"Kilencven percet végigfocizni izomból" - interjú Mucsi Zoltánnal a POSZT-on

Háy János Nehéz című drámájának első felvonásában csak Mucsi Zoltán beszél. A Pécsi Országos Színházi Találkozón az [origo]-nak adott interjújában Mucsi a Himalája megmászásáról, a karácsonyfa alá kapott emailről, Pepéről és a hatalomátvételről beszélt, illetve arról, hogy miért újabb kilométerkő az életében ez a darab.

 

Barátok vagytok Háy Jánossal, a Nehéz írójával, sőt, azt mondják, hogy rád írta a szerepet - tényleg befolyásolta őt a személyiséged a dráma írásában?

Ez a barátság a próbafolyamat alatt alapozódott meg - remélem, ő is úgy gondolja, hogy barátok lettünk. Az történt, hogy amikor elolvastam A gyerek című regényét, felhívtam, hogy most már eljött az az idő, hogy írjon nekem egy darabot. Azt felelte, hogy rendkívül megtisztelő, de kérésre nem szokott darabot írni. Jó, jó, mondtam, de azért ebből kéne valami drámát írni, ő meg, hogy majd meglátja. Ez volt tavasszal. Aztán ősszel felhívott, hogy elkezdte a darabot. Karácsonykor, december 24-én pedig küldött egy SMS-t, hogy nézzem meg az e-mailjemet, küldött valamit a fa alá - a Nehéz volt az. De szerintem a személyiségem nem befolyásolta, az nem is lett volna jó: az történt, hogy ő valamit ki akart sikítani magából, és szerencsére ez pont hozzám került.

Jobb volt Háy szövegét próbálni, mint egy klasszikust?

Nem, mert amikor megláttam az anyagot, nagyon ijesztő volt az a szövegmennyiség. (A dráma teljes első felvonását a főszereplő mondja el - a szerk.) Amikor ezt a húsz oldalt be kellett varrni, akkor azért sokszor emlegettem a Jánost, és nem jó értelemben. Eszembe jutott, hogy legalább tíz oldalt meg kéne tanulnia belőle neki is, és akkor biztos, hogy soha többet nem követne el ilyen bűntényt senkivel szemben.

Vannak színészek, akik az előadás kezdete előtt öt perccel még a büfében kávéznak, és vannak, akikhez előadásnapon már délután ötkor sem lehet hozzászólni, mert lélekben már a szerepben járnak. Te melyik vagy, amikor ezt a szerepet játszod?

Én amúgy sem a kávézós típus vagyok, de azért amikor ezt az előadást játszom, jelentősen korábban megyek be a színházba. Már fél ötkor bent vagyok - kell ennyi, hogy rá tudjak állni erre a sínre. Nagyon fontos, hogy mennyire tudok lemenni ebbe a gödörbe, vagy be ebbe az alagútba, már az előadás előtt.

Megterhelő emberileg újra meg újra átélni ezt a leépülést a színpadon?

Megterhelő, persze, megcibál ez a szerep. Olyan, mint egy sportteljesítmény: kilencven percet végigfocizni izomból, az megterhelő, de a végén nagyon jó érzés, hogy megcsináltad. Azt szoktam mondani, hogy a Himalájára felmenni nem jó érzés, van, amikor kínlódik az ember, meg elgondolkodik, hogy mi a francot keres itt, 6000 méter magasan, de amikor felér, az nagyon jó érzéssel töltheti el az embert.

"Nagyon nagy kapaszkodó Lázár Kati személye" 
Kattintson a képre és nézze meg a darabról készített galériánkat! Fotó: Tuba Zoltán

Ugyanakkor ez nem monodráma. Ez egy párbeszéd, amit egyedül folytat le az ember. Nagyon fontos, nagyon nagy kapaszkodó Lázár Kati személye - összehasonlíthatatlanul máshogy hatna a szövegem, ha ő nem ülne ott mellettem.

Kiemelkedik a Nehéz a többi előadásod, filmed közül?

Harminckét éve vagyok a pályán. A harminckét évben nyilván vannak kilométerkövek, és vannak ezek között is jelentősebbek. Sorolhatnék embereket, a Csizmadia Tiborral, a Fodor Tamással való találkozást, a Krétakör-időszakot, a Jancsóval és Grunwalskyval való találkozásokat - és a Nehéz is egy ilyen jelentős kilométerkő számomra.

Annak idején alapító tagja voltál a Bárkának - és a Krétakör után most újra itt vagy. Milyen a viszonyod ezzel a színházzal?

Jó néhányan elmentünk az alapítók közül, mert nem értettünk egyet az akkori igazgatóval. A mostani már egy egészen más társulat: az akkori csapatból talán csak négyen vannak még mindig a Bárkánál, meg az épület ugyanaz. Ez egy hely, ahol feladatokat bíznak rám, jó feladatokat. Igyekszem megfelelni.

Fotó: Tuba Zoltán

A Bárkán kívüli munkáidban a Jancsó-filmek óta állandó visszatérő páros Kapáé és Pepéé, még akkor is, ha nem épp így hívnak téged és Scherer Pétert mondjuk A fajok eredete című darabban. Örülsz, hogy rajtatok maradt ez a két szerep?

Annak örülök, hogy Pepével találkoztam, de kéne csinálni egy felmérést, hogy ez másnak is jó-e. Voltak rendezők, akik hívtak minket, talán nekik is jó. Pepével 16 éve dolgozunk együtt, ezalatt csináltunk sok mindent, filmet is, színházat is - sőt, most megalapítottuk a Nézőművészeti Nonprofit Kft.-t, amivel előadásokat hozunk létre. Úgy néz ki, hogy - hacsak a Pepe nem csinál valami baromságot, és nem rúgom ki - ebből még sok jó dolog létrejöhet.

Két éve még azt mondtad, hogy attól függ a jövő, hogy Pepe nem rúg-e ki téged - átalakultak a viszonyok?

Át akarom venni a hatalmat. Pepe túlzottan a fejemre nőtt.