Claudio Magris olasz író Budapesten

2008.01.09. 16:06

Itália legkozmopolitább íróját, Claudio Magrist látja vendégül a héten az Olasz Kultúrintézet. A tavalyi Nobel-díj egyik esélyese két, neki dedikált rendezvényen vesz részt január 10-én és 11-én: csütörtökön színházi esemény, pénteken pedig könyvbemutató várja az olasz kultúra és a kortárs irodalom szerelmeseit.

A trieszti író a közép-európai régió megszállott utazó krónikása, lírai kultúrföldrajzi regényei hűen ragadják meg ennek a vidéknek a hangulatát olyan jellegzetes metaforákon keresztül, mint a Duna vagy az Adria. Az Olasz Kultúrintézetben bemutatandó két mű is valamilyen módon utazásról szól: a január 10-én 19 órakor színre kerülő Lei dunque capira című monodráma egy modern Euridiké monológja, aki a férje, a különc és szenvedélyes Orfeusz iránti szerelmének emlékében él. A Trieszti Teatro Rossetti előadásában látható művet Antonio Calenda rendezte, a címszerepet az ismert olasz színésznő, Daniela Giovanetti alakítja. Olaszul tudók előnyben.

A Magyarországon is kedvező fogadtatásban részesült, 2007-es Vaktában című Magris-regényről (az olasz kiadás, az Alla cieca, 2005-ben jelent meg) beszélget 11-én, pénteken 17 órakor a szerző, illetve Paulo Guido Spinelli olasz nagykövet és Konrád György író - szintén az Olasz Kultúrintézetben.

"Soha nem írok két egyforma könyvet, vagy éppen ugyanabban a műfajban kétszer egymás után" - mondta egy alkalommal Magris, és ehhez azóta is tartja magát. A 2006-ban született Lei Dunque Capira minden létező módon eltér a Vaktában című regénytől, bár egyfajta tematikai rokonság mégis feldereng az olvasóban a két mű mélyrehatóbb megismerésekor. A Vaktában egyes szám első személyben megírt, letisztult képekkel operáló, férfias egyszerűségű próza, melynek középpontjában egy örökké menekülésben lévő személy áll. Jorgen Jorgenssent, más néven Jans Jansent időről-időre a legkülönbözőbb börtönökbe, koncentrációs táborokba, büntetőtelepekre (Newgate, Dachau, Goli Otok, l'isola Giu alla Baia) zárják, kalandjaiban és megpróbáltatásaiban pedig megjelenik a teljes európai történelem.

Forrás: [origo]
Magris számos esszét írt E.T.A. Hoffmann-ról, Henrik Ibsen-ről és Jorge Luis Borges-ről

A 68 éves Magris esszéistaként is elismert, szülővárosában, a trieszti egyetemen modern német irodalmat tanít már 1978 óta. Ezenkívül rendszeresen publikál közéleti cikkeket a Corriere della Sera című olasz nyelvű napilapban. Az igazi nemzetközi sikert a fentebb már idézett, 1986-os Duna című könyve hozta meg számára. Az útiregény a Duna németországi forrásától a fekete-tengeri deltáig követi végig a folyót, egyfajta melankolikus, nosztalgikus iróniával mesélve a mellette lakó népekről. A folyam Magris kedvenc allegóriájának, a Mitteleuropának szemléletes metaforája, ahogy görgeti a kulturális hordalékot egyik országból a másikba. A regényes-esszéisztikus úti napló nagy sikert aratott Európában.

Magris másik nagy irodalmi vállalkozása a Kisvilágok című regény, amely szintén utazás, kicsit regényesebb és rövidebb: egy trieszti kávézóból - az író törzshelyéről - indul, és onnan néhány lépésnyire, a Sacro Cuore templomban fejeződik be, ám közben egyfajta "K.u.K.-Ulysses"-ként bebarangolja Trieszt, Friuli, a lagúnavidék, valamint Torino és Dél-Tirol környékét. Érdekesség, hogy az igazi Joyce szintén évekig élt Triesztben, itt fogant meg benne az Ulysses ötlete. Magyarországon idén jelent meg Magris újabb műve, a Vaktában, amely még szűkebbre húzza az utazás látószögét, ezúttal egy bomló elméből indulunk nagy útra.

Az író nagy lélegzetű, regényes útirajzai szép elismeréseket kaptak: a Duna a Bagutta-díjat, míg tíz évvel később a Kisvilágok a Strega-díjat nyerte el. Magris más kitüntetéseket is begyűjtött, például az Erasmus-díjat 2001-ben.

Érdemes jobban megismernünk az olasz írót, aki olyan, általunk is ismert és közeli témát boncolgat szívesen műveiben, mint a "közép-európaiság - figyeli a régióban zajló változásokat, és nem rejti véka alá aggodalmait sem: "Az utóbbi évek politikai változásainak köszönhetően megszűnt a közös sors tudata, ami ezeket az országokat összefűzte. Nagy a veszélye annak, hogy a nacionalista indulatok lerombolják az együvé tartozás, az egy kultúrkörhöz tartozás érzését" - mondta egy interjúban tavalyelőtt.

Magyarul megjelent művei: Duna (1992), Egy másik tenger (1993), Kisvilágok (2002) és Vaktában (2007).