Alternatív történelem filmkockákon

A BBS ötven éve sokkal többről szól, mint egy filmes műhely munkásságáról. Képkockákon keresztül beszél nekünk a szocialista rendszer társadalmáról, kultúrájáról, egyáltalában véve történelméről alulnézetben. A szépségkirálynő-választástól kezdve a színházi előadásokon át a cigányság helyzetéig számos témát lefednek a BBS filmjei. Minden, ami a történelemkönyvekből kimaradt, mégis társadalomformáló erővel bír. Egy kiállítás filmjei a Műcsarnokban.

Nyomógombos térkép (Bodó N. Sándor) a Műcsarnok Más szobák, más hangok című kiállításán

A Műcsarnok Más szobák, más hangok - rekonstrukciós kísérlet(ek)  című kiállítása ötven év filmtermését hivatott bemutatni. Maga az elrendezés is a montázs technikájával él, különböző korok dokumentumait - napi sajtó, fotók, tanulmányok - társítja a filmekhez, installációs terekben. A kiállítás próbál egyfajta kronologikus sorrendet követni, a Balázs Béla Stúdió (BBS) nagyobb korszakait, meghatározó periódusait hangsúlyozni. A Stúdió alkotói rendkívüli érzékenységgel reagáltak a társadalmi változásokra, dokumentumfilmjeik egyfajta szociológiai tanulmányok, hol líraian, hol groteszkül ábrázolva a kor eseményeit. A kiállítás is hangsúlyozza ezt a dokumentációs jelleget azzal, hogy maga is összegyűjti egyes művekhez a különböző dokumentumokat (pl. sajtóhír). A tematizált elrendezésű installációs terek az ízlés, a cenzúra, a dokumentálás, a közösség fogalmai köré épülnek fel.

Belépve a kiállítás helyszínére egy tucat tévéből álló installáció keresztezi utunkat, amikben természetesen a BBS filmjei mennek. Nem mindig olvassuk végig a falra kitett szöveget, de ez esetben érdemes alaposan szemügyre venni a Stúdió történetét, mely külön évszámokra lebontva ad tájékoztatást a filmes újításokról, reformokról, tendenciákról. Ezzel a tudással felvértezve sokkal jobban követhető, érthető, rekonstruálható a műhely tevékenysége, a különböző korszakokat bemutató szobák történelmi és társadalmi háttere.

A gyakorlatilag minden térben folyamatosan futó filmek bármikor, bármilyen formában fogyaszthatóak. Beülhetünk kisebb elsötétített szobákba, ahol egyszerre két film közül is választhatunk, odahuppanhatunk az egymás mellett sorakozó tévék elé, és belenézhetünk az éppen futó alkotásba. Természetesen minden filmhez tartozik egy ismertető a film alkotóiról és tartalmáról. Zavart okozhat, hogy muszáj választani a folyamatosan és párhuzamosan futó 511 film közül. Mivel véletlenszerűen lesünk bele egy-egy alkotásba, legjobb esetben is csupán felvillanhat valami a filmezés alternatív történetéből.

A tárlat nem törekszik mindent részletező bemutatásra, csak felvonultat alkotásokat, melyek közül néhányat ki is emel. Foglalkozik többek között Dér András, Hartai László által készített Szépleányok című filmjével az 1985-ös szépségkirálynő-választásról. Ez volt a szocialista rendszer első ilyen típusú versenye, ahol megjelenik szépség piaci szempontú felfogása. Korabeli fotók és újságcikkek idézik fel az idősebbekben, és ismertetik meg a fiatalokkal a tragikus történet részleteit. A nyertes 17 éves Molnár Csilla összeroppant a siker és a hírnév súlya alatt, s önkezével vetett véget az életének.

De a cenzúra működését groteszkül bemutató Leleplezés című film dokumentumai is a falra kerülnek. A hatalom által, esztétikai szempontokra hivatkozva, eltávolított dombóvári Munkás-szobor története ma már mosolyra fakaszt, de a mindenképpen jó példa a többnyire illogikus és önkényesen működő kultúrpolitikára.

