Kultúrmix: sms-bestsellertől a türkmén moziig

Kultúra és cool túra - két érdekes jelenséget emelünk ki 2008 januárjának eseményei közül a nagyvilágban (azon belül is Ázsiára fókuszálva). Szó esik a Japánból hódító útjára indult sms-regényről, melynek irodalmi létjogosultsága ugyan vitatható, ám a népek veszik, mint a cukrot... Aztán pedig belekukkantunk a világ egyik legbrutálisabb - és egyben legmulatságosabb - diktatúrájából eszmélő Türkmenisztán kultúr-reformjaiba.

Ha a japánok nem volnának, ki kellene őket találni: az új tokiói dili az sms-regény. Rövid szöveges üzenetekben kódolt "irodalom" persze korábban is létezett a legfejlettebb ázsiai országban, ahol a tizen-huszonéves generáció már az új médiával a magzatburokban született. Mostanában viszont sorra jelennek meg hagyományos könyvformátumban az sms-sztorik, olyan eladásokat produkálva, melyekről a tapasztalt bestseller-gyárosok legfeljebb csak álmodozhatnak.

Az elmúlt év tíz legmenőbb könyvsikere közül öt élből sms-regény, vagyis olyan rövid, velős, folytatásokban közölt szerelmi történet, melyet fiatal nő írt saját tapasztalatairól. Emotikonok, rövidítések, kihagyások, sok-sok párbeszéd - a hagyományos cselekményépítésnek és karakterábrázolásnak annyi!

De hogyan is futhatott be ennyire egy finoman fogalmazva is kétes értékű műfaj egy olyan országban, mely ezer évvel ezelőtt az első igazi, modern értelemben vett regényt (A Genji regényét) adta a világnak? Nos, a válasz egyszerű: a japánok minden nap órákat ingáznak otthonuk és munkahelyük között, és a különféle tömegközlekedési eszközökön elvárják az utazóközönségtől, hogy lehalkítsák mobiljukat, és lehetőleg ne bonyolítsanak hangos telefonbeszélgetéseket. Így aztán a többség sms-ezik kamerával és mobilnettel felszerelt szupermodern kütyüjén, ha éppen nem napi manga-adagját emésztgeti bejövő üzenetei között. A mobiltársaságok, ismervén ezeket az igényeket, korlátlan adatforgalmat ajánlottak előfizetőiknek... tehát semmi akadálya nem volt annak, hogy az egyszeri grafomán japán tini akár napi ötszáz sms-ben tájékoztassa barátait érzéseiről és gondolatairól. A fiatalokat pedig rajonganak a személyes sztorikért (lásd valóság-showk) és imádják a folytatásokban közölt történeteket (lásd tévé-sorozatok).

A szöveg egyszerű, a cselekmény kiszámítható, de bárhol írható-olvasható     

Külön pikáns, hogy 2007 végére már magyar sms-regény is született. A mű címe 160, a szerző pedig a Danke álnevet választotta (az sms-könyvek szerzői általában egyetlen, rövid név alatt futnak). A több mint háromszáz oldalas regény gondolatébresztő címekkel ellátott tematikus fejezetekben közli a legfeljebb százhatvan karakter hosszú üzeneteket (hiszen a magyar mobilszolgáltatóknál ritka a korlátlan adatforgalom). A kimenő és bejövő üzenetek mellett a küldés időpontja is látható, így az olvasó december első hetétől a következő év októberéig követheti a fiú és barátai szexszel ás alkoholfüggőséggel gazdagon átitatott életének alakulását. 

A kiadók szerint az sms-regények szerzői soha nem kísérleteztek  a hagyományos értelemben vett irodalomcsinálással, az olvasók zöme pedig soha nem vett kezébe szépirodalmat. Tehát nem arról van szó, hogy a szerző írni akart, és a telefon volt épp kéznél, hanem inkább az a lényeg, hogy pont a multifunkciós eszköz volt az, ami írásra inspirálta. "Van egy jó telóm, korlátlan adatforgalommal, miért ne írjak regényt, útközben hazafelé?" - valahogy így gondolkozhatott a 21 éves Rin is, aki 2007 egyik legátütőbb könyvsikerét produkálta a japán könyvpiacon.  

"A régi irodalom nem igazán érdekli a fiatalokat, túl bonyolult a szerkezete, hosszúak a mondatok, a téma pedig nem érint igazán mélyen minket" - fejtegette a pár hónap alatt félmilliós eladást produkáló sms-regény szerzője. Vajon a legifjabb olvasók teljesen elfordulnak majd az irodalomtól, vagy a Harry Potter-lázhoz hasonló új olvasási hullám veszi kezdetét? Erősen sanszos, hogy az sms-regények futnak még egy darabig, de azért a papírkönyveknek is megmarad a piaca...

A legtöbb japán mobilszolgáltató korlátlan adatforgalmat ajánl, a magyar szerzőnek nincs ekkora szerencséje - de filmet nézni és zenét hallgatni persze ő is tud