Két dudás egy zenekarban

Két dudás nem fér meg egy csárdában, egy zenekarban pedig talán még ritkábban. Ha két karizmatikus, jókora egóval rendelkező zenészt hoz össze a sors egy együttesbe, annak a legtöbb esetben veszekedés, vita, majd előbb-utóbb szakítás a vége. Mióta popvilág a popvilág ez így megy, a Beatlestől a Libertinesig. Az alábbiakban néhány ismert példán keresztül mutatjuk be, hogy miért férnek meg nehezen egymás mellett a zenekarvezetőnek született muzsikusok.

A zenekaron belüli rivalizálásnak nemcsak negatívumai lehetnek, még akkor sem, ha két tehetséges dalszerző kerül össze egy zenekaron belül. Lehet, hogy egyesek ki sem mondják, de arra törekszenek, hogy jobb dallal álljanak elő társuknál. Ez a versenyszellem aztán jobbnál jobb dolgokat eredményezhet, de egy idő után visszafele is elsülhet.

A "két dudás egy csárdában" problémája azoknál az együtteseknél fordulhat csak elő, ahol nem egy személy szállítja a dalokat, vagy nem egy személy áll a középpontban. Ha a zenekari hierarchia a kezdetektől úgy alakul, hogy van egy vezér, akinek a szavára adnak a társak, akkor a fent említett komplikáció nem fordulhat elő. Ha viszont összekerül két kiskakas, akik folyamatosan egymás fölé akarnak kerülni, annak ritkán van jó vége.

Persze ideig-óráig működőképes a dolog, s ezalatt az idő alatt zseniális lemezek születnek, s a dudások eleinte észre sem veszik a problémákat, vagy egy kézlegyintéssel elintézik a nézeteltéréseiket. Így volt ez John Lennon és Paul McCartney esetében is. A kezdeti években, amíg fiatalok voltak, nem igazán merült fel, hogy melyikük a jobb zeneszerző. Még korán elhatározták, hogy a dalaik mögé azt írják, hogy Lennon-McCartney, miközben tudott dolog volt, hogy a számokat legtöbbször nem együtt szerezték (27 dalról mondható el, hogy többé-kevésbé együtt írták), inkább csak finomítgatták, hangszerelgették a másik művét.

Aztán ahogy kezdtek megkomolyodni, egyre inkább előjöttek a problémák. Nemcsak zenészként, emberileg is különböztek egymástól, Lennon volt a szív, McCartney az ész. Egyre inkább előtérbe kerültek a zenei nézeteltérések, melynek az lett a vége, hogy a kapcsolatuk a Beatles utolsó éveiben végérvényesen megromlott, mely hamarosan a zenekar végét jelentette. Egyszer például azon vesztek össze, hogy melyikük hozta az In My Life című dal témáját. A végső szakítást pedig az okozta, mikor McCartney tudomására jutott, hogy a Get Back felvételein készült anyagokat Lennon szeretné kiadni. Ekkor komoly vita kezdődött a két Beatle között; Lennon ugyanis öntörvényűen Phil Spectorra ruházta a felvételek kezelésének jogát.

McCartney 1970. április 10-én a sajtón keresztül tudatta, hogy részéről befejezettnek tekinti a Beatles történetét. A hivatalos feloszlás jogilag csak később következett be, Lennon és McCartney kapcsolatának itt hosszú időre vége lett; bár nem sokkal Lennon halála előtt ismét beszélni kezdtek egymással.

A Fab Fourral egy időben egy másik nagyhatású zenekart is belső nézeteltérések emésztették. A legendás The Beach Boys a hatvanas évek második felében épp a Beatlesszel rivalizált, mikor az egyik fő dalszerző, a turnézástól ekkoriban már visszavonult Brian Wilson azzal fogadta a Japán koncertkörútról visszatérő zenekarát, hogy egymaga rögzítette a korszakalkotó Pet Sounds című lemezt. A zenekarból néhányan, különösen az unokatestvér Mike Love, ellenezték a zenei stílusváltást. Love Wilson "ego-zenéje"-ként jellemezte az új korongot, s attól is félt, hogy elveszítik a rajongóikat. Love ellenszenvét azzal is kiváltotta, hogy Wilson egy külső szövegíróval, Tony Asher-rel dolgozott az album dalain Love helyett, míg a korábbi Beach Boys-szerzemények javarészének társszerzője és szólóénekese Love volt.

A következő Beach Boys-lemez, a Smile munkálatai közben is többször összezördültek. Love egyszerűen nem értette az új irányt, neki ez a stílus túl bonyolult volt, s az is aggasztotta, hogy Wilson túl sokat drogozott. A vihar végül azért csendesült el, mert Wilson romló pszichikai állapota miatt egyre inkább visszavonult a dalszerzéstől és a zenekartól. Később kettejük csatározása a bíróságon folytatódott, Love ugyanis többször is beperelte unokatestvérét. Először azért, mert szerette volna elérni, hogy jó pár Beach Boys-dal társszerzőjeként őt is tüntessék fel, 2005-ben pedig azért, mert a Good Vibrations és a SMiLE a Beach Boys nevének és image-ének engedély nélküli felhasználásával jelent meg, és több millió dollárnyi kártérítést követelt ezért.