Mit érezhetett Lázár, miután Krisztus feltámasztotta?

Hamarosan ötödszörre lép színpadra Budapesten az alternatív rockzene kezdetben kissé hamiskásan éneklő, ám kétségkívül lüktető, markáns költői képekkel operáló zeneszerző-énekese, Nick Cave. A megöregedni képtelen művész némi kreatív szünet után márciusban új albumot adott ki Dig!!! Lazarus, Dig!!! címmel, és most zenekarával, a Bad Seeds-szel nyakába vette a világot egy "gigantikus", Amerikát is érintő turné erejéig.

Május 8-án, Londonban

Vajon miért ír Lázárról nótát, sőt: mondhatni, egy komplett albumot az ausztrál énekes-zeneszerző? Nos, a kis Nicholas Edward Cave-et már zsenge katolikus iskolás korában is rettenetesen foglalkoztatta a bibliai történet. "Oké, persze mindannyian csodálattal tekintünk Krisztus legnagyobb csodatételére, arra, hogy feltámasztott halottaiból egy embert, de én egyszerűen képtelen voltam kiverni a fejemből, mit érezhetett maga Lázár..."

A hitkeresés, a vallás Istenével és a saját spirituális istenséggel folytatott párbeszéd a kezdetektől elkísérte és meghatározta Nick Cave zenei és költői pályafutását. Tizennégy stúdióalbuma, a számos feldolgozás és filmzene mellett És meglátá a szamár az Úrnak angyalát (And the Ass Saw the Angel) című regénye több kiadást is megért Magyarországon, 1984 és 2004 között született dalszövegei pedig Parti Nagy Lajos, Eörsi István, Nádasdy Ádám, Tóth Krisztina és Varró Dániel tolmácsolásában jelentek meg nálunk.

Nick Cave énkereső és istenkereső, az élet és halál kérdéseit boncolgató írásain túl a művészet egyéb ágait is segítségül hívja zeneszerzéskor: idén áprilisban az új album mellett arról cikkeztek az újságok, hogy az ausztrál Monash University, ahol 1977-ben és 1978-ban festészetet tanult, díszdoktori címmel tüntette ki az énekes-zeneszerzőt. Cave még zsenge ifjúkorában hagyta maga mögött az intézményt, hogy inkább a zenével kísérletezzen.

Persze nem minden kitüntetést fogad el Cave: egyik legnagyobb médiavisszhangot keltő húzása kétségkívül az volt, amikor 1996-ban visszadobta az MTV "a legjobb férfi előadónak" járó díját, mondván, hogy "nem egészen biztos az ilyesfajta díjak versenyképességében, adják tehát inkább olyannak, akinek jelent is valamit a dolog". Ledobta magáról azt az aranyérmet is, amit a Halló, vasárnap! felkészületlen műsorvezetője, Szenes Andrea akasztott nyakába 1994-es, első budapesti koncertje előtt. A magyar közönséggel való kapcsolatot persze nem befolyásolta a szerencsétlen húzás: 1997-ben az az Erkel Színházban, 2001-ben az Olimpiai Csarnokban lépett fel legközelebb Cave. A 2005-ös Sziget-koncert ugyan messze elmaradt a várakozásoktól, a kásás hangzás és dinamikátlan ének azonban nagy valószínűséggel nem Bad Seeds-éken múlott, hanem inkább a helyszín és az időjárás számlájára írható. 

Az olcsó bulvárt egyébként is tudatosan kerülő művész az életművére koncentrál, és gyűlöli, ha magánéletéről, korábbi alkohol-és drogproblémáiról faggatják. Még 1977-ben nyúlt először heroinhoz, később választhatott, börtönbe vonul-e vagy drogterápián vesz részt. Az elvonókúra ugyan sikeresnek bizonyult, Cave azonban később maga is bevallotta, hogy azért volt némi flörtje az LSD-vel és a speed-del ezekben az időkben. (Állítólag előfordult, hogy a német Rolling Stone magazinnak adott interjúja alatt egy kis szünetet kért, és félrevonulva LSD-t vett magához.)

A 2001-es No More Shall We Part című, tizenegyes számú Nick Cave and the Bad Seeds stúdióalbum már tételes és intézményes leszámolás a vallásokkal, és egyúttal a drogoktól és az alkoholtól való megszabadulás bizonyságtétele is. Persze nem ezért szeretjük - sokkal inkább egyedi, szupermély hangja, szupermély szövegei, magával ragadó zenéi és lebilincselő színpadi előadása miatt. Nick Cave ugyanis még azokat a tekinteteteket is a színpadra szögezi, akik egyébként nem korai zenekara, a poszt-punk Birthday Party vagy a későbbi Bad Seeds muzsikáján szocializálódtak. Az a fajta "tombolóan kitárulkozó" frontember, akinek előadásában a gátlástalanság egyfajta törékeny, lírai énnel keveredik, hihetetlen energiákat felszabadítva.

A 2008-as PLUG Independent Music Awards-on márciusban léptek fel, New Yorkban

Hab a tortán, hogy Cave ráadásul épp "jókor jön": az elmúlt hetekben a(z anti)sztár több közeli kollégája is tiszteletét tette Budapesten. Az ipari dekonstrukciót a klasszicista avantgárdig eljuttató Einstürzende Neubauten élén pár hete az A38 fedélzetére érkező Blixa Bargeld 1983 és 2003 között a Nick Cave és a Bad Seeds oszlopos tagjának számított: gitározott és énekelt, "duettezett" Cave-vel többek között a The Carny és a The Weeping Song című klasszikusokban is. Bargeld ma már teljességgel a Neubautennek szenteli idejét, a jó barátság Nick Cave-vel és Mick Harvey-vel azonban megmaradt.

Kylie Minogue ausztrál popsztár szintén Cave legendás duett-partnerei közé tartozik: az énekesnő alig tizenegy nappal a Bad Seeds fellépése előtt járt nálunk. A Minogue-gal közösen előadott dal, az 1996-os Murder Ballads-on helyet kapó Where The Wild Roses Grow nem mellesleg a Nick Cave-történet talán legismertebb slágere. Halottfehér, vízbefúlt énekeső csúszómászóval intim testrészei körül, Cave melankólikus, dörmögő hangja - hatalmas kommerciális siker és az Év Dala (ARIA Awards). Kylie a mai napig "szeretettel és tisztelettel vegyes csodálattal" tekint Cave-re, hiszen kollégája - az aktuális trendekre fittyet hányva - akkor kérte fel a közös munkára, amikor karrierje éppen pihenőpályára érkezett. Szintén a "gyilkos balladák" sorában jelent meg a P.J. Harvey-val közös duett, a Henry Lee, aminek fájdalmas-szerelmes klipjét a magyar közönségnek sem kell bemutatni.

Vajon kik adják elő ezeket a legendás duetteket a budapesti koncerten, és vajon mit érezhetett Lázár, amikor Krisztus feltámasztotta? Ezekre a kérdésekre kaphatunk választ május 26-án.

A Dig, Lazarus, Dig!!! videója

    Nick Cave and the Bad Seeds, 2008. május 26., 19.30, Petőfi Csarnok, Budapest