Hamis himnuszok, szerencsétlen szervezők

Az igazi sportrajongók nem csak szilveszter éjjelén találkoznak a himnusszal, hanem a jelentősebb tornákon, világbajnokságokon, olimpiákon, válogatott szintű találkozókon is. Persze diadal esetén sem mindig hallják nemzetük himnuszát - mert néha elkallódik a lemez, vagy éppen egy ott nem is érdekelt, idegen országé kerül a lejátszóba, a véletlen szeszélyes játéka folytán. Sok ilyen baki volt a múltban, íme néhány.

2003 végén Ausztráliában, a Davis-kupa döntőjén okozott komoly botrányt, hogy egy James Morrison nevű muzsikus - akit az országa egyik legjobb dzsesszzenészének tartanak -, a spanyol himnusz helyett egy Himno del Riego nevű dalt adott elő trombitán. A hispán teniszezők döbbenten álltak, majd a spanyol közönség kezdte el énekelni a valódi kompozíciót. A spanyol sajtó gyalázatos tévedésről, óriási hibáról és diplomáciai incidensről cikkezett, persze a szervezők nem győztek bocsánatot kérni a kellemetlenség miatt. A zenészt felmentették - ő évekkel korábban Clintonnak is eljátszotta hibátlanul az Egyesült Államok himnuszát, a rendezők figyelmetlenségéről nem tehetett.

1967-ben már egyszer pórul járt ugyanezzel a dallal (Himno del Riego) egy másik spanyol válogatott. A futballcsapat Prágában játszott Csehszlovákia ellen, és a mérkőzés előtt elhangzott zeneműre nem is nagyon reagáltak az ibériai játékosok: azt hitték, hogy a helyi himnuszt adja elő a felkészületlen zenekar - de az valójában másodjára szólalt meg. A spanyol szövetség vezetője persze minden szinten protestált, de csak kínos magyarázkodást kapott cserébe - írja a Qué Mundo.

A spanyolok 2001-ben, a fukuokai úszó-világbajnokságon is "befürödtek" ezzel, mikor pólócsapatuk július 29-én 4-2-re verte a jugoszlávokat a fináléban. A medencében rendben is ment minden, de a dobogó tetején álló sportolók elképzelni nem tudták, miért nem szólal meg a melódia. A hibát kijavítani képtelen szervezők megkérték a vízilabdázókat, hogy ugyan énekeljék már el a himnuszt, úgy is szép. Végül megtették, bár nem mindenki tudta a szöveget.

1999 is sötét év volt ilyen szempontból. A kairói kézilabda-világbajnokságon a spanyol válogatott az argentinok elleni meccs előtt kénytelen volt meghallgatni a marokkói himnuszt, persze itt is botrány lett a vége. Röplabdában sem úszták meg kellemetlen jelenet nélkül, ott a kanadaiak elleni válogatott mérkőzés előtt veszett el valahogy a lemez - de legalább utólag sok ajándékkal kedveskedtek a rendezők, fájdalomdíj gyanánt.

Diplomáciai botrányokat is okozott a múltban egy-egy himnusz véletlenszerű - vagy éppen szándékos - elcserélése. 1997-ben Peruban rendezték a Juegos Bolivarianos nevű atlétikai sporteseményt, amelynek női 10 ezer méteres távját az ecuadori Martha Tenorio nyerte - és igencsak rosszul esett neki az eredményhirdetésénél, hogy a sajátja helyett a szervezők a helyi, perui himnuszt játszották le. Tudni kell, hogy a két ország közt máig nem teljesen feszültségmentes a viszony, határszéli csetepaték, kisebb háborúk voltak köztük a múltban - jobbára dzsungellel benőtt, szinte lakatlan, hatalmas területekért.

Jó pár évvel később, a Santo Domingóban megrendezett pánamerikai játékok alkalmával aztán minden megtörtént, ami egy főszervező rémálma lehet. A kolumbiaiak himnuszát tartalmazó lemez elkallódott, helyette pedig a brazil szólalt meg, majd egy másik meccs előtt a kubai himnusz lejátszása előtt romlott el a magnó. Mindkét esetben elénekelték valahogy a helyszínen lévő sportolók és drukkerek a hiányzó dalt, még puskalövés sem dörrent.