[origo] címlap24 órakomment.huvidea[freemail]iWiW
Paolo Giordanokritikaolasz irodalom
2010. augusztus. 26.
Akik csak magukkal oszthatók

Tavaly egy elsőkönyves fiatal olasz fizikus srác azzal lepett meg mindenkit, hogy Stieg Larsson, Stephenie Meyer és Dan Brown mögött a negyedik helyen végzett a nemzetközi könyves toplistán. Ráadásul az olaszok legjelentősebb irodalmi díját, a Premio Stregát is begyűjtötte rögtön. Könyvéből azonnal film készült Isabella Rossellini szereplésével, most szeptemberben fogják bemutatni a velencei filmfesztivál versenyszekciójában. A prímszámok magánya nyomasztó történet egy anorexiás, bicegős fiatal lány és egy öngyilkos hajlamú, súlyosan szociofób fiú szerelméről.
Paolo Giordano: A prímszámok magánya, Európa Könyvkiadó, 2010, 324 oldal, 3000 Ft (ford. Matolcsi Balázs)

A cím - A prímszámok magánya - telitalálat. Hogyha nem ez a cím, talán szemet sem szúr a könyv. Az olasz kiadó találta ki (a szerző a víz motívumával akart játszani a címben), de az már mindegy is. Két ember 24 évét követi végig a vékonyka regény két egymásba fonódó cselekményszála. Mattia, a szótlan matematikazseni és Alice, bicebóca barátnője olyanok, mint egy-egy prímszám; nem kapcsolódnak senkihez és semmihez, csak eggyel és magukkal oszthatók. Lelki sérüléseik megfejtéséhez nem kell szakember: egyikük testén-lelkén nyomot hagyó balesetet szenvedett gyermekkorában, másikuk az elveszett ikertestvér miatt érzett felelősség elől menekül aszketikus magányba. Történetüket 47 (prímszám!) kimerevített, szimbolikus epizódból ismerjük meg, végigsüvítünk a kamaszkor, az egyetemi évek, a munka és a házasság állomásain.

Két magányos ember kapcsolatfelvételi kísérletei a világgal, egymással - a sztori ennyi, nem sok. Közhelyes is lehetne. A gyermekkori traumáktól nagyon egyenes vonalon jutunk el a végpontig, nincs sok csavar. De ez az önmagában szimplának tűnő történet sok társadalmilag vitatott témát lendít mozgásba. Nekem például a regény főként a szülők felelősségéről szól. Legszívesebben jó keményen megráznám a szülőket, hogy térjenek már észhez, mit csinálnak, hé. Ez a könyv egyik érdekes vonulata: ahogy haladsz előre a történetben, egyre inkább már a cseperedő főhősöket akarod rázni. Jó kérdés: lelki defektusainkért meddig okolhatjuk szüleinket és mikortól lesz a mi felelősségünk, túllépünk-e a nevelésen? Képes-e egy anorexiás nő legyőzni betegségét, hogy gyereket vállalhasson? Van olyan, hogy már semmi sem képes valakit kimozdítani a falai közül?

A prímszámok magánya jó arányérzékkel megírt regény: érzelemdús, de nem szentimentális, elgondolkodtató, de nem akar mindenre választ találni, közérthető, de egy cseppet titokzatos. A sorok közt elszórt szentenciózus megállapításokat olvasás közben jólesően elmorzsolgatod, nincs belőlük tolakodóan sok. A szerző, Paolo Giordano új regényén dolgozik, azt tervezi, a fizika Ph.D. után inkább irodalomra fog váltani. Ez jó hír. Legközelebb talán egy kicsit messzebb merészkedik.


Dömötör Ági

ImpresszumMédiaajánlatAdatkezelési SzabályzatAz [origo] kiadója az Origo Zrt. © Minden jog fenntartva.a