Nyúl elment, de tíz év múlva visszajön

2009.01.28. 18:15

"Nyúl elment" - vonult végig a hír tegnap este a világon. John Updike, az amerikai kisváros irodalmi krónikása, a Nyúl-sorozat, Az eastwicki boszorkányok és más regények Pulitzer-díjas szerzője január 27-én, kedden reggel, 76 évesen, tüdőrákban hunyt el. Már soha nem fog kapni Nobel-díjat, de tíz év múlva újra felfedezi a világ, és újra a legdivatosabb szerzők között lesz. Beszéltünk műveiről egyik magyar fordítójával, és találkozásukról faggattuk a talán egyetlen magyart, aki élőben beszélhetett vele.

Nyúl, vagyis Harry Angstrom szívinfarktusban halt meg egy floridai kosárlabdapályán, 1989 őszén, a Nyúlszív című regény végén. Kitalálója most - majdnem húsz év elteltével - követte halhatatlan figuráját: John Updike egy massachusettsi kórházban, tüdőrákkal küzdve hunyt el. A halálhír váratlanul érte a világot: az író betegséggel folytatott küzdelméről nem lehetett tudni korábban.

"Nagyon megrázott a halálhíre, az én fejemben egy kortalan, egészséges amerikai öregúrként élt" - reagált a hírre az [origo]-nak Lévai Balázs, aki négy évvel ezelőtt készített interjút az akkor 72 éves íróval. "Ereje teljében volt, és semmi nem utalt rá, hogy beteg lenne."

Nobel-díjat nem kapott, de két alkalommal vitte haza a Pulitzert és az egyik legrangosabb amerikai irodalmi elismerést, a National Book Awardot. De ami ennél is fontosabb: senki nem rajzolta meg pontosabban és életszerűbben a XX. század második felének amerikai mindennapjaiba belefásult, frusztrált kisember életét, mint ő.

A nyúl cipőjétől a farkáig: öt könyv Amerikáról

"Az amerikai élet meséjét akartam elmondani a tetralógiával" (amely később a Nyúlfark-kal ötkötetesre duzzadt - a szerk.) - mondta sorozatáról maga Updike. Nyúl (Harry Angstrom), a tipikus, amerikai kisvárosi hős életén keresztül Updike Amerika negyven évét dokumentálja végig. "Fantasztikus vállalkozás" - mondta az [origo]-nak a két utolsó Nyúl-regény (Nyúlszív, Nyúlfark) magyar fordítója, Gy. Horváth László. "Ilyet utoljára Balzac próbált véghezvinni a regényfolyamában (Emberi színjáték - a szerk.): egy fél évszázadnyi történetet elmondani a kisember szemén keresztül."

A Nyúl-sorozat sikeréhez az is hozzájárult, hogy Updike akkor kezdett el nagyon szókimondóan írni a szexről, amikor még a hatvanas évek szexuális forradalma nem söpört végig a világon, felszabadítva jó néhány tabut a témával kapcsolatban. Harrynek háromlaponként jut eszébe a szex, nem csoda, ha a kiadó a második kötet, a Nyúlketrec bizonyos passzusait az első megjelenés előtt átíratta a szerzővel. A kiábrándítóan őszinte és életszerű szexjelenetek már nem biztos, hogy felborzolják a mai olvasó kedélyét, de Kennedy, majd Johnson Amerikájában nem voltak szokványosak egy regény lapjain.

Updike körülbelül tízévenként írt egy újabb Nyúl-regényt, a legutolsót, a Nyúlfark-at, amely már Harry halála után játszódik, 2001-ben fejezte  be. Gy. Horváth László szerint éppen mostanában lett volna ideje a hatodik Nyúlnak, bár úgy tudja, Updike nem akarta folytatni a sorozatot. "Megírta viszont a legújabb amerikai hétköznapokról A terrorista című regényt, amelynél aktuálisabb beszámoló nem is kell a 2001. szeptember 11. utáni hangulatról. Ez tekinthető az amerikai hétköznapok nagy lezárásának."

"Megérdemelte volna"

Többen gondolják azt, hogy a svéd Akadémia egyik nagy mulasztása, hogy - más, méltatlanul mellőzött amerikai életműhöz hasonlóan - nem jutalmazta Nobel-díjjal John Updike nagylélegzetű, egy egész generáció és életforma összegzését adó regényfüzérét.

