Vámpírok színpadon és hordágyon

Belenéztünk a júniusban bemutatásra kerülő Vámpírok Bálja musicalbe. A táncosok vért izzadnak és szívnak a próbákon, sőt a bemutató előtt még a Vöröskeresztnek is adnak belőle.

Vámpírok Bálja

Az erdélyi falu közössége igen jól táncol és énekel, bírja az italt, és a hosszú élet titkának (sok természetgyógyászhoz hasonlóan) a fokhagymát tartja. A víg közösségbe érkező Abronsius professzor szerint a fokhagyma iránti beteges vonzódás oka más, szerinte a közelben vámpírok laknak. Az ártatlan Sarah egészen addig nem sejti a rá váró veszélyt, amíg a szomszéd kastély ura, Krolock gróf a nyaka fölé nem hajol, az ütőerét keresve. Mindennek a vidám szörnyűségnek az Almássy Téri Szabadidőközpontban lehettek tanúi a sajtó képviselő, akik részleteket láthattak a Vámpírok Bálja című musicalből. A bemutató június 30-án lesz a Magyar Színházban, az alkotók a próbafolyamat közepén tartanak, állítólag lassan készen van a második felvonás.

Egy igazi világprodukción dolgoznak, Roman Polanski 1967-ben készült filmjének színpadi változata a rendező közreműködésével készült el 1997-ben. A bécsi előadás sikerén felbuzdulva a darabot később több európai városban bemutatták, például Berlinben és Varsóban, de eljutott Amerikába és Japánba is. Érdekesség, hogy a kreatív team egyes tagjai minden színpadi változat elkészítésében részt vettek, az előkészületeket megtekintette Budapesten maga Polanski is, és az itteni bemutató rendezője, valamint koreográfusa is az ő csapatának állandó tagja.

A magyar csapat kulcsfigurája Simon Edit producer, aki állami segítség nélkül, szponzorok és befektetők segítségével gründolta össze a darab 180-200 millió forintos költségvetését. Férje, Póka Balázs a művészeti vezető, és lányuk, Dr. Póka Júlia a produkció jogásza, de ezzel együtt is nehéz lenne családi vállalkozásról beszélni. A magyar kreatívok között találjuk Kentaurt, akinek díszletei és jelmezei elnyerték Polanski tetszését is, Miklós Tibor szövegírót, az ő magyar változatát angolra visszafordítva ellenőrizték, és azt a magyar származású zenei vezetőt, Gábor Rivót, aki már az eredeti, bécsi előadásban is közreműködött. Az ő segítségükkel lesz az adaptációból gyakorlatilag egyedi produkció más fénytechnikával, díszlettel, jelmezzel. És például más koreográfiával - nálunk sokkal hitelesebb erdélyi tánc kerülhet a színpadra, mint a világ távolabbi részein.

A 44 fős színpadi csapat mintegy 600 fő jelentkezőből került ki, ehhez dupla pótválogatásra volt szükség. A nehézséget az okozta, hogy tánc és énektudás egyaránt szükséges az előadáshoz, és a stáb a producer elmondása alapján ebben nem akart kompromisszumot kötni. Ez az oka annak, hogy az ország oly sok kőszínházából verbuválódott a csapat, melynek tagjai között nem találunk húzónévnek választott ismert prózai színészt, inkább a műfajban dolgozó tehetséges fiatalokat láthatunk. Lelkesedésükkel kapcsolatban jellemző, hogy Cornelius Baltus rendező szerint, ha van olyan magyar jellegzetesség, amit az itteni társulattal tapasztalt meg, akkor az az, hogy a színészek olyan vehemenciával teszik oda magukat a próbákon, hogy fékezni kell őket, ne menjen a lendület a darab kárára. A bemutatott részletek meggyőzőek, jól szólnak, és jól is néznek ki, marad levegő a sok mozgás mellett is, igaz, az éneklést nem nehezíti vámpírfogsor.