jól láthatóan lecsengőben van, azaz a mostani hétvégén már kevesebb döglött halat láthatnak a Balatonhoz látogatók.

A halpusztulás a keleti medencében, Siófok környékén az előző, hosszú hétvégén tetőzött, a haltetemek azonban nem egyenletesen borították a tó felszínét. Az elmúlt időszakban ugyanis az északi szelek és a Balaton áramlási viszonyai befolyásolták a tetemek eloszlását, így amíg egyes partszakaszokon tömegesnek tűnhetett a halpusztulás, addig máshol egyáltalán nem lehetett hasonló jelenséget megfigyelni. Bár a halak elhullásának okára még nincsenek magyarázatok, Szári Zsolt hangsúlyozta, hogy a halpusztulás az emberre nem jelent veszélyt, így megbetegedésektől a lakosság körében nem kell tartani.

Egyik pillanatról a másikra bedurrant a víz

Takács Péter, a Balatoni Limnológiai Intézet hidrobiológusa az Origónak elmondta, hogy a mostani helyzet kialakulását nagymértékben befolyásolták az utóbbi időszak szélsőséges időjárási körülményei. A szakember megfogalmazása szerint "egyik pillanatról a másikra bedurrant a víz", ezzel arra utalt, hogy a vízhőmérséklet 10 Celsius-fokot is emelkedett egy hét alatt. Egy ilyen hirtelen változás ugyanúgy megviseli halakat, mint a hőhullámok az embert.

Valószínű, hogy a korábbi viharos szelek is alaposan meggyötörték a halállományt, sok példány a szikláknak csapódhatott szaporodás (ívás) közben a partok környékén a heves zivatarokban. Ezzel olyan külső sérüléseket szenvedtek, amelyek aztán a vízben elfertőződtek, elfekélyesedtek.

Felmerült annak a lehetősége is, hogy a gardák szokatlanul nagyszámú elhullásáért egy féregfaj (Anguillicoloides crassus) a felelős. Ez az élősködő körülbelül 30 éve került be a Balatonba (invazív faj), és főleg angolnákat támad meg. Ez volt a fő oka az 1991-es nagy angolnapusztulásnak.

Mivel a Balatonban egyre kevesebb az angolna, előfordulhat, hogy ez az élősködő féreg éppen most vált át egy másik gazdaszervezetre, nevezetesen a gardára. Ez azonban még nem bizonyított, a haltetemek laboratóriumi vizsgálata még folyamatban van. Ha kiderülne, hogy a gardapusztulás valóban emiatt van, az embereknek akkor sem kell aggódniuk Szári szerint, hiszen mint említettük, ez a féreg már három évtizede itt él a Balatonban.

Angolnatetemek fekszenek a földön Balatonfenyvesen, 2010 júniusában. Forrás: MTI/Török Tünde

Parazita rákok is támadásba lendültek

Nem az Anguillicoloides crassus az egyetlen parazita, ami veszélyezteti a Balaton halállományát. Idén tavasszal a szakemberek szerint különös mértékben megnőtt az úgynevezett Tracheliastes maculatus nevű parazita rákfaj jelenléte a dévérkeszeg állományban. Ezek az apró, evezőlábú rákok a parazita fajokat tömörítő Lernaea nemzetséghez tartoznak, és kártételük leginkább a tavaszi hónapokban figyelhető meg. A fertőzés minden évben rendszeresen megjelenik a dévérkeszeg május végi-június eleji ívásával, mértéke azonban az egyes időszakokban eltérő lehet (a magas vízhőmérséklet például kedvez az elszaporodásuknak).

Elhullott keszegek Forrás: SCANPIX/Bengt Olof Olsson

Az élősködő rák a dévérkeszegek testfelületéhez, annak pikkelyeihez rögzíti magát. Ezt követően átfúrja magát a hal pikkelyén és a bőrén, végül a bőr alatt stabilizálja helyzetét. Bár önmagában a Tracheliastes maculatust áttetsző teste miatt nehezen lehet észrevenni, a parazita megtapadásának helyén göbszerű, néha nyílttá váló kisebb-nagyobb vöröses színű fekélyek alakulnak ki. Külsőre a halak úgy néznek ki, mintha bárányhimlősek lennének. A sebekben a baktériumok könnyen megtelepedhetnek, ami végzetes lehet a fertőzött halak számára.

Bár az erősen fertőzött halak nem nyújtanak túlságosan gusztusos látványt, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. szerint nem jelentenek veszélyt az emberre.