Folytatásos teleszínházat csinál a Krétakör

2009.03.22. 2:08

Amióta tavaly darabjaira hullt a hazai független színjátszás addigi legfontosabb műhelye, a Krétakör Színház, azóta kíváncsiak vagyunk, mivel foglalatoskodik az a része, amely egy IX. kerületi bérházba vonulva viszi tovább a legendás társulat nevét. Most megtudtuk. Nagyszabású közösségi projektet vizionál, amely lelkesítően és forradalmian hangzik, csak az a veszélye, hogy senki nem fog belőle érteni semmit. Gulyás Marcit, a Krétakör egyik tagját faggattuk arról, hogy mi köze van a felfújható sárga gumipolipnak a szabaduláshoz.

Pénteken indult a Gödör Klub mélygarázsában az új Krétakör műhely A szabadulóművész apológiája című, ötrészes és két hónapig tartó összművészeti akciósorozatának első felvonása. Az éjjel-nappal látogatható kiállítás első pillantásra sokkoló. Lemegyünk a sötétbe, a nyomasztó és büdös mélygarázsba, és mit látunk? Tizenkét különös külsejű autó áll az egyik sarokban.

Hat kocsiban furcsa tárgyak forognak meglepő elrendezésben, például matchboxok, felfújható gumipolip, seregnyi csokitallér vagy vadgesztenyék. A másik hat autó teljesen koromfekete, szétégett belsejükben egy-egy tévékészülék, amelyek harminc csatornája között váltogatva otthonukban televíziót néző embereket nézhetünk. Jövő vasárnaptól állítólag Schilling Árpád rendező lesz kivetítve meztelenül a garázs betonfalára.

"Ez egy vállaltan hiperszemélyes történet" - kezdi Gulyás Marcit, amikor arról kérdezzük, miről szól ez az egész. "A szabadulóművész apológiája egyfajta leképeződése Schilling Árpád személyes életútjának, de nem azért, mert Árpádnak most egy egomán korszaka jött el, hanem mert úgy gondolja, hogy bármit akar elmondani, erőteljesebben működik, ha személyesen odaáll mellé, mintha egy megírt dráma vagy egy másik ember által kitalált szövegfolyam mögé helyezné magát."

A televízió bámulása közben vacsorázó vagy éppen vasaló emberek a szétégett kocsik belsejében annyira hasonlítanak hozzánk, hogy egyszerűen unalmasak. (Ezen nem segít az sem, hogy ovisok mesélik közben szívszorító álmaikat.) Ez nem az a művészeti élmény, ami katarzist okoz, és a végén kóvályogva jössz ki. Még. Az autós kiállítással ugyanis csak elkezdődik valami, ami a későbbiekben áll össze egy egésszé. "Szeretnénk, hogy aki megnézi most ezt a kiállítást a Gödörben és egy hét múlva a következő részt, a Rés című vetítést, abban megszülessen a kíváncsiság, hogy mit is jelenthet mindez, és végigkövesse a sorozatot"- magyarázza Gulyás Marci a Szabadulóművész-projektet, ami nekünk most már egyre inkább úgy tűnik, mintha egy folytatásos teleregény lenne, csak színházi gúnyában. Megtudjuk, hogy a következő részben valóban Schilling Árpád lesz a főszereplő, egy magányos, harmincas férfi frusztrációkkal teli életét jeleníti meg, de majd két epizóddal később kijutunk a Gödör mélységeiből, és egy derűsebb világba kukkantunk be.

A projekt honlapján többek között olvashatóak Schilling Árpád naplórészletei is, amelyek sok mindenre választ adnak mind a mostani akcióval, mind a Krétakör feloszlásával kapcsolatban.

SCHILLING ÁRPÁD NAPLÓJEGYZETEIBŐL

"Napról napra erősödik bennem az érzés, hogy valami nem stimmel. Úgy érzem néha/gyakran/egyre gyakrabban, hogy nem ez az út. Talán, mert elértem a szélére."

"Tovább nem bírom, vagy inkább nincs kedvem. Nem tetszik, nem tetszem magamnak ebben a szerepben. Valami mást kellene csinálni."

"Unalmasak az emberek. Kilencven százaléka ráadásul teljesen hülye."

"Valami újjal kellene próbálkozni. Egészen újjal." (Részlet a Napló-ból)

"Egy harmincas férfi egyedül él egy budapesti lakásban. Sem benne, sem a lakásban nincs semmi rendkívüli. Átlagos hétköznapok: heverés, tévénézés, cigarettázás, alibi munka az íróasztalnál, egy kis önkielégítés, alapvető szükséglet, akárcsak a wc, a zuhany és a nagy zabálás. Közben időnként telefonálni próbál, de láthatólag nincs válasz. Sms-ekkel is próbálkozik, mígnem dühében a falhoz csapja a telefont. A könyvespolcon át a falba csapódó tárgy rést hasít, ahonnan fény szűrődik át. (...) A jelenség kíváncsivá teszi, szerszámot keres, nem leli. Be kell érnie egy súlyzóval. (...) Egy a cél: a rés, ami egy másik világba átvezetheti. Kívülről nézve: valami kövér faszi szétverte a lakását." (Sajtószöveg a Rés-hez)

"Szabadulóművészet, mert ez a fajta önkifejezés a felszabadulás vágyából fogan, abból, hogy
nincs más esély a közösségbe való visszatérésre, mint a nyilvános önvizsgálat." (Részlet a Patetikus címmagyarázat-ból)

"Két éve kezdte el írni" - tudjuk meg Gulyás Marcitól. "Van benne egy erőteljes cezúra; ez gyakorlatilag két részre tagolja a szöveget. Az első szakasz a magányról szól, és aztán következik a 'rés', ami annak a szimbóluma, hogyan tud az ember vágni magán egy lyukat, amin keresztül újjászületik a külvilág számára. Ez A szabadulóművész apológiájá-ban is lejátszódik, Schilling Árpád elhajít egy telefont, ami rést üt a falon, és amin keresztül áthatol egy új világba."

Az internetre feltett naplójegyzeteket és az akciók megsejtett szimbólumait egymás mellé rakva már-már zavarbaejtően kitárulkozó önvallomást olvashatunk össze. A Szabadulóművész site-jához készült látványos grafika közepén egy anyaméhben várakozó magzat képe látható; az eleve sokatmondó című Rés vetítésén pedig a saját világába zárt, magányos férfi képeivel szemben egy nő is megjelenik. Emögött nyilván ott áll az az élmény, hogy Schilling Árpád, a Krétakör vezetője és Sárosdi Lilla, a társulat tehetséges színésznője egymásba szerettek, és azóta született egy kislányuk is.

A filozofikus naplószövegekből pedig arra a minket már régen érdeklő kérdésre is nagyon őszinte válaszokat hámozhatunk ki, miért kellett szétesnie egy olyan sikeres és jól működő társulatnak, mint a Krétakör Színház. "Gondolkodásunk és tevékenységünk origójában a Krétakör nem mint színház, hanem mint közösségi modell áll"- ez olvasható a honlapon, mint valami idézőjelbe tett mission statement. "A színháznak az a hagyományos formája, amely már a térben is szeparálja a közösséget alkotókra és befogadókra, már nem volt alkalmas arra, amit ő szeretett volna" - magyarázta Gulyás Marci, amikor erről kérdeztük.

