"A fotózás Bugattija" - egy korszakot búcsúztat a szakma

Indiai közösségekben fotózta el a híres amerikai riportfotós, Steve McCurry a világ utolsó tekercs Kodachrome-ját. A legendás Kodak film, amely 1935-től kísérte végig az amerikai fotótörténelem nagy pillanatait, az analóg technika egyik jelképe lett; megszűnése egy korszak végét zárja le szimbolikusan. Amerikában legenda volt, nálunk luxus. Csak néhány magyar fotográfus dolgozhatott vele, ők is inkább a rendszerváltás közeledtével és akkor is külföldön. Cikkünkben láthat két, a neten még sosem publikált exkluzív magyar Kodachrome-felvételt.

A legendás Kodachrome-tekercs

Laborok csak a vasfüggönyön túl

Semminek nem volt olyan szép, telített színe, mint a Kodachrome-nak- válaszolják a fotósok, ha azt kérdezzük tőlük, mit tudott a Kodachrome. Esetleg emlegetik élességét, színmegtartó képességét. De nálunk legtöbben ezt csak az elkészült képek alapján tudják. Egy kezünkön meg lehetne számolni azokat a nagy öregeket, akik valóban dolgoztak is vele.

"A Kodachrome a garancia volt a minőségre" - meséli Korniss Péter, aki azon kevés magyar fotós egyike, aki használta is az anyagot. Külföldi munkáinál mindig Kodachrome-ra kérték a felvételt. Korniss 1987-ben dolgozott először vele, amikor a National Geographic magazinnak fotózott magyar pásztorkutyákat. "Komoly magazinnál természetes volt, hogy így kérik, nem is fogadták volna el máshogy." Persze nem magyarországi lapokra gondol. Miután könyvei és kiállításai eljutottak nyugatra, s meghívták a nemzetközi World Press Photo verseny zsűrijébe, kapta a külföldi felkéréseket: fotózott a Forbes magazinba, a Geóba, a Fortune-ba, a német Das Fotoarchiv ügynökségnek, a Blackstarnak, legtöbbször Kodachrome-ot használt. Ez volt a színes profi minőség anyanyelve - legalábbis nyugaton.

Korniss emlékszik, mikor részt vett a Harper Collins amerikai kiadó A Day in the Life című fotóalbum-sorozatának fotózásában, ahol távoli, egzotikus országokban fényképezett. Itt egy napra 50 tekercs Kodachrome-mal engedték el őket dolgozni. "Kaptunk hozzá egy sárga jegyzetfüzetet, arra írtuk fel, melyik tekercsen, hányas kockán mi látható." Az exponált filmeket a jegyzetekkel együtt adták le.

Korniss Péternek ez a fotója Kodachrome-ra készült: a vietnami-kambodzsai határon, A Passage to Vietnam című könyvhöz kattintotta 1995-ben. Az anyag a Cao Dai nevű vallást mutatta be, ez a kép a Tai Ninh nagytemplomban készült.  |   Nézze meg a képet nagyban!

A Kodachrome magyarországi karrierjének gátat szabott az ára - és az exkluzivitása. Míg más filmeket elő lehetett hívni sima laborokban, a Kodachrome-ot csak speciális licensszel rendelkező műhelyekben engedte az amerikai anyacég kidolgozni. Ilyenből Európában csupán hat volt, ezek közül hozzánk legközelebb a bécsi esett, de még ez is a vasfüggönyön túl volt. Körülbelül egy hét kellett hozzá, mire megérkezett az előhívott anyag a bécsi vagy a svájci laborból. Profi szállítócégekkel küldették ki - emlékszik vissza Korniss -, nem postán.

Ezért is kellett a részletes jegyzet: nem a fotósok hívták elő a saját munkájukat, és még csak nem is a kollégák a laborból, hanem vadidegenek a világ másik végén. Kellett az eligazítás. Sokan nem is szerették emiatt a Kodachrome-ot, kivette a kezükből az irányítást. Erdélyi László Attila, a Filmlabor és a Főfotó egykori vezetője elmeséli, ők próbálkoztak a nyolcvanas évek elején, hogy a Főfotó akkor induló Fehérvári úti laborjában legyen Kodachrome-technika, de az amerikai cég nem adott licenszet.