"Ezek rejtélyes dolgok" - vélekedett Gy. Horváth László, és hosszasan sorolta, Updike generációjából mely amerikai szerzők nem kaptak Nobelt kezdve Philip Rothon Joseph Helleren át Norman Mailerig. "Azt szoktuk hallani a svéd akadémiától, illetve környékéről, hogy hiába magasirodalmi szerző valaki, ha borzasztóan népszerű, és könyvei százezer példányban kelnek el, az nekik gyanús. Az egyik bizottsági tag (Horace Engdahl, a bizottság titkára, később le is mondott tisztségéről - a szerk.) legutóbbi megjegyzése, hogy az amerikai irodalom túlságosan kommersz az európaihoz képest, tükrözi ezt a fajta véleményt."

Updike egyetlen elnyomott társadalmi csoporthoz sem tartozott - vesztére. Lehet, hogy ha egy fekete bőrű, külvárosi, homoszexuális közösség életét dokumentálta volna olyan tűpontossággal, mint a külvárosi házaspárokét, nagyobb eséllyel indult volna az elismerésért.

"Noha hangsúlyozzák, hogy irodalmi értékekért és teljesítményért adják a Nobel-díjat, sokszor van olyan érzése az embernek, hogy különböző, általuk fontosnak tartott ügyeket is díjaznak vele" - kommentálta ezt Lévai Balázs. "A Nobel-díjasok listája mellé odaállítható egy másik, kétszer olyan erős lista is azoknak a nevével, akik nem kaptak Nobel-díjat, pedig akár kaphattak volna. Én nem hinném, hogy Updike életművét vagy pályafutását bármilyen mértékben is megcsonkítaná, hogy hiányzik belőle a Nobel. Kétség nem fér hozzá, hogy megérdemelte volna."

VÁLOGATOTT BIBLIOGRÁFIA

1960 Nyúlcipő(Rabbit Run)
1971 Nyúlketrec (Rabbit Redux)
1981 Nyúlháj (Rabbit Is Rich)
1990 Nyúlszív (Rabbit At Rest)
2001 Nyúlfark (Rabbit Remembered)

1959 Szegényházi vásár
1963 A kentaur
1965 A farm
1968 Párok
1977 Gyere hozzám feleségül
1978 Konspiráció
1986 Így látja Roger
1996 Brazília
1997 Az ido vége felé
2004 Falvak
2006 A terrorista

1984 Az eastwicki boszorkányok
2008 Az eastwicki özvegyek

1970 Bech könyve
1982 Bech bolyong
1998 Bech befut

Updike most éppen nem trendi, de az lesz

"Updike most éppen nem egy nagyon divatos szerző" - véli Lévai Balázs. Szerinte az írók megítélése, "trendisége" mindig hullámzik, és Updike a nyolcvanas években érte el pályája csúcsát - legalábbis ami a népszerűséget illeti. A Nyúlháj megjelenése után kifejezetten "divatos" szerzőnek számított világszerte, így Magyarországon is. Gy. Horváth László szerint Updike-nak a hetvenes-nyolcvanas években egyenesen kultusza volt Magyarországon "Amikor felnőttem, akkor én is meg a barátaim is rendszeresen olvastuk a Nyúl-könyveket-" meséli Lévai Balázs, aki szerint Updike a kilencvenes években esett ki a figyelem fókuszából. Elismerték "klasszikus" szerzőként, de jöttek új írók és új művek, amelyek lekötötték a közvélemény figyelmét. "Hiába ontotta magából a köteteket az elmúlt tíz-húsz évben, akkor már kikerült a centrumból." Részint ez is oka lehet annak, hogy a Nobel-bizottság figyelme átsiklott fölötte.

Ennek ellenére Lévai Balázs biztos benne, hogy tíz év múlva John Updike megint divatos szerző lesz. "Az a világ, amit megragadott, univerzális és időtálló, de egy generációnak le kell futni, hogy újra felfedezzék és ismét a legnépszerűbbek között legyen."

