Luca-napi babonák modern köntösben

2008.12.09. 19:57

Luca napján egykor számos szokás volt divatban, sokuk azt a célt szolgálta, hogy segítségével meg lehessen jövendölni a következő évi termést vagy időjárást (például ilyen volt a Luca-búza-keltetés). A meteorológusok korában ennél megbízhatóbb módszerek állnak rendelkezésünkre, de sok olyan Luca-napi babona létezik, amely még ma is vicces, és jó lehetőséget ad a közös játékra egy hideg szombati napon. Összeszedtük, milyen babonákat eleveníthetünk fel a családban december 13-án, kissé modernebb formára igazítva.

Régen szigorúan vették, hogy az asszonyok, lányok Luca neve napján ne dolgozzanak - ez tűnik az összes régi Luca-babona közül ma is legvonzóbbnak, főleg a karácsony előtti fárasztó sürgés-forgásban. A népszokás arra vezethető vissza, hogy a vértanúhalált halt szicíliai szűz, Szent Lucia vallásos tisztelete helyett a magyar néphagyományban december 13-hoz inkább egy csúnya és öreg boszorkány képzete kapcsolódik, aki elől eldugták a háztartás összes seprűjét ezen a napon, nehogy lába alá kapja és elröpüljön rajta.

Fokhagymakoszorút és -füzért is ezért készítettek ajtóba, ablakba, hiszen a fokhagyma régóta arról ismeretes, hogy elűzi az ártó szellemeket. A nők is valószínűleg azért nem dolgozhattak Luca-napon, mert az ilyenkor szabadon kóborló boszorkányoknak alkalmuk nyílt volna bosszantásból elrontani munkájukat: kóccá változtatni a lent, megszúrni orsóval az ujjakat. Ha pihennek a nők, nem történik baj - ezt mi is szem előtt tarthatjuk a nagy rohanásban.

December 13-hoz számos házasságkerítő népszokás is tapad, ennek több oka is lehet. Az egyik, hogy régen a tél a párválasztás és az udvarlás egyik legfontosabb időszaka volt, ilyenkor szüneteltek a mezőgazdasági munkák, és a fonóban, kukoricafosztáskor lehetett ismerkedni a másik nem tagjaival - majd csak a farsangi batyubálok zárták le az udvarlási főidényt. Nem csoda, ha télidőben a lányok ráolvasással és más babonákkal akarták tisztázni sorsukat.

Másrészt a keresztény Luciának is tulajdonítottak házasságszerző befolyást: a siracusai szűznek megjelent egy szent, és bejelentette, ő innentől kezdve Jézus jegyese. Ilyen fontos menyasszony bizonyára segít jövendő menyasszonytársainak is megtalálni a párjukat.

Talán a legismertebb párválasztó népszokás a Luca-cédulák készítése: Luca-nap estéjén az eladó lányok tizenkét egyforma cédulára felírtak egy-egy férfinevet, majd galacsinba hajtogatták a papírdarabkákat, és a párnájuk alá rakták. A hiedelem szerint amelyiket másnap reggel kihúzzák a vánkos alól, az lesz a férjük neve később. Ez a szokás úgy is élt, hogy mindennap egy nevet a tűzbe hajítottak a lányok, és így a karácsonyra megmaradt egy szem papír mondta meg a jövendőbeli nevét.

A legviccesebb azonban a gombócos babona, amely a cédulás népszokás főzőcskézős változata. Itt a tizenkét cédulát gombócokba kell gyúrni, és amelyik gombóc a kifőzéskor először feljön, annak a cédulájának lehet majd hinni. Ezt a népszokást mi is nyugodtan kipróbálhatjuk otthon: ha a család hajadonjai nem biztos is, hogy kiderítik, ki lesz a választottjuk, de legalább a gombócokból be lehet lakni. Mellékelünk is néhány receptet. (Pogácsákkal is lehet csinálni.)

Forrás: [origo]

Szintén házasságjósoló népszokás volt, hogy Luca napján a lányok meggyfaágat vágtak, vízbe tették, és ha kizöldült karácsonyig, a lány a következő évben férjhez ment. A Luca-búza vetésének szokása viszont már a jövő évi terméshez kapcsolódott: egy cserépbe búzát vetettek, és ha karácsonyig minden szem kikelt, akkor jó évre lehetett számítani. A cserepet sok helyen a karácsonyfa alá tették. Ezeket a szokásokat átfordíthatjuk egy kicsit modernebb formába: ültessünk cserépbe gyorsan csírázó magokat (például ánizs, petrezselyem, mustármag, zsálya, de a búza is szép, selymes zölddé növekszik, sőt ültethetünk fűszernövényeket is), így szapora és látványos fejlődésük összekapcsolódik az ünnepre való várakozással.

A legnevezetesebb népszokás a Luca-szék-faragás. Ma már butaságnak tűnik az a hiedelem, hogy a december 13-án elkezdett és pontosan 24-én éjfélre befejezett székre állva bárki is megláthatja a boszorkányokat, akiknek e mágikus ülőalkalmatosságról nézve látszana a szarvuk. Az a rituálé azonban, amely szerint a karácsony előtti időszakban ezt a széket farigcsálgatták, ma is megszépítheti az adventi időszakot. Minden nap csak egy picit szabad barkácsolni, de pont karácsonyra kell elkészülnie az alkotásnak - akármi legyen is az: fából eszkábált tárgy (például dobozka), mint eredetileg, vagy akár ajándékba szánt fonott dísz, festett üveg, családi fotóalbum, kollázs az úti emlékekből, faragott karácsonyfadísz.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK