Hitler és pucér nők vázával: nácik kedvenc képeiről nyílt online adattár

Több mint tízezer olyan műalkotás fotója vált nyilvánossá egy csütörtökön élesedett online adatbázisban, amely azt mutatja be, milyennek akarta a náci államvezetés a kortárs német művészetet. A nácik a tájképeket és az erotikus témájú műveket szerették a legjobban, ugyanakkor sokkal nagyobb sikert értek el akkor, amikor az általuk elkobzott és elfajzottnak ítélt művekből rendeztek gúnyos propagandakiállítást. Az is kiderül az adattárból, hogy melyik náci vezető mennyit költött, és pontosan melyik képet vásárolta meg.

Egy online kiállításon nyilvánosságra hozták annak a kiállítássorozatnak a képeit, amely a náci kultúrpolitika művészetfelfogását mutatta be. Az online-képarchívumot hétfőn mutatták be Münchenben, a www.gdk-research.de című oldalt csütörtökön este 9-kor élesítették.

A Große Deutsche Kunstausstellung (magyarul: Nagy Német Művészeti Kiállítás) című művészeti szemlét 1937-1944 között nyaranta rendezték meg Münchenben, a Német Művészet Házában. Az első kiállítás kis híján kudarcot is vallott, a válogatás ugyanis nem nyerte el Hitler tetszését. "A Führer tombol a dühtől" - jegyezte fel Goebbels a naplójába. Ezért átrendezték a kiállítást, ahol 1937-től kezdve minden évben be lehetett vásárolni a nácik ízlésének megfelelő dísztárgyakból. Innentől kezdve 44-ig ez volt a nácik legnagyobb és legfontosabb művészeti seregszemléje.

Évtizedeken át porosodtak hat albumban

A kiállításon bemutatott műtárgyakról precíz fotódokumentáció készült: lefényképezték a termeket, illetve minden egyes kiállítási tárgyat is egyenként. Ilyen módon összesen 12 550 műalkotást katalogizáltak fotókon. Ezeket hat vaskos, barna fedeles fotóalbumba rendezték, amik évtizedekig érintetlenül feküdtek a Művészettörténeti Központi Intézet müncheni raktárában. Ezek képezik a most megnyílt online archívum anyagát. Az anyagot bemutató müncheni kutatók a Spiegelnek azt mondták, tulajdonképpen csak a véletlenen múlt, hogy a háború végén nem dobták ki ezeket az albumokat, főleg miután a művészettörténetben gyakori jelenség, hogy a közelmúlthoz nem szívesen nyúlnak a kutatók.

2009 szeptemberében viszont az intézet kutatói közös munkába kezdtek a müncheni Művészet Háza és a berlini Német Történeti Múzeum munkatársaival. Megvizsgálták a felvételeket, majd a teljes anyagot digitalizálták, és az interneten hozzáférhetővé tették a nagyközönség számára.

Többen voltak kíváncsiak az "elfajzott művészekre"

Az első Nagy Német Művészeti Kiállítással párhuzamosan rendezte meg Joseph Goebbels az Entartete Kunst (Elfajzott művészet) című hírhedt kiállítását ugyancsak Münchenben, melynek során 32 német múzeumból 650 konfiskált műalkotást mutattak be. A helyzet különlegessége, hogy mindkét kiállítást szinte napra pontosan egyszerre nyitották meg, és míg a kigúnyolt művészeti alkotásokat bemutató tárlat több mint kétmillió látogatót vonzott, a Nagy Német Művészeti Kiállításra mindössze 420 ezer ember volt kíváncsi.

Banális, helyenként közönséges

A Spiegel szerint első ránézésre feltűnik, hogy a kiállítások anyaga "elég banális, gyakran kifejezetten közönséges". A művészeti alkotásokról készült képek közül néhány korábban is ismert volt, de ezek csak mintegy tíz százalékát teszik ki a 12 550 katalogizált műnek. Ebben a tíz százalékban monumentálisnak, diadalmasnak és robusztusnak tűnik a náci időszak művészete, a műalkotásokon maga Hitler és a hadserege is felbukkan.

