Bátor, de nem elég bunkó - a Szlengblog-operán jártunk

A Placcc fesztivál keretében mutatja be és játssza október 10-ig a Mindenütt jó című előadást a Soharóza Kórus nevű amatőr társulat, amely most rendhagyó kísérletre szánta rá magát, hiszen a szövegkönyv teljes egészében a modern szlengen alapul, méghozzá az utóbbi egy évben rendkívül népszerűvé vált Szlengblogon szereplő szavakból. A darab másik érdekessége a helyszín, hiszen a Szemlőhegyi barlangban sétálva, a kórustagokkal keveredve a nézők is részesei lesznek a darabnak.

Opera a barlangban | Fotó: Udvardy Dávid

A Mindenütt jó című előadás közönsége alapvetően három típusból kerülhet ki: egyrészt ott bolyongtak a barlangban a Soharóza Kórus szimpatizánsai, másrészt azok, akik a túrázást szívesen kötik egybe a szokatlan formájú műélvezéssel, és végül ott vannak azok, akik a Szlengblog hű olvasóiként értesültek az előadásról. Mivel mi is Nyelvész Józsi rajongói közé tartozunk, ezért beszámolónk is ebből a nézőpontból íródott.

Aki nem tudná, Nyelvész Józsi tavaly ősszel tette át blogját a Blogspotról a blog.hu-ra, és azóta folyamatosan nő a rajongótábora, ami nem csoda, hiszen a gyakran frenetikus példamondatok mentén kibontakozó történet a tokodi szigorú arcokról sok mindenkit bevont a bűvkörébe. Az olvasók így ismerhették meg a jól eltalált karaktereket, az arrogáns bunkó Gyulabától kezdve a szerencsétlen bunkó Pazgyera Gazsi bácsiig, és amikor híre jött a Mindenütt jó-nak, sokan őket remélték a színpadon látni. Noha később maga Nyelvész Józsi oszlatta el a félreértést, azért a közönség "szlengblogos" része bízott abban, hogy a blogban megszokott primitívséget hallja viszont az előadáson.

Merthogy ne kerteljünk: a Szlengblog legfőbb vonzereje a bunkóságában van. Amellett, hogy megismertetett bennünket olyan szavakkal, mint a donaldkacsázás vagy az ákosozás, igazából azt szerettük benne a legjobban, hogy általában jól visszaadja a hazánkban egy széles réteg által ténylegesen beszélt nyelvet ("Menjél bazmeg, jó lesz, mi? Anyádnál benn tolulnak a tyúkok meg a kutyák a lakásba, biztos jobb lesz, te csíra, te, bazmeg.").

Nos, ez a fajta bunkóság a Mindenütt jó-ból teljes mértékben hiányzik. A szövegkönyvből gondosan kiírták kedvenc trágár szavainkat, úgyhogy így inkább családbarát előadás lett ez, ami vicces kikukucskálásra nyújt lehetőséget a kíváncsiskodónak a saját burkából. A Szlengblogon talált szlengszavakat az előadás kitalálói inkább csak egy halandzsa-nyelv megteremtésére használták. Az egymás mellé pakolt kifejezések (szövegkönyv itt) egy sosemvolt nyelv illúzióját ébresztik, hiszen ne legyenek kétségeink, a világtörténelemben ezt megelőzően, "élesben" még sosem hangzott el az, hogy "Tiplizz, te fals sutyerák" vagy hogy "Szkippeld a modort, és virítsad: mit filmeztél?" Ezzel természetesen az alkotók is tisztában vannak, mindenesetre az előadás így meglehetősen abszurd párbeszédeken alapul (bár mutassanak egy operát is, ami a tényleg beszélt nyelven íródott), amin néha tényleg lehet nevetni. Persze érteni a történetet nem nagyon fogjuk, ha nem olvassuk el az előadás előtt osztogatott segítséget, de igazából nem is ez a lényeg, hiszen a kórusrészeknél amúgy sem hallani tisztán a szöveget, és amikor igen, akkor is előfordulhat, hogy még a Szlengblog hűséges olvasója is azon gondolkozik majdnem az egész előadás alatt, hogy mit is jelent az, hogy "mutrázni".

A Soharóza kórus |  Fotó: Udvardy Dávid

A kórus és a közönség tagjai összekeveredve vonulnak át a barlangon, és előbbiek néha belenéznek az utóbbi tagjainak szemébe, és azt kérdezik, "jaszkari vagy, vagy kistáska?", amire az emberek többsége általában lesütött szemmel és szégyenlős mosollyal reagál. A helyzet szokatlansága aztán húsz-harminc perc után kezd elillanni, és amikor már éppen kicsit elunnánk az előadást, akkor elérkezünk a darab csúcspontjához, a konfliktushoz, amikor két szólóénekes felesel egymással, és itt tényleg érteni is a szavakat. Majd jön a csata, ahol e sorok írójának nagy örömére a "ratyi" és a "cidázni" kifejezés is (talán ez a két legcsúnyább szó a darabban) elhangzik, és aztán felemelő kórussal zárul az este, miközben a szereplők körbeállják a közönséget (amelynek soraiban ott van Göttinger Pál rendező is).

"Elnézést, de milyen nyelven énekeltek?" - tette föl a kérdést az egyik szereplőnek kifelé menet egy vicces kedvű, idősebb úr, és vélhetően ez az a reakció, amit ki akart váltani a Soharóza Kórus, hiszen aki nem figyel a szövegre és nincs beavatva, az az előadás nagy részében észre sem veszi, hogy milyen szokatlan szavakat énekel a kórus. Aki pedig be van avatva, és emellett még nyitott is egy rendhagyó előadásra, sőt, még jól fel is öltözik, az bátran benevezhet erre az ötvenperces menetre a Szemlőhegyi barlangban.