"Nemcsak anyagi dolog ez, hanem földrajzi is" - magyarázza Erdélyi László Attila. A Kodak amerikai cég, ezért meghatározó üzleti jelenlétre és kulturális jelentőségre ott tudott szert tenni. Európában az AGFA volt erősebb, a német cég. "George Eastman igazi marketingszakember volt" - magyarázza Erdélyi László Attila a Kodak alapítójáról. "Ő építette ki a Kodak dominanciáját, nagy súlyt fektetett erre."

Pumik terelik a nyájat a Hortobágyon - Korniss Péter egyik első Kodachrome-felvétele 1987-ből, a National Geographic egyik könyvéhez (Dog at work) készült  |  Nézze meg nagyban!

Magyarországon a második világháború után a keletnémet ORWO-t használták a fotósok, ritkábban az AGFA fordítós filmjét, az Agfachrome-ot. "Szép napsütéses színharmóniája volt" - idézi fel Erdélyi. De az AGFA-hoz sem lehetett könnyen hozzájutni, nagy tömegben inkább az ORWO-t használták, aminek ugyan nem volt olyan szép színe, viszont volt belőle bőven. Az Ektachrome-ot, a Kodachrome kevésbé elit verzióját csak a profik használták. Kodachrome-ot meg csak az, aki külföldre dolgozott. "A fotózás Bugattija" - foglalta össze Erdélyi. Vagy ahogy a Vanity Fair fogalmazott: a Kodachrome az a színes fotózásban, ami a szaxofon a dzsesszben.

Amerika színei

Amerikában más volt. Az amerikai Kodak cég 1935-ben kezdte gyártani a Kodachrome-ot, amely hét évtizeden át, egészen a digitális technika térhódításáig a legfontosabb fotónyersanyag maradt a profik és az elhivatottabb amatőrök között. Legendás fotóriporterek és természetfotósok dolgoztak vele, ikonikus magazinok képi világát határozta meg évtizedekre. A színes fotó a Kodachrome-mal vált a tömegek számára is elérhető hobbivá, Super 8-asa a hatvanas-hetvenes években egyet jelentett a családi videózással. A jellegzetes Kodak-színek beleégtek az amerikai popkulturába, Paul Simon dalt is írt róla.

A leghíresebb Kodachrome-képet Steve McCurry riportfotós készítette 1985-ben: az afgán kislányt ábrázoló portréja nemcsak a National Geographic, hanem az amerikai fotózás egyik legismertebb képe lett. Amikor majd két évtized után visszament, hogy lefotózza ugyanazt a lányt, már nem Kodachrome-ot használt ő sem. Pedig ő a Kodachrome egyik leghűségesebb híve, élete során körülbelül 800 ezer Kodachrome-kockát fényképezett el.  Nem véletlen, hogy neki adta oda a Kodak cég a legeslegutolsó Kodachrome-tekercset.

Steve McCurry híres fotója az afgán lányról a National Geographic kiállításán

A Kodachrome gyártása 2009 végén szűnt meg, az utolsó tekercs filmeket 2011 januárjában hívta elő a világ utolsó Kodachrome-laborja Kansasban. Az utolsó napokban is ezerszámra érkeztek hozzájuk a Fedex-csomagok, tévé, újság közölt riportot a labor utolsó napjairól. Nemcsak egy jól ismert márkát búcsúztattak az amerikaiak, hanem a régi fotós világot is, amelynek a Kodachrome fontos emblémája volt. 

Az utolsó 36 kép

Steve McCurry, az emlékezetes afgán fotó készítője, mikor hallotta, hogy nem gyártanak több Kodachrome-ot, megkereste a Kodak gyárat, hogy elkérje tőlük az utolsó, történelmi jelentőségű tekercset. Majd Nikon F6-osával elindult, hogy a Kodachrome történetének utolsó 36 képéhez megfelelő témát keressen. Az elkészült fotókat a Vanity Fair közölte. Elsőként fordult elő, hogy egy tekercs összes kockáját nyilvánosságra hozzák, a kevésbé sikerülteket is beleértve. (Az utolsó Kodachrome-tekercs képeit itt nézheti meg kockáról kockára.)

McCurry Indiában és New Yorkban fotózott: bollywoodi sztárokat, Robert De Nirót, a rabari törzs gyönyörű színes leplekbe burkolt öregjeit, utcai nézelődőket, nagyvárosi graffitit. Láthatóan nem törekedett rá, hogy komplett képet adjon 2011 elejéről, mégis valahogy belecsempésződik a mai világ eklektikája, ahogy az indiai öregek mellett a saját zoknis lába is ott kandikál az elkattintott képek között, amint Steve Colbert show-műsorát bámulja a tévében.

