Mauschwitz

2005.02.02. 15:17

Formabontó képregény: sokkoló erejű szimbolizmussal átitatott történet egy olyan Birkenauból, ahol egerek hordják a csíkos rabruhát, és macskák lendítik üdvözlésre mancsukat - végre itthon is teljes terjedelmében adják ki Art Spiegelman Maus című klasszikusát. Teszik ezt közel tizenöt évvel első megjelenése után, Auschwitz felszabadításának hatvanadik évfordulója alkalmából.

Spiegelman képregénye kifejezetten törekszik arra, hogy a társadalmi elvárásokkal és konvenciókkal dacolva beszéljen a holokausztról: a Maus fogalmazásában és megjelenésében is teljesen öntörvényű. A képregény oldalain antropomorf egerek és macskák elevenítik fel a vészkorszak terrorját: előbbiek a zsidókat, utóbbiak a nácikat személyesítik meg. Ez a fajta ábrázolásmód természetesen borzasztóan sztereotip: feketén-fehéren, jókra és gonoszakra osztva ábrázol egy olyan történelmi periódust, mikor az emberek többsége az erkölcsiséget mint szürke homályt értelmezve igyekezett észrevétlen maradni. Spiegelman azonban kényszerből él az előítéletekkel, hiszen azáltal, hogy lemond a képregény-univerzum etikai árnyaltságáról, olyan ábrázolási eszközök birtokába jut, melyek kivételes, eddig nem látott élességgel mutatják be a holokausztot.

Spiegelman egérhősei letagadhatatlanul egy csoportba tartoznak, részükről reménytelen lenne macskaként vagy bármilyen más állatként viselkedni - noha erre a könyvben egy helyen akad kísérlet -, ez a tény pedig rögtön a történet kezdetétől fogva a kollektív tragédia részesévé teszi a legapróbban megrajzolt egeret is. Ellentétes irányból ugyanez igaz a macskákra: tömeges ábrázolásuk sokat átad abból az uniformizált terrorból, melyet a hitleri gépezet mért Európára. A két különböző állatfajba sorolt szereplők élesen, leplezetlen valójukban mutatják a fajelmélet abszurditását, és éppen a politikai inkorrektség eszközével élve fejezik ki, hogy mennyire felfoghatatlanul embertelen is az emberi fajt rasszok alapján hierarchikusan besorolni.

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK