"A mai problémákat lehetetlen orvosolni" - Ljudmila Ulickajával beszélgettünk

A Könyvfesztivál hivatalos megnyitója előtt, csütörtök délelőtt nyílt alkalmuk az újságíróknak beszélgetni Ljudmila Ulickajával. Az [origo] riportere csupán hat percre slisszanhatott be a kedves, picike írónőhöz, aki egy hatalmas, elegáns fotelbe süppedve várta a kérdéseket. Azt azonban szűkre szabott időnk alatt is kiderítettük, hogy Ulickaja azt kívánja, bárcsak fejbe lőnék Barack Obamát, komoly vallásos élmény volt számára találkozni Daniel Stein, a tolmács című legújabb regénye igazi főszereplőjével, és szereti, ha szeretetreméltónak találják. Mini-interjú.

Ljudmila Ulickaja

- Legújabb regényében rengeteg törés van vallási irányzatok, népek és eszmerendszerek között, háborúságban állnak a zsidók, az arabok és Vatikán. Hőse, Daniel Stein sokat beszél erről, ő egy békés, univerzális hitet képzel el, ahol zsidó katolikusok, arab és etióp keresztények, sintoistákból lett katolikusok, különböző orthodox egyházak hívei együtt imádkoznak. Ön hogyan képzeli el ezt? Például mi lenne az első, amit megtenne a népek békés egymás mellett éléséért, ha ön lenne a katolikus egyház feje, Izrael vezetője vagy az Amerikai Egyesült Államok elnöke?

- Sajnos, semmit nem tudnék megváltoztatni. Nem is szívesen lennék egyikőjük helyében sem. Nagyon szimpatikus nekem Barack Obama, de amikor elnök lett, csak azt mondtam magamban, szegény, szegény Obama! Nagyon sajnáltam azt a fiatalembert. Azt gondoltam, a legjobb, ami történhet vele, hogy fél év múlva fejbe lövik, mint Kennedy elnököt. Nincs a világon olyan ember, aki megoldaná azokat a nehézségeket, amiket most meg kéne oldani. A mai problémákat szerintem lehetetlen orvosolni.

- A regényben a XX. század sok zűrös ügye és történelmi konfliktusa előkerül, ennek kapcsán ön erőteljes és merész kijelentéseket ad a szereplők szájába - például azt, hogy az arab egy sértődött nép, amely az iszlámból nyeri felsőbbségérzetét, vagy hogy a zsidók önazonosságát a kollektív szembenállás határozza meg. Nem félt, hogy támadások érik majd emiatt?

- De bizony, és igazam volt, mindenki szemrehányást is tett utána. Amikor megírtam, azt gondoltam, na most majd mindenki külön-külön letépi a fejemet, külön a zsidók, külön a keresztények, külön az arabok. És ez valamilyen szinten így is történt!

- Regényének főhőse valós személy, Oswald Rufeisen. Hogy bukkant rá erre a különleges élettörténetre? Hogyan találkoztak?

- Egyetlenegyszer láttam, egy napot nálam töltött, az otthonomban. Ez 1992-ben történt. Ő egyszerűen zseniális ember; olyan érzésem volt, mintha egy szent lépett volna be a házamba, az ő jelenlétében átalakult a világ, minden megváltozott. Ez olyasmi érzés lehetett, mint az apostolokkal találkozni.

- Ha jól tudom, először tiszta riportregényben akarta megírni Daniel atya történetét. Miért lett ebből egy fikciós, félig dokumentumregény? Hol volt az a pont, ahol elindult a fantáziája?

- Egyszerűen nem írhattam regényt dokumentumok alapján. Nem az én műfajom, nem sikerült. Született egy regény Oswald Rufeisen életéről Nechama Tec amerikai szerző tollából, először ezt akartam lefordítani, de aztán rájöttem, hogy muszáj a diszkréció miatt megváltoztatnom a neveket, mert sok titokzatos ügy, zűr volt a történet szereplőinek életében, és nem akartam megbántani senkit közülük. Nagyobb írói szabadságot is kaptam ezáltal.

- Gondolkodott-e már azon, hogy mi történik, hogy ha másik országban születik, és nem lehetetlenítik el egy ponton természettudományos pályáját? Akkor is író lett volna önből?

- Mindenképpen maradtam volna genetikus! Ez a téma rendkívül érdekel még most is. A mai napig találkozom régi munkatársaimmal, köztük Misa Golubovszkijjal, aki a kaliforniai Berkeley Egyetemen tanít, ő beszélt nekem azokról a dolgokról, amelyekkel mostanában foglalkozik. Nemi genetika, rettenetesen érdekes!

A fáradt szemű Ljudmila Ulickaja válaszolgat |  Fotó: Valuska Gábor

- Beszélgettem önről Morcsányi Gézával, regényeinek magyar kiadójával, aki egyben a Daniel Stein fordítója is, és ő azt hangsúlyozta, az egyik legjellemzőbb dolog, ami sugárzik önből is, a könyveiből is, az a szeretet. Mondták már ezt önnek?

- Nem, de egyetértek vele. Nagyon tetszik ez a mondat!