"Átcsúszott a rostán"

A magyar olvasótábor a kortárs amerikai szerzők közül talán Updike-ot ismerte és szerette a legjobban. Műveit jó korán, már a hatvanas évek elejétől kezdve kiadták Magyarországon. "Az '56 utáni olvadásban kezdhettek igazán megjelenni a kortárs amerikai zsenik" - magyarázta Gy. Horváth László. "Döbbenetes módon Updike Nyúlcipő-je 1961-ben, csupán egy évvel amerikai megjelenése után jelent meg, az akkoriban indult Modern Könyvtár sorozatban. Ezek a kötetek hatalmas élményei voltak korabeli magyar íróknak, irodalmároknak. "

"Átcsúszott a rostán" - vélekedett Updike regényeiről Lévai Balázs. "A kultúrfelügyelet úgy ítélte meg, az a világ, amit Updike megrajzolt, a kisvárosi amerikai lét, nem veszélyes a szocialista erkölcsökre. Ráadásul nem kevés esetben Updike eléggé kritikus hangot üt meg."

Úgy tűnik, a hatvanas évekbeli magyarországi és az amerikai külvárosi életforma között nem volt áthidalhatatlan szakadék, hiszen a nyilvánvaló különbség dacára Updike nagyon népszerű lett Magyarországon. "A magyar olvasó rájött, hogy Updike figurái éppolyan kisemberek, mint a mindenkori olvasók 95%-a" - mondta Gy. Horváth László.

Majdnem minden kötete megjelent Magyarországon, és ő maga is jártas volt a magyar irodalomban. A legjelentősebb amerikai irodalmi hetilap, a New Yorker rendszeres recenzenseként írt kritikát kelet-közép-európai szerzők műveiről, így Esterházyról is. Arról is tudott, hogy Magyarországon szinte az összes prózakötete megjelent. A Könyvfesztivál szervezői (a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése) több alkalommál meghívták, hogy legyen a rendezvény díszvendége, de végül nem sikerült megszervezni. A hetvenes években töltött átutazóban egy-két napot Budapesten, és - ahogy Lévai Balázsnak elmesélte a már emlegetett interjúban - jó emlékeket őrzött magában a magyarokról.

A nyúlon túl

Fő témáját, a külvárosi házaspárok frusztrációit, Updike a Nyúl-regényekben ábrázolta legösszefogottabban, ezért világszerte ezt a sorozatot tartják életműve központi magjának, pedig Updike ezen kívül írt még két tucat regényt, valamint nagyszerű novellista és kritikus is volt. A New Yorkerben 1954 és 2008 között több mint nyolcszáz cikket publikált, a legutóbbit éppen tavaly novemberben írta Toni Morrisonról.

A kentaur című, 1962-es regényében egy tanár-diák viszonyt mesél el, nagyban merítve gimnáziumi tanár édesapja és saját kapcsolatából. Az 1968-ban megjelent Párok című regényében visszatér az 1960-as, nagy sikert aratott Nyúlcipő közegébe, és egy külvárosi pár szexuálisan fűtött kapcsolatát taglalja.

1984-ben jelent meg Az eastwicki boszorkányok című regénye, amelyben boszorkányos fiatal nők borzolják fel egy konzervatív kisváros kedélyeit. A filmből Nicholson, Cher, Susan Sarandon, Michelle Pfeiffer szereplésével sikeres film is készült. (2008-ban jelent meg a regény folytatása Az eastwicki özvegyek címmel, magyarul a Könyvhétre fog megjelenni.) Henry Bech figurája 1970-ben született meg, és hasonlóan Harry Angstromhoz, Updike több (egészen pontosan három) kötetben tér vissza hőséhez. Henry is önéletrajzi figura, sőt talán még inkább: egy zsidó származású író küzd írói válsággal, népszerűséggel és a nőkkel. (Vicces, hogy Henry a történet szerint 1999-ben Nobel-díjat kap.) A terrorista című 2006-os regény egy New Jersey-ben élő muszlim kamaszfiút mutat be.

Updike novelláit talán annak ellenére háttérbe szorítják kicsit a regények, hogy az Európa Kiadó a hetvenes évek elejétől kezdve adott ki novellásköteteket (az Ilyen boldog se voltam című válogatás, illetve az Ugyanaz az ajtó, a Galambtollak és a Zeneiskola című kötetek- illetve legközelebb az Apám könnyei című kötet, amelyet az amerikai kiadó is posztumusz jelentet meg 2009 júniusában).

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK