"Minden faluba főépítészt!" - interjú Nagy Ervinnel, az új országos főépítésszel

2011.06.05. 15:50

A Hattyúház tervezőjét nevezte ki a kormány az országos főépítész négy éve létező posztjára. Nagy Ervin büszke a Makovecz-iskolára, célja a bürokrácia csökkentése, és hisz a kávéházi vitában. A Kossuth Lajos utcán elsírja magát, a Várbazárt visszaállítaná, Finta József plázahídjáról inkább nincs véleménye, és bár jó ötletnek tartja a múzeumi negyedet, szerinte nem ártana, ha hívnának hozzá néhány ácsot is. Úgy gondolja, hogy a bürokratáknak és az árral sodródó vidéki településeknek szükségük van a tanácsaira, viszont magát sem forradalmárnak, sem miniszternek nem tartja. Interjú Nagy Ervinnel, az új országos főépítésszel.

2007 óta létezik az országos főépítész posztja, az előző kormány hozta létre. Mennyi időre szól a kinevezése?
Van egy próbaidő, ez alatt megnézik, hogy böcsülettel bejárok-e dolgozni. Ez, azt hiszem, fél év. Utána nem korlátozott időre szól a kinevezés. Mivel hatvanéves vagyok, az én időm azért valamennyire nyilván korlátozott.

A belügyminisztériumban hivatalnoki szerepbe került. Meddig terjed a hatásköre?
Ez sok is, meg kevés is. Ha közérthető akarok lenni, akkor ide tartoznak a nagyon jelentős házak, a lényegi beruházások, mint most például az Audi. A kicsi házak közül pedig azok, amelyek nagyon szép helyen vannak - például a Világörökség részét képezik, vagy kiemelt emlékművek. A feladat másik része az építészszakma összefogása.

Ezt hogyan képzeli el?
Létre akarok hozni egy építész-kerekasztalt, amelyen egyebek mellett helye lenne a Magyar Építész Kamarának, a Budapesti Építész Kamarának, a vidéki építészkamaráknak, a Magyar Építőművészek Szövetségének, a Magyar Művészeti Akadémiának, az urbanistáknak, továbbá meghívnék két, fiatal építészeket tömörítő szervezetet is. És azok a nagyon művelt, de nem építész végzettségű emberek is részt vennének benne, akik hasznos véleménnyel bírnak.

Mi lenne a célja?
Az egység és a párbeszéd. Jelenleg az a jellemző, hogy különböző szervezetekben kiváló emberek kidolgoznak valamit, amiről a másik, szintén kiváló emberekből álló társaság mást gondol, és hosszas vitákba kezdenek. Nem szeretném, hogy mindenkinek ugyanaz legyen a véleménye, de legyen a szervezet egy egység, mint amilyen a századfordulón a kávéházi asztal volt: egy laza szerveződés. Minden második héten összegyűlünk itt a Belügyminisztérium márványtermében, hozatunk pogácsát, ásványvizet, elkezdjük mondjuk délután háromkor, és ha este tízig tart, akkor addig tart. Így ha a kormánynak lesz az építészettel kapcsolatos kérdése, tud hova fordulni - mint szakértőkhöz, nem mint hatósághoz. A minisztérium feladata lenne, hogy meghatározza a Nemzeti Építészeti Politikát. Én ehhez az ötleteket szeretném összegyűjteni. 

Elődje, Fegyverneky Sándor két éven át készítette elő a Nemzeti Építészeti Politikát. Valahogy elsorvadt ez az ügy, miközben úgy tudom, hogy a Magyar Építészeti Kamara azt szeretné, ha az országos politikában nagyobb lendületet venne a téma.
A Nemzeti Építészeti Politika nem volt nagyon sikeres. Ezért ezt most újrakezdjük, de az értékeit megtartjuk. Készült korábban egy anyag, amely kikerült egy nemzetközi konferenciára, és ott az Építész Kamara kijelentette, hogy rossz. Én ezt elfogadom, mindig az volt az elvem, hogy hallgatni kell az okosabbakra.

