A brit Doris Lessingé az idei irodalmi Nobel-díj

2007-ben a 88 éves brit írónő, Doris Lessing nyerte el az irodalmi Nobel-díjat - jelentette be a bizottság ma egy órakor. Személyében a feminista irodalom egy fontos alakja kapott elismerést a svéd Akadémiától. "A női tapasztalat epikusa, aki tűzzel, látnoki erővel és egészséges kétellyel vette górcső alá a megosztott társadalmi rendszereket"- indokolta döntését a Nobel-bizottság.

Doris Lessing

A 2007-es irodalmi Nobel-díj elnyerésével a 88 éves Doris Lessing lett - a 2002-es fizikai Nobel-díjas Raymond Davis Jr. mellett - a legidősebb díjazott, egyben Elfriede Jelinek után a tizenegyedik nő, aki irodalmi kategóriában arat győzelmet. A döntésre idén sem lehetett számítani, neve nem merült fel a spekulációk között. Női témákban író, a feminista irodalomhoz kapcsolható alkotóval minden évben kalkuláltak az esélyeket latolgató fórumok, de inkább Joyce Carol Oates amerikai írónő neve merült fel.

Doris Lessing feminista ikon, az ötvenes évektől kezdve rengeteget írt a nők problémáiról, ehhez járul, hogy számos műve egykori afrikai brit gyarmatokon játszódik, így egyszerre két periférikus nézőpont irodalmi képviselője. Legismertebb művét, a The Golden Notebook-ot (Az arany jegyzetfüzet) 1962-ben írta, a könyv azóta feminista klasszikussá vált. Egyik főszereplőjének, Anna Wulf írónőnek az alakja tisztelgés az angolszász feminista irodalom legfontosabb előfutárának tartott Virginia Woolf előtt. E könyv kapcsán már többször emlegették Lessinget a Nobel-esélyesek között, de az írónő későbbi science-fiction sorozata (The Canopus series) miatt többen úgy vélték, a műfajt komolytalannak tartó Nobel-bizottság már nem fogja Lessingnek ítélni a díjat. Most - Doris Lessing 88. születésnapja előtt 11 nappal - mégis megtette.

Az írónő brit szülők gyermekeként látta meg a napvilágot 1919-ben Iránban (Perzsiában). Hat éves volt, amikor a család  Dél-Rodéziába (a mai Zimbabwébe) költözött, így Doris Lessingnek már kora gyermekkorától kezdve két különböző kultúrában is alkalma volt megtapasztalni  a hagyományos társadalmak női jogokat semmibe vevő társadalmi szokásrendszerét. Erről az időszakról is ír 1994-ben megjelent, Under My Skin című önéletírásában.

Korai házasságkötése után négy évvel elhagyta családját, hogy saját életét élje, és megvalósítsa önmagát: csatlakozott egy baloldali körhöz, és újból férjhez ment. Bár ez a házasság is válással végződött, Doris Lessing folytatta útját az önállóság felé: harminc éves korában Londonba költözött kisfiával, és irodalmi karrierjének építésébe kezdett. Következő évben jelent meg első regénye, a magyarul is olvasható A fű dalol, amelyben egy fehérbőrű farmerfeleség és feketebőrű alkalmazottjának tiltott szerelmén keresztül ábrázolja az afrikai társadalom faji korlátait.

Doris Lessing az ötvenes és a hatvanas évek fordulóján

Lessing már afrikai évei során élénk kapcsolatot ápolt a baloldallal, második férjével, Gorrfried Lessinggel egy marxista egyletben ismerkedett meg, természetesen angol földre érkezve is felvette a fonalat: 1952-ben belépett a Brit Kommunista Pártba, ahol az atomfegyverek ellen harcolt. 1956-ban, a magyar forradalom idején Polevojnak a Szovjet Írószövetség külügyi titkárának írt nyílt levélben állt ki a magyarok ügye mellett - persze hatástalanul. A magyarországi szovjet beavatkozás - mint annyi más nyugati kommunista érzelmű értelmiségit - Lessinget is kiábrándította a kommunista eszményből. Ezt a csalódottságot több művében is megírta, hazánkban valószínűleg a tiltakozó levél, illetve e kritikusi hozzáállás késleltette - sőt lehetetlenítette el egy időre - könyveinek megjelenését.

A The Golden Notebook-kal Lessing egy női nézőpontból megírt, huszadik századi stendhali vagy tolsztoji nagyregény megírására törekedett, amely egyszerre mutatja be az emancipáció útján még csak éppen elinduló nőket és a koloniális szemléletmódját a gyarmatokkal egyelőre még nem elvesztő Nagy-Britanniát. Hőse, Anna Wulf írónő ihletet keresve átnézi eddig írt jegyzeteit - innen a regény címe! -, amelyeket életének különböző állomásain vetett papírra: az eltérő színű kis kötetek egyike a szereplőnő afrikai éveiről szól, másika napi eseményeket és átsuhanó gondolatokat rögzít.

A bonyolult szövésű, több történetszálat egybefogó regény több szempontból is új hangot képviselt megjelenése idején: főhősei asszonyok, szempontjaik és problémáik (például a nevelés vagy éppen a menstruáció) tagadhatatlanul "nőiek", ám ami még nagyobb feltűnést kelthetett akkoriban, hogy szereplői ráadásul modern és szabad életet élő nők, akik egyedül nevelik gyermekeiket, alkotnak, politikai kérdéseken gondolkoznak, pszichoanalízisre járnak, szerelmesek és továbbállnak. A regény elbeszélőtechnikája sem hagyományos: álmok, újságkivágások, naplórészletek fordulnak egymásba a nők gondolatainak szeszélyességével.

Doris Lessing most

Annak ellenére, hogy az írónőt regényeinek erős, ambíciózus, magukat megvalósító nőalakjai miatt feminista szerzőnek tartják, ő maga többször elhatárolódott a mozgalomtól: már az említett a Golden Notebook előszavában megjegyzi, hogy bár támogatja a nők egyenjogúságát, a feminista mozgalommal nem azonosul, sőt nem szeretné, hogyha írásait a feministák érveik megerősítésére használnák.

1979-ben kezdett, az évek folyamán ötkötetessé duzzadó, Canopus in Argos: Archives című sci-fi-folyamával kitágította a tudományos-fantasztikus irodalom műfaját: az atomkorszak utáni időszak ökológiai katasztrófáiról, koloniális társadalmi berendezkedéséről vizionál, a férfi és női nem közötti különbséget pedig a jövőbe vetítve is fenntartja.

Lessing több díjat tudhat magáénak, az elsőt, a Somerset Maugham-díjat még 1954-ben, pályája elején érdemelte ki, talán a legfontosabbat, az Asturiast pedig 2001-ben.

A főművének tartott The Golden Notebook - egyelőre - még nem jelent meg magyarul. Három kötete látott csupán napvilágot hazánkban: 1956-ban Eldorádó címmel jelentek meg elbeszélései, 1972-ben a Magvető adta ki az írónő A fű dalol című művét. A beteg gyermek érkezését ábrázoló, torokszorító regénye, Az ötödik gyerek a Magyar Könyvklub gondozásában jelent meg.