"Amit most csinálunk, az több szempontból is kísérleti. Már az is kérdés, hogy miért kell megszakítani azt, ahogy a régi Krétakör az elmúlt években meglehetős sikerrel végezte a dolgát. A másik pedig, hogyha változtatni kell, akkor hogyan és merre lehet továbbmenni. Mi most megpróbálunk egy újfajta, közösségibb együttlét lehetőségére felkínálni egy formát. Az persze kérdés, hogy be fogja-e teljesíteni ezt az, amit most csinálunk; de ez is a kísérlet része." Az biztos, hogy ez a színház határait feszegető forma sokkal inkább próbára teszi a néző türelmét és kitartását, mintha csak annyi lenne a dolga, hogy beüljön két órára egy nézőtéri székbe. A szabadulóművész apológiája esetében követni kell az eseményeket, figyelni a dátumokat, és persze összerakni a kirakós kis darabjait, amelyek épp eléggé tág teret hagynak az értelmezésre ahhoz, hogy sokakat összezavarjanak.

"Ez egy bizalmi helyzet is, hiszen partnernek tekintem azt, akit behívok a játékba. Viszont ez azt is feltételezi, hogy ő is tesz azért, hogy a történetet érteni tudja. A honlap sokat segít, ami egyfajta folyamatábraként funkcionál, ezen keresztül minden visszakövethető szöveges, képes, videós formában" - válaszolja Gulyás Marci. A régi Krétakör honlapján élénk volt a fórumélet, a nézők szívesen vitatták meg, mi hogy történt előző este. Az új Krétakör egyik első lépése volt, hogy blogot hozott létre, ahol még aktívabb lehet a kommunikáció. "Közüggyé akarjuk tenni az egyéni véleményeket; hogy ne otthon magadban vagy kis társaságban vitasd meg a látottakat, ahogy azt amúgy szoktuk a színházi előadásoknál, hanem oszd meg másokkal, dobd be a saját olvasatod a közösbe."

Fotó: Gebauer Hanga
Az egyik autóbelső a tévével | Nézz még képeket!

Az akciósorozat elemei apró, jelzésszerű mozzanatokban kapcsolódnak egymáshoz, például a szétrobbantott autókban futó egyik csatornán feltűnik Schilling Árpád is, aki majd a következő rész főszereplője lesz, és aki rést üt egy falon, ami viszont megint átvezet az azutáni jelenethez. "A nyitánnyal és a fináléval együtt öt részből áll a sorozat, de nem szeretnénk elmondani előre, hogy mik lesznek a következő részekben. Van egy történet, ami végigkövethető, de nem úgy, hogy ül Mása, Olga és Irina, és ők Moszkvába vágynak; hanem mindez egy kicsit elvontabb formában jelenik meg. Ez egy változás története."

A műhely városterápiás akcióként határozza meg mostani projektjüket, ennek egyik első lépése, hogy a Gödör Klub garázsába tervezték meg a nyitó kiállítást, a Nemzeti Színháznak kivájt teknőbe, amely ma a fővárosi fiatalok egyik legfontosabb találkozóhelye. "Felelősséggel jár, hogy szoros közösségben élnek egymással a városlakók, és van ennek egy térbeli leképeződése is" - magyarázza Gulyás Marci, hogy számukra mit jelent a városterápia. "Feladatunknak tekintjük, hogy egyfajta szemléletmódot segítsünk meghonosítani a köztudatban. Kezdjünk el gondolkozni, hogy azon kívül, hogy eljutunk A pontból B-be, még mi mindennek lehet terepe a város. Elég ötlettelen módon szoktuk használni, jobbára a kocsik dominálnak. De mi van, ha egyszer az emberek, a fantázia kap egy kis szerepet? A Svájcból importált tehén-kiállítás vagy a pár évvel ezelőtti Őszi Fesztivál próbálkozásai hasonló kérdéseket feszeget. A városterápia egyik módszere a revitalizáció; az akciósorozat következő részeiben olyan helyszínekre fogunk elmenni, amelyek már bezártak vagy egy ideje használaton kívül vannak, és azt nézzük meg, mi történik, amikor egy helynek megszűnik az elsődleges funkciója, és teret kap benne egy új működés, egy új értelmezés."

KAPCSOLÓDÓ CIKK