A saját szerepét hogyan látja?
Tanácsadó vagyok, nem döntéshozó. Sokszor hangoztatom a véleményemet, az elképzelésemet, amelyet vagy megfogadnak, vagy nem. Az építész nem forradalmár vagy miniszter. Kinti ember vagyok, négy hete még szabad emberként mászkáltam Firenzében, ahol a főépítész Leonardo és Michelangelo volt. Isten ments, hogy magamat hozzájuk hasonlítsam, de példaképnek nem rosszak.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]



A törvények tartalmára lesz ráhatása?
Nem én hozom a törvényeket, mivel egy helyettes államtitkár úr embere vagyok. Egy főosztálynak nevezett műtermet vezetek itt, a Belügyminisztériumban. Azon gondolkodunk, milyen legyen a szabályozás, azt az irányt követve, amelyet a miniszterelnök úr jelölt ki: az adózás férjen rá egy söralátétre. A mienk nem fog ráférni egy söralátétre, de nem kell hogy nagyobb legyen, mint egy ház építészeti rajza.

Létezik egy Országos Építésügyi Keretszabályzat (OTÉK), amelyről a civil világ annyit tud, hogy az építésügy bibliája, ez fekteti le az alapokat. Ebben tervez látványos változtatásokat?
Igen, erre van is ráhatásom, egy nagyon jó kolléganőm készíti épp elő. Röviden elmondom, eddig miket kértem tőle: működnek tervtanácsok, amelyeknek semmilyen hatásköre nincs, csak véleményeznek. Miért kell egyáltalán tervtanács? Mert a közigazgatásban nem igazi építészek ülnek. Rendes, aranyos emberek ők, de főleg bürokraták. Ezen szeretnék változtatni. A másik, hogy léteznek ezek a tervtanácsok, de nem lehet fellebbezni, ami egy demokráciában furcsa. Ez nem is az építészet, hanem az építészet és a közélet tisztasága szempontjából nagyon fontos kérdés.

A magyar építészjog radikális egyszerűsítését szeretném. Nagyon határozott célom a bürokrácia csökkentése. Most a következő a helyzet: van az építési törvény, ez alatt van az OTÉK, ami ugye egy országos keretszabályzat, ez alatt van a budapesti keretszabályzat, ez alatt vannak a kerületi keretszabályzatok, és ezek alatt vannak városrendezési tervek. Én már arra büszke vagyok, hogy ezt a sorrendet megtanultam. Azt hiszem, hogy az emberek nagy része azt várja, hogy nagyon egyszerű legyen az építészet jogi háttere, és hogy átlátható legyen. Szerintem csak annyit kell szabályozni és megkövetelni, amennyit be lehet tartatni. Ha csökkentjük a szabályokat, az emberek szerintem jobban be fogják tartani őket.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]



Az első konkrét lépése a napokban megjelent szociális jellegű pályázat volt: az alacsony jövedelműek lakáshoz jutását segítené elő új 40-60 m2 alapterületű lakások építésével. A címe: Felhívás javaslattételre építészeti program előkészítéséhez.
Ez tulajdonképpen nem is pályázat, hanem a kormány elképzelése, hogy a rászorulóknak legyen lakása. Mivel rendkívül sürgős téma, néhány óra alatt fogalmaztuk meg a kiírást, amely tulajdonképpen egy pályázatot előkészítő ötletelés.

Mi szerepel még a tervei között?
Vannak baromi jó építészeink. Nem állítom, hogy a világ legjobbjai, de benne vannak az európai mezőnyben. Csomó olyan embernek nincs munkája, akinek a keze aranyat ér. És mivel rengeteg faluban nincs főépítész, ezért a megoldás, hogy minden faluba be kell állítani egy főépítészt azért, hogy a polgármesternek legyen kihez fordulnia tanácsért. Az EU-ból beesik x-milliárd forint, kiírják a pályázatot, de a falvak nincsenek felkészülve ezekre a pályázatokra. Van a polgármester, aki állatorvos, van a jegyző, aki jogász, jó esetben van egy ügyvéd is a faluban - egy szóval egy csomó tisztességes ember, aki építészeti szempontból felkészületlen. Azt akarom elérni, hogy állami vagy EU-s pénzből adjunk egy kicsit ezeknek a szegény, elesett önkormányzatoknak, hogy fel tudjanak készülni, hogyan költsék el a pénzt, amikor megkapják: hogy a polgármester meg tudja nézetni építészekkel, reális-e, hogy a főutcán uszodát építsenek, hogy kell-e még egy kerékpárút, ha másfél kilométerre már van egy.

Mondjuk egy dél-kelet magyarországi kis faluban milyen feladatot vizionál egy főépítésznek, ahol az önkormányzat el van adósodva és/vagy éppen csak túlél?
Kulcsszót mondott azzal, hogy vízió. Pontosan hogy vízió kellene a falvakba. De ahogy járom az országot, azt látom, hogy sok faluban nem hogy vízió nincs, de három napra nem látnak előre, és csak sodródnak. Hogy egy példát hozzak: mielőtt Balatonakarattyára kerültem főépítésznek, jött egy vállalkozó, aki 60 millió forintért megvett egy területet, amelyre utána terveztetett valamit hárommilliárdért. Fölvett rá hiteleket, de nem jött össze, és most ott áll egy bedőlt épület. Ha akkor ott van egy építész, nem történik ilyesmi.

Egy nagyon kicsi, hatszáz fős kelet-magyarországi településen, ahol az emberek munkanélküliek, két lehetőség lehet: vagy elkönyveljük, hogy a helynek befellegzett, vagy segítünk neki, hogy talpra álljon. Hogyan tudunk segíteni? Egy ilyen falu vagyona egyenlő a területén lévő épületekkel és földdel. Ha van egy normális építész, megkeresi, hogy hol lehet tájházat csinálni. Amikor már kaphat pénzt tájházra, akkor megkeresi, van-e három olyan ház, amelyből lehet turistaszállást kialakítani.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]



Vannak tervei a régóta bizonytalan sorsú emblematikus épületekkel? Például a mostanában sokat emlegetett Várbazárral?
Sajnos ezekre sincs sok ráhatásom. Amit tehetek, hogy összehívom ezt a bizonyos grémiumot, készítünk erre egy javaslatot, amelyet tisztelettel elküldünk azoknak az uraknak, akik döntenek.

A személyes véleménye mi a Várbazárról?
Evidens, hogy vissza kell állítani. Még azt is megkockáztatom, hogy ha összehívok száz építészt, mind a száz ezt fogja mondani.

Az Andrássy úton évek óta bezárva ácsorgó Balettintézetről mit gondol? Az épületnek ráadásul a tulajdonjoga is bizonytalan, miután felszívódott az az olasz cég, amely megvette, hogy hotelt építsen belőle.
Erre a házra még úgy harminc évvel ezelőtt, amikor néhány hónapig egy műemléki helyen dolgoztam, csináltam egy tanulmánytervet. A házat Lechner Ödön tervezte, 100 éve épült, és elképesztően gyönyörű. Az alján, az árkádoknál volt Budapest legelegánsabb kávéháza. Megnyomtak egy gombot és az óriási üvegfalak becsúsztak az alul lévő söröző festett üvegablakai mögé. A magánvéleményem az, hogy nem normális, aki ezt elkótyavetyéli. Szerintem az államnak ilyen esetben be kell avatkoznia, ahogy a magyar földet sem szabad elkótyavetyélni. És ez nem nacionalizmus, Svájcban is ugyanígy odafigyelnek a nemzeti érdekekre.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]



Két nagyszabású terv van mostanában terítéken, az egyik a Városliget-széli múzeumnegyed, a másik a Budapestre tervezett két Duna-híd: Finta József építész többszintes éttermeket és üzleteket is tartalmazó hídja, valamint a Bojár Iván András nevével fémjelzett, a Szeretem Budapestet mozgalom által tervezett gyalogos-biciklis híd.
Továbbra is egy építész magánvéleményét hallja: a múzeumnegyed az államtitkár úr nagyon jó ötlete. Bécsben kiválóan működik, de a bécsi két fillér volt a budapesti tervekhez képest: a Burgból elhajít egy kavicsot, ami átesik a lovardából kialakított Museumsquartierba. A lovardát felújították, és két sztárépítésszel készítettek bele két kicsi blokkot. De ez még így is szerény dolog a mi építkezési terveinkhez képest. Összességében nagyon örülnék neki, ha valami hasonló épülne Budapesten, de nem tudom, hogy reális-e a léptéke. Azért, hogy olyan formába kerüljön, ami reális, ami jó és könnyen megépíthető, érdemes lenne összehívni ácsokat, akik tudnak tetőt építeni, építészeket, akik véleményezni tudják satöbbi.

És a Duna-hidak?
Bojár Iván Andrásék terve elég egyszerűnek tűnik. Aki járt Londonban, látta, hogy ott van ilyen, még ha a Temze kicsit kisebb is, mint a Duna. Meg kell gondolni, ki kell írni pályázatot, meg kellene nézni a hidat. A másik híd terve nehezebb ügy, arról inkább nincs véleményem.

A plázákkal milyen a viszonya?
Nem én döntöm el, de ha rajtam múlna, nem épülne több pláza Budapest belvárosában. Nem vagyok a plázák ellen: van köztük építészetileg nagyon gyenge és jó is. Nem az a baj, hogy épülnek plázák. Menjen át Bécsbe, és nézze meg, hol épülnek plázák. Az autósztrádáknál. Ugyanez a helyzet Berlinben, Drezdában, Párizsban, Londonban is. Még Manhattanben sincsenek plázák, csak nagyáruház épült. Csomó gyönyörű elegáns üzlet lehetne Budapesten, ezzel szemben, ha végigmegyek a Kossuth Lajos utcán, elsírom magamat: mocsok van, és büdös. Vagy ott a Nagykörút, ahol még a kommunizmus legsötétebb időiben is gyönyörű üzletek voltak. Engem nem a plázák stílusa érdekel, de a beengedésük óriási taktikai hiba volt, a város ebben tönkremegy, mert mint egy élősködő pióca, elszívja a vérét.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]



Magas épületeket és felhőkarcolókat sem látna szívesen Budapesten?
A felhőkarcolók semmiképp sem reálisak. Hogy legyenek hangsúlyos magas épületek egy városban - ahogyan régebben voltak templom- és városházatornyok -, az egyrészt már eldőlt, mert ott van például az Árpád híd környéke. Van olyan tervtanácsi állásfoglalás, amely még előttem jóváhagyott további magas házakat, és erre már nincs ráhatásom. Az én magánvéleményem az, hogy a magas házak témája nem tabu, de nagyon meg kell gondolni. 

Önt az organikus vagy szerves építészet egyik jeles magyar képviselőjének tartják. Mestere Makovecz Imre volt. Szeretné növelni az országban az ilyen stílusú épületek számát?
Megtisztelő a számomra, hogy ilyen nyilvánvalóan beletartozom ebbe a körbe. Szerintem vannak nagyon jó organikus házak és vannak kiváló nem organikus házak is. Nem az én feladatom ebben igazságot tenni. A stílusról azt gondolom, hogy ebben mindig lesznek viták, nem lehet igazságot tenni, nincs is igazság: aki bécsi szeletet akar enni, az bécsi szeletet eszik, aki a spagettit szereti, az spagettit. Ha tudnánk, hogy mi a tuti, akkor biztos afelé mennénk. De Mátyás király sem tudta: voltak gótikus és reneszánsz házai is. 

Követi a kritika által a legfőbb művének tartott Hattyúház utóéletét?
Időnként járok a Hattyúházban, és azt hallom, hogy mostanában jobban áll a helyzete, jobban ki lehet adni a lakásokat. De az ingatlanpiaci mélyrepülés a Hattyúházat sem kerüli el. Most olvastam valahol, hogy a CIB Bank megvette a ház egy jelentős részét. Ez a ház több mint tízéves, és tulajdonképpen soha nem fejezték be. Ha tudok ezen dolgozni, akár ingyen is szívesen dolgozom, hogy méltóképp befejeződjön.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]


Melyik munkáját kedveli leginkább?
Akinek több gyereke van, mint nekem, nem tud erre becsülettel válaszolni. Valószínűleg egy Ceglédpuszta nevű faluban tett faluház-kísérlet  áll hozzám érzelmileg a legközelebb. Nagyon kedves a szívemnek. És sok családi házam van, ahol egészen kiváló emberekkel voltak élményeim, sok barátság máig megmaradt. De a Hattyúházat is kedvelem.

Mit tervezett utoljára?
Utoljára egy szerényebb méretű irodaházat rajzoltam, amelynek a megvalósulása húzódik. Épül viszont egy hatgyermekes értelmiségi családnak egy családi ház a II. kerületben, az Árpád kilátó alatt az erdő szélén. Nagy lugasok mellett egy visszafogott, ahogy most mondják, környezettudatos, nyerskővel burkolt nagyon romantikus épület. Nem olyan nagyon régen Balatonakarattyára rajzoltam egy környezetbe illő templomot. Ahogy múlik az idő, azt látom, hogy az építésznek nagyon szerénynek kell lennie. El kell találnia a jó arányt, és olyan házakat kell terveznie, amelyeket egyszerre szeretnek a laikusok és az építészek is. 

Most, hogy kinevezték erre a posztra, fel kell hagynia a tervezéssel. Ezt hogyan éli meg?
Fizikailag nem bírnám folytatni a tervezést. Egyelőre annyira le vagyok kötve, hogy még nincsenek elvonási tüneteim, de majd biztosan lesznek. Egyelőre csak azt vettem észre, hogy a füzetembe rettentő sokat firkálok.

KAPCSOLÓDÓ CIKK