A BBS folyamatosan harcban állt a fennálló kultúrpolitikával, a kommunista eszmékkel átitatott marxista művészetfelfogással. A műhely köré szerveződő alkotók ideológiamentes, szabad gondolkodásra törekedtek, s még inkább szabad véleménynyilvánításra. Ezt hivatott jelképezni A modernizmus című könyv kitépett, átfirkált lapjai, így válik egy megrongált mű a kiállítás részévé.

Mivel a BBS legjelentősebb korszaka a hetvenes-nyolcvanas évekre tehető, így a kiállítás is ennek szenteli a legtöbb teret. Akit érdekel az akkori művészvilág szubkultúrája, igazi kincsekre bukkanhat. Mind a film, mind a színház, mind a zene területén ekkor erősödnek meg az avantgárd törekvések Magyarországon. Bulikon, forgatásokon, előadásokon készült fotók alapján nyerünk némi betekintést, az akkor többnyire rendszerellenesnek titulált művészek életébe.

Többek között egy 120 fényképből álló kollázs ad töredezett képet a nyolcvanas avantgárd hangulatáról. A falra kasírozott fotókon feltűnik az Andrássy úti Fiatal Művészek Klubjában szórakozó Európa Kiadós Menyhárt Jenő, Xantus János Rocktérítő-jének főszereplője, Pajor Tamás (neki köszönhetjük, az első magyar hiphop jellegű zenét), vagy Bódy Gábor is feltűnik a fotókon. A nyolcvanas évek egyik legismertebb performerének, feLugossy Lászlónak címzett kisebb rajzokat tartalmazó levelezőlapok is tarkítják ezt a gyűjteményt. Hogy mennyire dekadens korszakról is beszélünk, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a Trisztan Tzara Leninnel sakkozik levelezőlap címe.

Színháztörténeti szempontból is nagy jelentőséggel bírnak azok a fotók, melyek az avantgárd színházi törekvéseket, eseményeket dokumentálják. Az a Halász Péter is szerepel rajtuk, aki éppen a Műcsarnokban ravatalozta fel magát (még életében) 2006-ban. A hazai független színházi kultúra emblematikus figuráinak lakásszínházi előadásairól készült képek mellett ott van Halász Péter, Koós Anna és Breznyik Péter emigrációjának pillanata, egy fotó, ahogy családjaiktól búcsúznak a Ferihegyi reptéren. Az ország elhagyására kényszerülő művészek New Yorkban megalapították a Squat Theatre-t, amit a világon az egyik első független színházi társulatként tartanak számon. Nem véletlenül kerültek be ezek is a kiállítás anyagába, hiszen itthon, és New Yorkban is filmre vették a társulat legsikeresebb előadásait.

A Más hangok, más szobák igazi multimédiás élményt nyújt. A filmvetítések mellett, a BBS Archívuma is hozzáférhető azon a nyolc számítógépen, mely az Műcsarnok apszisában van elhelyezve. Emellett digitalizált dokumentumok és diavetítések is gazdagítják a tárlat anyagát. A Műcsarnok egyik termében mozitermet alakítottak ki, itt a Stúdió teljes filmtermése megtekinthető naponta változó, szerkesztett formában (a vetítések minden nap délután két órakor kezdődnek). Csütörtökönként egy-egy fontos alkotó életművére fókuszálnak a külön vetítések. (A belépő-karszalaggal a vetítésekre bármikor vissza lehet menni.)

A kiállítást ugyanaz a kísérletező szellem hatja át, ami magát a BBS-t is jellemezte, s e törekvés miatt is értékelni kell ezt a tárlatot. Ami különlegességét adja, hogy valóban mindenki mást lát és mást hall, hiszen nem egy készen kapott összeállítást kapunk, hanem mi válogatjuk meg melyik szoba "tartalma", mely vetítések érdekelnek. Ott időzünk el, ahol éppen valami minket megfogott és lekötötte figyelmünket, majd továbbállunk. Így születhetnek meg a címben emlegetett párhuzamos rekonstrukciók bennünk - arról, hogy milyen is volt a BBS ötven éve.

BBS 50: Más hangok, más szobák - rekonstrukciós kísérlet(ek) - a Balázs Béla Stúdió ötven éve - Műcsarnok (XIV., Hősök tere), 2009. december 16. - 2010. február 21.), kurátor: Páldi Lívia