Számkivetett albínó és a mezítlábas díva - afrikai visszatérők az iWiW Világzenei Nagyszínpadon

Augusztus 8-án kezdődik a 15. Sziget fesztivál, azaz már csak egy hetet kell várni a kapunyitásig. Az iWiW Világzenei Nagyszínpad összes fellépőjét bemutató ötrészes sorozatunkban a magyar előadók és az amerikai kontinens zenekarai után most az Afrikából érkező énekeseket, együtteseket vesszük sorra, akikről túlzás nélkül állítható, hogy egytől-egyig sztárok a maguk kategóriájában. Gnawa, morna, makossa, rai és az igazi sivatagi stoner blues a Szigeten!

Salif Keita

Sorozatunkban eddig többnyire a délutáni műsorsávok szereplői kerültek szóba, Afrikából viszont csupa nagynevű visszatérő vendég érkezik idén a Szigetre - mindössze a földrész reggae-császára Alpha Blondy nem járt még hazánkban - így a harmadik körben az iWiW Világzenei Nagyszínpad fő fellépőiből mutatunk be hetet. Ezúttal is szó lesz olyan produkcióról, melynek tagsága több országból verbuválódott és sorra kerül olyan előadó is, aki már nem Afrikában él, persze zenéjében nagyon is őrzi gyökereit.

Orchestre National de Barbés (ALG-MOR-F) (augusztus 8., szerda, 19.45)

Mindjárt a nyitónapon egy olyan zenekar szerepel, melynek tagjai Észak-Nyugat-Afrika kulturálisan is két legfontosabb országából, Algériából és Marokkóból származnak, ám zenekarukat már Franciaországban hozták létre, Párizs egyik különleges negyedében. A Barbés-nek nevezett szubkulturális kerületben mindenféle afrikai országból bevándorolt náció él együtt, innen indult a "Barbés nemzeti zenekar"-ként fordítható soktagú, többnyire 8-9-10 fős kollektíva története is. A zenekar gyökerei azonban részben Algír munkásnegyedéig nyúlnak vissza, ahonnét a rai-rockos szál és a gnawa üteme (azaz a kontinens belsejéből északra hurcolt rabszolgák lüktető zenéje), részben Marrákesig, ahonnét a gnawaból (és kissé talán a szufi quawwaliból) eredeztethető arab-afrikai gyógyító ritmusok épültek be az Orchestre National de Barbés zenéjébe. Ez az egyszerre mágikus és táncba hívó (majd ekkor transzba ejtő) mixtúra természetesen kapott még egy kis nyugati popzenei öntetet Párizsban és az itt-ott előbukkanó reggae-s elemek is csak tovább dúsítják. A formáció - mint arról már a 2004-es szigetes fellépésükön is meggyőződhettünk - koncerten van igazán elemében és mivel Barbés-ék meglehetősen ritkán vállalnak fellépést, ezúttal sem érdemes elszalasztani őket, pláne, hogy otthon is mindössze két hanghordozón élvezhetjük muzsikájukat.

Salif Keita (Mali) (augusztus 8., szerda, 21.30)

Salif Keita királyi sarjként született, de ettől nem érezte magát különbnek és dacolva családja akaratával énekes-zenésznek állt, mely komoly vétség a szigorú kasztrendszeren belül - nem csak kilépni veszélyes az egyik kasztból, de egy másikba bekerülni sem természetes folyamat. Persze az a cseppet sem elhanyagolható körülmény, hogy Keita albínóként látta meg a napvilágot, már eleve számkivetettséggel fenyegetett, ám miután álmait követve a zenét választotta, vállalta a családi száműzését is (alighanem tisztában volt azzal, hogy szürke bőrének különlegessége helyett hangja fogja igazán kiemelni). A hatvanas-hetvenes években jelentős helyi zenekaroknak volt énekese, 1984-ben költözött Párizsban, majd első nyugati lemezének (Soro - 1987) megjelenésétől végképp az afropop egyik állócsillaga (mondjuk Mory Kanté, Baaba Maal, Youssou N'Dour, Manu Dibango és a tíz éve elhunyt Fela Kuti, valamint a tavaly távozott Ali Farka Touré mellett). Keita legutóbbi sorlemezei (a 2002-es Moffou és a 2005-ös M'Bemba) csúcsformában mutatják a magas hangú énekest, ráadásul ezek popmáztól lecsupaszított, gyökerekhez visszatérő alkotások (utóbbit Mali fővárosában, Bamakóban rögzítették), elképesztő énekteljesítménnyel és nagyon dús hangszeres körítéssel. Akik látták valamelyik Magyarországi koncertjét (2000-es szigetes, vagy tavalyi nyíregyházi, VIDOR fesztiválos fellépését), azok - ha tehetik - úgyis ott lesznek a nyitónap estéjén a világzenei színpad előtt, de akik esetleg csak a rendkívül népszerű, Martin Solveig-féle house remixére táncolva hallhatták Keitát, azoknak is bátran ajánljuk, itt sem maradnak ülve.