"Szabadság nincs, csirkeragu van" - fotórealizmus Keleten és Nyugaton

Csillogó fémtárcsák, farmeres nők és idilli citromgerezdek láthatók a Ludwig Múzeum Édentől keletre címmel nyílt kiállításán. A fénykép élethűségét és a realizmust újraértelmező festészeti irányzat a háború utáni jólét terméke volt a vasfüggöny nyugati oldalán, míg keleten a képek a fogyasztás vágyát tükrözték vissza. A kiállítás rendezője, Erőss Nikolett kalauzol rejtett jelentések között.

Ugyanazok a témák, más jelentés

"A fotórealizmus a banális hétköznapok festészete" - magyarázza Erőss Nikolett kurátor, aki rögtön leszögezi azt is, a kiállításon nem a nyugati és a keleti blokkban megvalósuló irányzatok különbségeire akartak koncentrálni. Inkább arra törekedtek, hogy átfogó képet adjanak arról, mi foglalkoztatta az egyszerű, banális realitással bíbelődő festőket a vasfüggöny innenső és túli oldalán. A kiállításra összeválogatott festmények között sétálva úgy tűnik: ugyanaz. Családi nyaralás, autó, utca, nők, reggelizőasztal, még több autó és kirakatok - vagyis a modern élet kellékei jelennek meg rajtuk leltárszerűen.

Matei Lazarescu: Konyhaasztal, 1978/79 (a képre kattintva a kiállításon készült fotókat nézegethet!)

A kulturális és a politikai kontextus különbözősége miatt a képek mást jelentenek. Romániából nem lehetett külföldre utazni, de Magyarországon is csak háromévente, bizonyos valutamennyiség birtokában és politikai feddhetetlenség igazolásával - idézi fel a kurátor. Emiatt hiába készült két kép hasonló körülmények között egy nyaraláson, más a tétje és a jelentősége a kettőnek.

"Érdemes összehasonlítani az utcaképeket" - mutatja Erőss Nikolett az amerikai festők csillogó és színes kirakatait. Nem messze tőlük függ Kocsis Imre Külváros című képe, amelyen szegényes lepedő lengedez a bolti kirakatban, és a lehúzott roló előtt megfáradt nő néz be.

Kocsis Imre: Külváros, 1976 (a képre kattitva megnézheti galériánkat!)

A fogyasztás öröme és vágya

Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban a fotórealista irányzat a fogyasztás körüli örömet ábrázolta. A bőség, a háború utáni jelentkező gazdasági prosperitás, a kispolgárok szintjén is érezhető jólét tükröződik vissza a képeken, ahogy az új autó, a gyarapodó család és a szabadidő eltöltésének új módjai szerves részévé váltak a hétköznapoknak.

Ezzel szemben a keleti blokkban a hiánygazdaság és a szabadság hiánya volt a mindennapos tapasztalat. A fogyasztás igénye és vágya köszön vissza sok képen, például Franc Mesaric szlovén festő kihalt grilléttermet és lottózót ábrázoló olajfestményein. Mindkettő sokban emlékeztet Edward Hopper amerikai festő ismert képére, azonban más jelentést sugall. "A hétköznapi vágy tereiként jelennek meg, főleg a lottózó, amely a mennyország előszobája"- fogalmaz a kurátor.

Pofon a fotónak

A fotórealista irányzat kialakulásának több dolog adott lökést egyidejűleg. Egyrészt a pontos, fotószerű ábrázolás volt a kézenfekvő dokumentálási módja annak a jólétnek, amely a hatvanas években fontos alapélmény volt a vasfüggönyön túl. Másrészt egy festészettechnikai újítás is így talált utat magának: a fényképészettel a századforduló óta rivalizáló festészet azzal a bravúrral vágott vissza a fotónak, hogy még annál is élethűbb és pontosabb akart lenni.

Chuck Close: Nat, 1972-1973 (a képre kattintva további fotókat láthat!)

Ezzel szemben Kelet-Európában más oka is volt a fotórealista irányzat kialakulásának: "az ötvenes években kötelezően előírt szocreál elvette a realizmus szó hitelét" - magyarázza a kurátor. "Megfesteni valamit, ami pártdirektívákon kívül nem létezik, az nem realizmus." A fotórealizmus alkalmat adott, hogy a festészet visszaszerezze magának a realista ábrázolás létjogosultságát.

A fotóműfajjal azonban Nyugaton is, Keleten is játszottak a művészek. Sokszor szándékosan választottak a spontán fényképekre jellemző esetlen beállítást, vagy festették meg a vaku villanását olajjal. (A fotórealista festők mindig egy elkészült fénykép alapján dolgoztak: az orthodox módszer szerint segédeszköz nélkül, a fényképet maguk előtt tartva kell festeni, de később sokan a felnagyított fotót kivetítették a falra, és az alapján dolgoztak vászonra.)

Több a metafora Kelet-Európában

Az amerikaiak profibbak: úgy festették meg az autók dísztárcsájában tükröződő parkolót, hogy az megszólalt. Ezzel szemben Kelet-Európában a képek metaforikus tartalma volt fontosabb: Fehér László Aluljáró című képe például erre jó példa. A festmény konokul baktató szürke embereket ábrázol, akik anélkül folytatják napi rutinjukat, hogy pontosan tudnák, hova tartanak és miért.

Nyári István: Csirkeragu '81 végén, 1981 (a képre kattintva megnézheti galériánkat!)

Nyári István Csirkeragu '81 végén című festménye is rejtett jelentései miatt vált a Kádár-kor puha diktatúrájának emblematikus képévé. A jóízűen fogyasztott csirkeragu a ronda salgó bútorokkal és a kopott bádogfazékkal együtt a szocializmus szegényes, klausztrofóbiás "luxusát" adja vissza egy jól kiválasztott pillanatban, amikor "szabadság nincs, csirkeragu van" - fogalmaz a kiállítás rendezője.

Édentől keletre - Fotórealizmus: Valóságváltozatok - Ludwig Múzeum, nyitva 2012. január 15-ig. Szeptember 23-25. között a nyitóhétvégén bulival és meghosszabbított nyitvatartással várja a látogatókat a múzeum.