A társasjátékok reneszánsza I.: Catan telepesei

Régen volt már, amikor dupla hatosért imádkoztunk a Ki nevet a végén? fölött könyökölve vagy konyhabútorra gyűjtögettünk a Gazdálkodj okosan! című klasszikussal. Az utóbbi években hatalmas divatját láthatjuk a gyönyörű kivitelezésű, újabb típusú asztali társasjátékoknak, amelyek mind valamilyen távoli földrészre vagy messzi korba kalauzolnak minket. Cikksorozatunkban a társasjátékoknak ezt az új generációját mutatjuk be: melyiket vegyük magunknak, melyiket az anyóséknak, és mire számítsunk? Catan, Carcassone és társaik, illetve a jó öreg riválisok, Rizikó, Cluedo, Scotland Yard képekkel turbózva nyárig az [origo]-n. Hagyd abba a mutogatást, az Activity-n kívül is léteznek játékok.

Aki már nézegette ezeket az új típusú játékokat a hipermarketek, játékboltok polcain, észrevehette, hogy valamilyen rejtélyes okból mind német tervezésűek. A dologban persze nincs semmi misztikus: Németországban a nyolcvanas évek elején kezdték el ontani a hasonló designú - de persze különböző történetekre épülő - játékokat a lelkes tervezők, de a jelenség nemzetközi méreteket igazán csak a kilencvenes évek közepén öltött - amikor megjelent a Catan, amely az egész műfajra felhívta a figyelmet.

Ma Németország nagyságrendekkel több játékot jelentet meg évente, mint bármely más ország, két nemzeti (!) játékdíja (a Spiel des Jahres, illetve a Deutscher Spiele Preis) pedig világviszonylatban jelenti a legrangosabb kitüntetést.

Számos helyen ezeket a hasonló designú játékokat eleve "német típusú társasjátékok"-nak nevezik, egy hazai társasjátékos fórumban találkozhatunk a kedves "germánstíl gáma" kifejezéssel, máskor meg "designer játékok"-nak hívják őket, mert a sztártervezők neve még a dobozon is ki van emelve.

Legfontosabb ismérve ezeknek a játékoknak, hogy mind családi körbe szánt stratégiai játékok: egy látványos, elképzelt világban lehet machinálni, ügyeskedni, de a szabályok általában egyszerűek, a játékok többsége már tízéves kortól játszható. A számítógépes stratégiai játékokhoz képest e társasok nagy előnye, hogy sokkal közösségibbek. Aki nem LAN-ozik otthon, annak a számítógépes játék nem éppen családi foglalatosság, arról nem is beszélve, hogy három menet társas lemegy addig, míg a Red Alert vagy az Age of Empire szabálykönyvében csak az első tíz oldal ismertetéséig eljutunk.

A szokásos - és már nálunk is ismert - partijátékokkal (például Tabu, Angyal vagy ördög, Pictionary stb.) összehasonlítva gondolkozósabbak ezek a játékok: kombinálni kell, tervezni - és persze ami nagyon fontos: kommunikálni egymással. Itt vége a póker befelé fordult csendjének, dumálni kell, ha nyerni akarsz: "Van búzád? Kell birka?"

Nem kevesebb nevetés adódhat itt is, mint egy Activity-nél, sőt még vérre menő veszekedések is kialakulhatnak, hallottunk már olyan párról, amelynek egyik tagja autó nélkül volt kénytelen hazamenni egy Catanozással töltött vendégségből. Bizony, a játék kihozza a személyiség rejtett vonásait (ebben hasonló egy méltatlanul feledett zseniális játékhoz, amelyhez ráadásul nem is kell tábla: a gyilkosozáshoz).

Csoki, némi alkohol és a rágcsa elengedhetetlen tartozékai ezeknek a játékoknak - nézz még képeket!

Még egy szimpatikus vonása e játékoknak, hogy sok számítógépes társukkal ellentétben nem háborúról, harcról, véres ütközetekről szólnak. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs bennük konfliktus vagy érdekütközés, hiszen az viszi előre a játékokat, de ezek nem direktek - tehát senkit nem kell megölni, ami tizenéves korú játékosok esetében nem hátrány. A téma általában nagy teret ad a fantáziának: francia középkorban élő lovagok, a felfedezés időszakában terjeszkedő országok, az ipari forradalom vasútépítő vállalkozásai, a Napkirály udvarában tevékenykedő intrikusok, állatkert-igazgatás, maja kincsek, drágakő-vadászat és mezopotámiai városok képesek elkapni egy hangulatot, amit más, egyszerűbb látványvilággal rendelkező játékok nem tudnak.