Negyvenezer éves mamutbébi a Jégkorszak-kiállítás sztárja

Dinók után kismamut: a Természettudományi Múzeum április 2-án nyíló új kiállításának fő attrakciója minden bizonnyal Gyima, a negyvenezer éves, Szibériában talált mamutbébi lesz, de a jégkorszakok váltakozásának okait és élővilágát bemutató tárlat emellett a ma zajló klímaváltozás magyarázatát is ígéri. Kardfogú tigris és pézsmatulok, cunami és kánikula: mi a ma élő emberek felelőssége, és mi várható száz év múlva?

Ilyen lett volna a féléves mamutborjú

Körülbelül 40 ezer éve történt Szibériában, hogy egy kis mamutbébi véletlenül belecsúszott egy folyós iszappal teli, mély árokba. Sokáig küzdött az életéért, de nem tudott kijutni az iszapból. A teljesen kimerült állat aztán még jobban besüllyedt az iszapba, és végül elpusztult. A fagyos iszap azonban tartósította a testét, amely így "hibernálva" megőrződött egészen addig, míg 1977-ben egy szibériai aranyásó megtalálta.

Hogy a Gyimának elnevezett kismamut teste továbbra is épen maradjon, a Leningrádi (ma Szentpétervári) Zoológiai Intézet szakértői a balzsamozás mellett döntöttek: kivették és megvizsgálták a belső részeket, a testet pedig konzerválták. Így lehet, hogy ma már Gyimát nem kell speciális hűtőberendezésekben őrizni, és bár szigorú körülmények között, 24 fokra hűtött, párásított vitrinben állítják ki, beutazhatja a világot.

A mamutborjú járt már az Egyesült Államokban, Japánban, Németországban, Franciaországban, Finnországban és Koreában, magyarországi vendégeskedése után, június 8-án pedig Spanyolországba indul. A kiállítás végéig (november 17-ig) Gyimát Döme névre keresztelt magyar "dublőr"-je, azaz egy hűen elkészített, életnagyságú rekonstrukció fogja helyettesíteni.

Gyima csakúgy, mint a világon megtalált többi mamutlelet, sokat elárul a kutatóknak az akkori környezeti viszonyokról. A vizsgálatok pontos képet adhatnak arról, hogy milyen állatok, növények éltek akkoriban a bolygón, vagy hogy milyen éghajlat uralkodott. Ezek az eredmények a ma zajló klímaváltozások megértésében is segítenek.

A tárlat rendezőinek fontos szándéka, hogy a jégkorszakok váltakozásának okait is bemutassák a látogatóknak. Egy-egy újabb klímaciklus beköszöntében szerepet játszanak földtani és csillagászati tényezők, például a légkör összetételének átalakulása vagy a bolygó pályájának, forgástengelyének kisebb módosulásai. Ezekhez a lassan ható klimatikus változásokhoz az élővilág képes adaptálódni, részben ennek köszönhető változatossága is.

GYIMA, A KISMAMUT

Az egyméteres mamutbébi maradványai két méter mélyen feküdtek egy patakvölgyben. A test nagyon épen maradt meg: még a kisállat világosbarna bundája is megőrződött néhány helyen. Kicsi volt: hatcentis agyarai még tejfogak voltak, talpa pedig akkora, mintha egy négyéves embergyerek két lábát egymás mellé tennénk. A maradványok rengeteget más információval is szolgáltak a kutatók számára: kinyomozták, hogy a hat-hét hónapos kisborjúval nyáron vagy kora ősszel történhetett a baleset, mivel mellette az iszapban sok növénymaradványt találtak. Az is valószínű, hogy a kismamut sokáig küzdött a kiszabadulásáért, mivel gyomrában kevés táplálék, inkább csak iszap volt, amit kapálódzás közben nyelhetett le. A mamája valószínűleg segíteni próbált rajta, de legalábbis őrködött felette. Erre utal az, hogy a tetemen nincsenek olyan sérülések, amelyeket ragadozók vagy dögevők okoztak volna. Ez úgy fordulhatott elő, hogy a mamutanya jelenléte távoltartotta ezeket az állatokat Gyimától.

A tárlat bemutat olyan állatokat, amelyek sikeresen alkalmazkodtak a hideghez: a múzeum raktárából előkerülnek eredeti jégkori barlangimedve- és óriásszarvas-csontvázak, de láthatjuk egy gyapjas orrszarvú koponyáját, kipreparált pézsmatulkot és egy kardfogú tigris életnagyságú rekonstrukcióját. A kiállításon több mint 200 tárgy segít elképzelnünk, milyen lehetett az élővilág a jégkorszakban.

A természetes éghajlati változások hosszú évezredek alatt zajlanak és zajlottak le, ezért az élővilágnak lehetősége volt alkalmazkodni ezekhez. Most azonban számos olyan rövidebb léptékű változásnak lehetünk tanúi, amely már az emberi tevékenységnek köszönhető. A klímaváltozás és a globális felmelegedés problémájára óhatatlanul ráirányítja a világ figyelmét az a sok időjárási anomália, amelyet évről évre egyre inkább saját bőrünkön is tapasztalunk. Az özönvízszerű esőzések, pusztító szélviharok, kánikulás tavaszok és meleg telek aktuálissá teszik a kérdést - nemcsak a tudományos és szakmai körökben.

Mindenki kíváncsi rá, hogy e szélsőséges időjárási jelenségekben mekkora szerepet játszik az ember, és mennyit a bolygó saját működése. Éppen ezért a kiállítás igyekszik választ adni erre a kérdésre is: láthatunk majd olyan klímagörbéket, amelyek az elmúlt tízezer évtől indulnak, jelezve a felmelegedés mértékét és ütemét. A diagramon tisztán látható az a szakasz, ahol az emberi tevékenység nyoma már mérhető és látható. A kiállításon végighaladva a mamutoktól a jelenen át a jövő latolgatásáig jutunk el: a tárlat bemutatja a következő száz évre jósolható tendenciákat.

Jégkorszak-kiállítás, 2008. április 2 - november 17., Magyar Természettudományi Múzeum (VIII., Ludovika tér  2-6.), Jegyár: (felnőttek számára) 1500 Ft, (gyerekeknek) 800 Ft, (kedvezményes családi jegy) 4000 Ft. Nyitva mindennap, kivéve kedd..