Útja során járt Bombayben, Radzsasztánban, Isztambulban, Londonban, végül New Yorkban. A legtöbb kép Indiában készült, és talán a legjobban sikerült képek is azok, amelyeken a Kodachrome megmutathatja, mit tud a színekkel: ragyog a rabari öregember mustársárga szakálla. McCurry kedvence viszont az a kép, amelyet egy kansasi temetőben fotózott: az amerikai polgárháborús katona szobra tűnődve mered a távolba, mintha a jövőbe nézne, miközben rajta épp olyan árnyalatú sárga és piros csokrok virítanak, mint a Kodak csomagolásán. "Azt gondoltam, tökéletes. Egy temető. Kodachrome és az élet múlandósága" - mondta McCurry.

Maga McCurry is digitális géppel fotóz már évek óta, de nem gondolja, hogy jobb képeket csinálhat, mint amilyeneket Kodachrome-mal készített. Csak legfeljebb olcsóbbakat. Elárulta, a Fuji Velviát nem szereti, a Kodachrome-ban szerinte több költészet van, lágyság és elegancia. Maradt még néhány Kodachrome-ja a hűtőben, reménykedik, hogy ez is fel fog támadni, mint ahogyan a Polaroid.

A legenda, és ami mögötte van

Mit tudott a Kodachrome, amit semelyik más fotónyersanyag nem? A Kodachrome fordítós eljárással működő nyersanyag volt, vagyis dia (diapozitív), de nem ez adta a különlegességét, hanem a speciális előhívó-technikája. A színképző technikát nem építették bele a nyersanyagba, hanem utólag, az előhívás során vitték bele a színképző anyagokat, és így sokkal élőbb és valószerűbb színeket lehetett elérni. Főleg a pirosai és zöldjei voltak gyönyörűek - emlékszik vissza Erdélyi László Attila. A Kodachrome a színeit is tovább megőrizte, mint más képek.

Így nézett ki a legendás Kodachrome - sok fotósnak még maradt pár tekercs belőle a hűtőben

Bár az előhívás macerás és költséges volt, mégis sokáig ez számított a legprofibb módszernek, ezért is ragaszkodtak hozzá azok a nívós külföldi magazinok, ahol az illusztráció fontos. Főleg a National Geographic neve kapcsolódott szorosan a Kodachrome-hoz. Ebben az is közrejátszott, hogy a Kodachrome 16mm-es kisfilmjeit ragyogó minőségben ki lehetett nagyítani egy National Geographic-méretű lap dupla oldalára, mert jól bírta a nagyítást. Ráadásul a magazin természeti és etnográfiai témáinál fontos szerepet játszottak azok a vibráló színek, amelyek megjelenítésében a Kodachrome olyan profi volt.

Bár maga a Kodak is továbbfejlesztette színes diatechnikáját (megszületett az Ektachrome, amelyhez már nem kellett speciális labor), illetve a színhívásos negatíveljárások is finomodtak az évtizedek során, a kilencvenes években jött a nagy vetélytárs, a Fuji a Velvia nevű termékével, a Kodachrome-nak mégsem ez tett be, hanem a digitális technika.

A digitális fényképezés térhódításával az analóg technikán belül is költségesnek számító Kodachrome elvesztette a súlyát. A digitális gépek és a képszerkesztő programok ma már különböző szűrőkkel kísérleteznek, hogy létrehozzák a Kodachrome-hatást - olcsóbban. Nem is sikertelenül. A kétezres évek végére a profik közül is már legtöbben digitális gépekkel dolgoznak. Korniss Péter hét éve fotóz digitálisan, az MTI-ben 2002 óta nem fogadnak el fotósoktól hagyományos analóg filmet.

A Super 8-ast is megsiratták

A Kodachrome Super 8-as nyersanyagát hat évvel korábban, 2005-ben vonták ki a forgalomból. Ezt a döntést is szomorúan fogadták sokan. A Kodachrome több jelentős pillanatot rögzített mozgóképen is, például az 1937-es híres Zeppelin-katasztrófát New Jersey felett, II. Erzsébet brit királynő megkoronázását 1952-ben, vagy a Kennedy gyilkosságot, amelyet egy dallasi szabómester véletlenül vett fel. "A Kodachrome nagyszerűbb, mint maga az élet", nyilatkozta a New York Times-nak Andrew Lampert filmkészítő, a manhattani filmarchívum munkatársa. "A színei ragyogóbbak, mint a képzelet; és ami a legcsodálatosabb, hogy ez a film sosem fakul meg."