Karinthy Márton a vihar és a színházcsinálás kapujában

Mindent megtett, hogy elkerülje a családi tehetségek és terheltségek bonyolult láncolatát: Karinthy Márton az írás elől menekült a színházba, doktori disszertációja előtt csak naplót vezetett. Ötvenhárom esztendősen jelent meg első könyve, az Ördöggörcs (Utazás Karinthyába, Ulpius-ház, 2003). S bár a Karinthy-család anekdotikus korrajza kronológiailag megelőzte a szerző friss, A vihar kapuja című kötetének megjelenését, "Marci" mégis első könyveként tekint a november végén napvilágot látott műre. Nem véletlenül, hiszen A vihar kapuja pontosan azt az időszakot igyekszik felölelni, mely az Ördöggörcs harmadik részéből kimaradt: az 1968-1973 közötti kort.

Az Ördöggörcs 35 ezer példányban kelt el - valójában az volt a második kötet

Helykeresés, intrika, barátságok, szerelmek, konfliktusok - a híres Kuroszava-filmtől kölcsönzött cím - A vihar kapuja - nemcsak a kétségekkel dacoló énkeresés jelképe életünk kezdetén, hanem az ember tisztázatlan belső vágyainak szimbóluma is egyben. Fiatalok, egy érzékeny kor és még érzékenyebb korszak hajnalán, a "nagy generáció" képviselői zölden és naivan.

A szakmai-művészi és intimitásba hajlóan személyes kérdések feszegetése mellett sajátos kordokumentum rajzolódik ki az olvasó előtt, hiszen a hatvanas évek legendás színházi hangulatát idézi meg a szerző, méghozzá saját egykori rendezőosztályának mindennapjain keresztül. A névsor impozáns: Ascher Tamás, Gáll Ernő, Illés István, Kornis Mihály, Meczner János, Nagy András László, Romhányi László, Szőke István, Valló Péter - többségük ma már ismert színházi ember. Vajon hogyan tekintenek vissza az egykori rendezőtanoncok a kádári konszolidáció fagyos, titkokkal terhes fejezeteire?

Karinthy Márton sorban felkereste volt osztálytársait, hogy összegyűjtsék, mire emlékeznek a közös diákévekből, hogyan élték meg az olykor megrendítően drámai, máskor szánalmasan röhejes szituációkat.
Párbeszédes formában generálja a feszültséget a kötet, hiszen Márton a "színházcsinálást" választotta hivatásul, a dráma és a drámaiság alap. Ettől a világtól óvta fiát Karinthy Ferenc: "tragikus pálya, felfokozott indulatok, kevés öröm" - mondta, s a színházrendező Karinthy Márton ma már igazat ad neki. Az apa (és a csak "Friciként" emlegetett nagyapa) alakja persze végig ott lebeg a sorok között, így a műre akár egy családregény nulladik köteteként is tekinthetünk. Hiteles krónikája mindannak, ami a szerzővel és környezetével történt, mielőtt az Ördöggörcs megszületett. 

A szerő december 12-én 15 órától az [origo] vendégszobában  fogadta az olvasók kérdéseit. 

"Nagyapád egy zseni volt, de te hülye vagy" - így cukkolták a szerzőt gyerekkorában társai, de ő frappánsan visszavágott: "Neked meg nagyapád sem volt zseni, és te is hülye vagy!"