Elhunyt Mészöly Dezső író, műfordító

2011.10.12. 15:14

Életének 94. évében kedden elhunyt Mészöly Dezső költő műfordító, dramaturg. Verseket írt, évekig szerkesztette és vezette a Lyukasóra című irodalmi műsort, lefordította Villon teljes életművét, és jelentősek Shakespeare- és Moliere-fordításai is.

Rövid betegség után kedden elhunyt Mészöly Dezső Kossuth-díjas író, költő műfordító.

1918. augusztus 27-én született Budapesten. Érettségi után 1940-ig a budapesti Református Teológiai Akadémián tanult. 1942-ben a Kolozsvári Egyetemen szerzett bölcsészdoktori címet François Villon művészetéből. 1940 és 1943 között a Képzőművészeti Főiskola festő szakára is járt - egyik felmenője Mészöly Géza ismert tájképfestő volt - valamint Párizsban is folytatott irodalmi és színházi tanulmányokat.

1946-ban a Nemzeti Színház dramaturgjaként kezdett el dolgozni, 1948-ban a Madách Színházhoz került, ahol szintén dramaturgként dolgozott, és tanított a Színművészeti Főiskola dramaturg szakán is. 1958-ban távozott a Madách Színháztól, 1963-ig szabadúszóként tevékenykedett. Ekkor a Magyar Televízió munkatársa lett, ahol 1978-as nyugdíjba vonulásáig dolgozott. 1992-ben az előbb a Magyar Televízióban, később a Duna TV-n a kezdeményezésére létrejött és havonta megjelenő Lyukasóra című irodalmi műsor szerkesztő-műsorvezetője volt. "Sajnos az utóbbi időben már nem tudott bejönni, de otthonról küldött egy-egy rá jellemző feladványt. Így az utóbbi időben már csak televízión keresztül találkoztunk" - mondta Lator László irodalomtörténész, író, aki szintén rendszeres résztvevője a Lyukasórának.

Rengeteg műfordítás kötődik Mészöly Dezső nevéhez, lefordította Villon teljes életművét, és jelentősek Shakespeare- és Moliere-fordításai is. Fordítói munkája mellett fiatal korától rendszeresen szerzett verseket, első önálló kötete 1975-ben jelent meg.

"Kerek életút ért véget"

Kerek életút ért véget, Mészöly Dezső elvégezte, amit szeretett, amit eltervezett - mondta Lator László az MTI-nek a kedden elhunyt Kossuth-díjas költőre, műfordítóra emlékezve. A szintén Kossuth-díjas Lator hozzátette, hogy nagyon régi ismeretség, barátság fűzte Mészöly Dezsőhöz. Mint felidézte, az 1950-es évek első felében találkoztak először.

"Akkoriban az Európa Könyvkiadó szerkesztője voltam, Dezső pedig sokat dolgozott nekünk. Szerettem az eszét, a verseit, a fordításait" - fogalmazott az irodalomtörténész, hozzátéve, hogy mindig lenyűgözte az a "mohóság", amivel Mészöly Dezső "kebelezte be" a világirodalmat, Villont és kortársait, a francia irodalmat vagy éppen a Shakespeare-darabokat.

Lator kitért arra, hogy a költő-műfordító édesapjától, a híres nyelvészprofesszortól, műfordítótól, Mészöly Gedeontól örökölte nyelvi tehetségét. "És persze a környezetétől, a szülőföldjétől. Ezzel a tudással olyat tudott csinálni, amit sokan mások nem. Meg tudta szólaltatni a népies stílusréteget vagy például Villon furcsa, szlengben, argóban írott verseit magyar nyelven" - tette hozzá.

Mészöly Dezső költői munkásságára emlékezve Lator László emlékeztetett annak letisztultságára. "Kevés volt verseiben a látványos mutatvány, a póz. Azt mondta el, ami vele történet, ami foglalkoztatta, vagyis egyfajta személyes létlíra képviselője volt" - tette hozzá. 

Mészöly Dezső munkásságáról itt olvashat bővebben.