"Az építészet az ő olvasatában dráma volt" - Makovecz Imre pályája és művészete

2011.09.27. 16:57

Az építészet sajátos, korábban nem létező formanyelvét alakította ki, amelyet addig szokatlan, emberre emlékeztető szavakkal bővített, és tájba simuló, emberi vagy növényi alakot öltő épületeket alkotott. A kedden elhunyt Makovecz Imre pályáját végigkísérték kritikák is, de művészetét nemzetközi szinten is elismerik.

Makovecz Imre a magyar organikus építészet egyik megteremtője, a nemzetközileg is ismert kortárs magyar építészek egyike. Jellegzetes épületeit talán azok közül is sokan felismerik, akik egyébként nem érdeklődnek az építészet iránt. 

"Az iskola, amit teremtett, messze földön híres nemzetközi mozgalommá vált. Ez az organikus építészet volt, amit ő szeretett élő építészetnek is hívni" - mondta az [origo]-nak Ekler Dezső építész, Makovecz tanítványa, aki tanulmányok sorát írta egykori mesteréről. A nevéhez kötődő organikus építészet lényege, hogy az épület szervesen illeszkedik a környezetbe és a tájba.

Szentpéteri Márton eszmetörténész, designkritikus pedig így írt róla 2002-ben a Magyar Narancsban: "Szinte megszámlálhatatlan mennyiségben épültek meg tervei; az állam Kossuth-díjjal jutalmazta; a nemzetközi szakma számon tartja - két idegen nyelvű monográfia is jelent meg róla, Edwin Heathcote és Anthony Tischhauser tollából; (...) híveinek és tanítványainak se szeri, se száma; sőt mi több, nyugodtan kijelenthetjük: a Makovecz-stíl legalább annyira rányomta bélyegét a hazai építészetre, mint Hausmanné anno Párizsra!"

A vállalati rendszerben nem találta a helyét

Makovecz pályája kezdetén kénytelen volt megismerni az előző rendszer merev vállalati struktúráját. A hatvanas években, amikor az egyetem után munkába állt, állami tervezőirodai rendszer működött Magyarországon, ami azt jelentette, hogy egy vállalatnak egy adott profilban kellett tevékenykednie. Az egyetem után dolgozott a Városépítési Tervezési Intézet műemléki irodáján, majd a Szövtervben, "de ezekben a vállalati rendszerekben nem találta a helyét" - jellemezte a korszakot az [origo]-nak Masznyik Csaba építész. 
 
Makovecz aztán Visegrádon, a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság építész tervezőjeként dolgozott, ahol évről évre nyári táborokat szervezett. "Ez a nyolcvanas években a megtűrt kategória volt, részben ebből a társaságból kerültek ki a magánirodája munkatársai is" - mesélte Masznyik, aki maga is járt Visegrádon, ahol a nyári táborokban a fiatal építészek a rendőrség hallgatólagos engedélyével "vadkempingeztek" a visegrádi bányaudvarban. Népművelőkkel, néprajzosokkal együtt tevékeny részt vállalt a falvak megmentésért folyó programban, építészeket ajánlott, és maga is tervezett több faluházat. A nyolcvanas évek elején megalapította magánirodáját.

Forrás: MTI/Vajda János
A sárospataki fürdő bejárata előtt (További képekért kattintson a fotóra!)

Finta: A kultúra egészében gondolkodott
"Azzal együtt, hogy sokan támadták, a mai magyar kultúra egyik vezéregyénisége volt. Függetlenül attól, ki ért vele egyet, és ki nem, az egész magyar kultúra hasznára vált, amit Imre csinált" - nyilatkozta az MTI-nek Finta József építész. "Nagyon régóta ismertük egymást, sok évvel ezelőtt együtt alapítottuk azt a Magyar Művészeti Akadémiát, amely most végre köztestületi rangra jutott. Már az, hogy ott, az alapításnál összejöttünk, mutatja, az építészetről, az épített világról vallott felfogásunk különbözősége ellenére sohasem tudtuk kikerülni egymást. Minden vitánk mellett tudtam, és máig vallom, hogy ő az elmúlt fél évszázad egyetlen igazi magyar építész mestere volt" - nyilatkozta Finta, aki szerint Makovecz nem csupán az építészetre volt hatással, hanem a képzőművészetekre, a belsőépítészetre és szobrászatra is. "Ő a kultúra egészében gondolkodott" - tette hozzá.


Tájba simulva

Makovecz "gyönyörű álomvilágot", egyedi stílust alakított ki, visszanyúlva a Rudolf Steiner-i organikusságtól a Kós Károly- és Toroczkai Wigand Ede-féle magyar népi szecesszióig - nyilatkozta az MTI-nek a Makoveczhez hasonlóan Kossuth-díjjal kitüntetett Finta József építész. "Makovecz kezdetben főleg az úgynevezett antropozófus (Rudolf Steiner osztrák filozófus-író által létrehozott filozófiai irányzat) építészek körében, közép- és észak-európai kultúrkörben, Németországban, Hollandiában, Svédországban talált követőkre" - mondja Ekler Dezső, aki szerint számos hazai szimpatizánsa mellett első külföldi követői szlovákiai magyar, romániai magyar építészek voltak, ám az általa teremtett magyar organikus építészeti iskola hamarosan a tengerentúlon is ismertté vált. Ekler szerint az iskola jelenlegi követői főleg a harmincas-negyvenes építészkorosztály tagjai.

Forrás: MTI/H. Szabó Sándor
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem épülete Piliscsabán (További képekért klikkeljen a fotóra!)

Azzal bírálói és rajongói is egyetértenek, hogy építészete elején egy sajátos, korábban nem létező formanyelvet alakított ki. "Máig rendkívüli vívmánynak tekinthető, ahogy az ember auráját nagyította fel építészeti térré, emberre emlékeztető formákat hozva létre" - mondja Ekler Dezső. "A megszokottól erősen különböző épületekkel szembesültek az építészek: antropomorf (emberre emlékeztető), illetve növényekre is hasonlító házakat épített, kezdetben betonból, később olcsóbb anyagból, fából. Ezt az építészetet a szakma nehezen tudta elfogadni, a közönség inkább" - magyarázta Masznyik Csaba.

A nyolcvanas években, a posztmodern megjelenésével Makovecz a saját építészetét közérthetőbb formába öntötte. Összetett házakat tervezett: hagyományos épületeket ötvözött a saját építészeti elemei felhasználásával. A közvélemény ezeket a beszédes épületeket jobban értette, mint a kor egyéb absztrakt épületeit.

Felmerültek műszaki problémák

Makovecz pályáját az elismerések mellett végigkísérték a bírálatok is. Ekler szerint ennek egyik oka az lehet, hogy idősebb kori munkái megmaradtak a posztmodern, múltidéző építészet körében, és ezek elfedik azokat az avantgárd vonásokat, amelyek építészete mélyén vannak. Ugyanez magyarázza szerinte, hogy a laikus közönség inkább a historizáló vonásait szereti, és még kevésbé sejti ezeket a mélyben lévő szellemi újításokat.

Főbb munkái
Makovecz Imre első, már a saját stílusát hordozó épülete a berhidai étterem volt 1964-ben. Korai munkái közül a legismertebb az 1972-ben épült, U alakú sárospataki művelődési ház. Saját maga az 1987-ben épült paksi katolikus templomot tartotta az első igazán figyelemreméltó munkájának. "Az épület egy ősi jel térbeli megfogalmazása" - írta honlapján az épületről, amelynek kecses tornyán a kereszt mellett a nap és a hold is helyet kapott. Egyik legismertebb alkotása a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Piliscsabán.

Építészként fő műve az 1992-es sevillai világkiállítás magyar pavilonja volt. Erről így írt saját honlapján: "A pavilon tengelye észak-déli irányú. Belül két fal feszül az épület átlójára. A párhuzamos falak egymástól három méter távolságra állnak. A falakra ül fel az épület hét tornya (...) A falakból - hol halkabban, hol hangosabban - beszéd hangjai szűrődnek ki. A látogató közöttük sétálva - elvonatkoztatva a felette levő hét toronytól - úgy érzi, egy élő faltestben halad, amely magát Magyarországot jelképezi."

Makovecz Imre száznál több különböző funkciójú, jellegzetes épületet alkotott. A fát nem díszítőelemként, hanem szerkezetként használta, művei környezetükbe illenek, emberbarát, természetes anyagok felhasználásával készültek. Szerinte az épületnek úgy kell kinéznie, mintha az alja a földből nőtt volna ki, és a teteje az égből esett volna le rá. Újabb munkái a makói Hagymaház és az egri uszoda.


Ellenzői Makovecznek azt is fel szokták róni, hogy a kivitelezést nem tartotta annyira fontosnak, hogy sokkal inkább díszletszerű házakat tervezett, és ezekben olykor valóban felmerültek műszaki problémák. Makovecz azonban nem szerette, ha a részletmegoldásokat firtatják. "Az építészet az ő olvasatában dráma volt, úgy gondolta, hogy nem a tárgy a legfontosabb, hanem a folyamat, ahogy a ház épül. Nem szerette az építészet személytelenségét, nem egy hivatalnokvilágban, a megrendelőtől távol akart létezni. Úgy gondolta, hogy az építésznek részt kell vennie a megrendelői akarat és az alkotói akarat szintetizálásában. Ez a személyesség munkásságának egyik legfőbb tanulsága" - mondja róla Masznyik Csaba. 

Szőcs Géza: Életműve beteljesítetlen maradt 
"Személyes véleményem az, hogy a huszadik század utolsó évtizedeinek legkiválóbb műépítésze volt, azt is mondhatnám, hogy a vonal géniusza, a magyar kultúra kiemelkedő alakja" - nyilatkozta Szőcs Géza, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (Nefmi) államtitkára Makovecz Imréről az MTI-nek. Szőcs hozzátette, hogy a "késői korok" aligha fogják érteni, hogy Makovecz Imre miért nem kapott egyetlen jelentősebb megbízást sem Budapesten. "A sors keserű iróniája, hogy éppen akkor kellett távoznia, amikor kibontakozhattak volna nemcsak művészi, hanem kultúraszervezői képességei is. Életműve ilyenformán minden értelemben beteljesítetlen maradt" - utalt Szőcs Géza arra, hogy a Kossuth-díjas, Corvin-lánccal kitüntetett építész által alapított Magyar Művészeti Akadémia ebben az évben köztestületté válva az eddiginél jelentősen nagyobb szerepet kap a magyar kulturális életben.

KAPCSOLÓDÓ CIKK