Hitler a Nagy Német Művészeti Kiállítás egyik festményét nézi

Az albumokból ezzel szemben egyértelműen kiderül, hogy a Harmadik Birodalom esztétikáját nemcsak ez a fajta monumentalitás jellemezte. A képeknek csak egy csekély része közvetít nyílt náci propagandát, ugyanakkor a kiállítási tárgyak jól tükrözik a rezsim giccsbe hajló világképét. Meglepően sok a női erotikus kép - pucér nők vázával, pucér nők táncolnak, fürdenek, nyújtózkodnak, lepedőn fekszenek -, a virágcsokros csendélet, és nagy számban fordul elő biedermeier ábrázolás és természetkép is. Utóbbira példa egy olyan fotó, amelyen egy szarvas látható holdvilágnál. Ami pedig a technikákat illeti, sok az olajfestmény, a bronzszobor, a porcelánfigura. A Spiegel szerint összességében mindent áthat a kispolgári realizmus szelleme és sok a giccs.

Ugyanakkor Christian Fuhrmeister és Stephan Klingen, a müncheni Művészettörténeti Központi Intézet kutatói megjegyezték, hogy a kiállítások anyaga kevésbé egységes, mint amire számítottak. Ők ezt azzal magyarázzák, hogy nagyon sok művész állított ki a szemléken. (A művészek listáját itt tudja megtekinteni.)

A virtuális kiállítás

A látogató maga döntheti el, hogyan indul a virtuális kiállításra. A legegyszerűbb, ha évszámra, mondjuk 1940-re klikkel. Kiválasztja például a harmadik, teremrészletet ábrázoló fotót, ott az egerével rámegy az egyik képre - alatta a szerző és a cím -, amelyre rákattint, és eljut a kiállított festményig, ami egy hullámok között hánykolódó hajó.

Az adatbank különlegessége, hogy a képanyagot kiegészítették az árakra és vásárlókra vonatkozó részletekkel is, így nemcsak évre, hanem témára, szerzőre, vásárlóra - amennyiben az a hatalom valamely tagja volt és nem egy magánszemély -, technikára és a vásárlási összegre is keresni lehet. Eszerint a legtöbb birodalmi márkát olyan szerzők munkáiért fizették ki, akik nem igazán maradtak meg az utókor emlékezetében. Azt is meg lehet tekinteni, mit vásárolt Hitler és Goebbels, és a barna fotóalbumokat is lehet lapozgatni.

A fotóalbum lapozgatható, innen is rá lehet klikkelni a kiállított műtárgyak fotóira

Hitler milliókat adott ki

Hitlernél többet senki sem vásárolt a művekből - neve mellett 1310 vásárlás -, a pályája elején festészettel próbálkozó diktátor milliókat adott ki a műtárgyakért, de nem maradt el mögötte a nemzetiszocialista elit és a nép sem. Albert Speer birodalmi építész egyebek mellett tájképeket vásárolt; Joachim von Ribbentrop külügyminiszter a meztelenséget ábrázoló Erwachen (Ébredés) című képet vitte haza; Joseph Goebbels a Bäuerliche Venus (Paraszti Vénusz) mellett döntött: Hitler mellett a propagandaminiszter volt a kiállítások leglelkesebb vásárlója.

Az oldal egyelőre csak németül érhető el, amiből arra lehet következtetni, hogy először a múltjukkal állandó szembenézést kereső németeket célozták meg a készítők.

Egy másik adatbázis a második világháború áldozatairól
Ugyancsak a második világháborúhoz köthető annak a portálnak a témája, amely szeptember közepén vált nyilvánossá. A www.memorialmuseums.org című angol és német nyelvű honlapon azt lehet megtekinteni, milyen emlékhelyek, emlékművek és múzeumok emlékeznek Európa-szerte a második világháború és a holokauszt áldozataira.