Forest Isbell, a Minnesotai Egyetem munkatársa vezette kutatócsoport minden vizsgált hely egy-egy évét ötös skálán értékelte, ahol az egyik véglet a szélsőségesen száraz, a másik a szélsőségesen csapadékos volt.
Ezután megvizsgálták a növények évenkénti, talaj feletti biomassza-termelését. Azt az eredményt kapták, hogy minél több növényfaj él az adott mezőn, annál kevésbé befolyásolta az extrém szárazság vagy az extrém csapadék a növények termelékenységét.
Az olyan növényi közösségeknél, ahol egy-két faj élt, a biomassza-termelését átlagosan 50 százalékban, ahol 16-32 faj élt együtt, ott csak átlagosan 25 százalékban befolyásolta a szélsőséges időjárás. A faji sokszínűség nem mutatott semmilyen összefüggést azzal, hogy a rét vagy mező biomassza-termelése milyen gyorsan tér vissza a normálishoz egy-egy rendkívül száraz vagy esős év után.
Bernhard Schmid, a Zürichi Egyetem ökológiaprofesszora szerint a biodiverzitás, vagyis a faji sokszínűség nemcsak döntő tényezője a természet produktivitásának, hanem a szélsőséges események elleni egyfajta biztosítás is.