Szemétből épült házak, kontinensvárosok: egy egyszerűbb világ modellje a Ludwigban

Egy jövő év elejéig tartó, a Ludwig Múzeumban megtekinthető kiállításon az oda látogató megtudhatja, hogyan építsen saját házat építész segítsége nélkül, akár szemétből, és az elkészült otthont hogyan védje meg a különböző környezeti katasztrófáktól. De valóban egyszerűbb-e az élet a Yona Friedman által tervezett világban?

 

Az Architecture Without Building - A nemépítés gyakorlata című tárlat Yona Friedman magyar származású építész munkásságát mutatja be, méghozzá nem a megszokott módon. Az építész számos terve közül ugyanis szinte egyik sem valósult meg, elsősorban valószínűleg azért, mert sok ötlete gyökeres életmód-változtatást igényelne az emberek részéről. Valószínűtlen, hogy a közeljövőben mindenki eldobja magától a technika vívmányait, hogy a hűtőszekrény és gáztűzhely használata helyett föld alatti üregekben tárolja az ételt, amit előtte egy homorú tükörrel egy pontba összegyűjtött napsugarak melegével főzött meg. A technológiákkal szemben álló ötletek mellett akadnak fizikailag is megvalósíthatatlan tervek. Friedman több rajzán szerepelnek lebegő városok, amelyek folyók, mocsarak vagy a megszokott módon a talajra épített metropoliszok fölött terülnek el.

Még több képért kattintson! (Fotó: Pályi Zsófia)

A kiállítás legnagyobb látványossága egy többszintes házat megjelenítő állvány, amely Friedman egyik városépítésről alkotott elképzelését hivatott szemléltetni. A ház összes szintjén találhatók lakások, de Friedman nagy figyelmet fordított arra, hogy a legalsó szinten is legyen olyan terület, amely fölött nem helyezkedik el szoba, így a tervező által elengedhetetlennek ítélt kertek mindegyike elég napfényhez juthat. A kiállítson látható emellett egy Friedman-féle lakásbelső modellje konyhával, fürdőszobával és rengeteg, a háztartásban hasznosítható növénnyel, valamint a kiállítás megrendezésében segítő önkéntesek által különféle anyagokból összeállított számos térforma és egyéb műalkotás.

Még több képért kattintson! (Fotó: Pályi Zsófia)

A látványos kiállítási tárgyak ellenére a valódi hangsúlyt az elméleti mondanivaló kapja. A látogatók ugyanis nem az állványt csodálják, hanem a falra kiragasztott nagy mennyiségű információ elolvasásával és befogadásával töltik idejüket. A tárlat egyes részei nem kronológiai sorrendben követik egymást, hanem témák szerint csoportosítva mutatják be Friedman elképzeléseit. Friedman ötletei mellett minden téma esetében feltüntetik a hasonló jellegű, valóban folyamatban lévő tevékenységeket is. A tervező a fenntartható fejlődést például a technika túlfejlődésének megakadályozásában és a természettel való szorosabb együttműködésben látja; a Work AC valóban megvalósult, "Ehető iskolaudvar" projektje pedig hasonló elveket alapul véve hozott létre gyakorlatilag önfenntartó épületet, amely saját energiát és hőt termel, s még az esővizet is összegyűjti.

(Még több képért kattintson! Fotó: Pályi Zsófia)

A falakon a valós projektekkel párhuzamba állított ötletek mellett megtalálhatók Friedman angol és francia nyelvű képregényei is. A látogatók ilyen rajzok segítségével ismerhetik meg Friedman véleményét az újrahasznosítás fontosságáról, valamint hasznos tanácsokat kaphatnak házuk építész segítsége nélkül történő, minimális anyagi kiadással járó megépítéséhez és környezeti katasztrófáktól való megóvásához. Friedman legfőbb elképzelései közé tartozik még a városok helykihasználásának javítása kivétel nélkül kerttel rendelkező lakásokból álló emeletes építmények segítségével, valamint a város és a vidék közti határvonal elmosása, egymástól távol lévő helyek közti közlekedés egyszerűbbé tétele. Így a jelenlegi városok gyakorlatilag összeérnének, s hatalmas kontinensvárosok jöhetnének létre helyettük. Véleménye szerint amellett, hogy egy ilyen rendszer sokkal kényelmesebb lenne, megszűnne az idegenség érzése a lakóhelytől távolabb eső településeken.

Yona Friedman a magyarországi Műszaki Egyetemen tanult, az országot a második világháború után hagyta el. Egy ideig Izraelben élt, majd Párizsban telepedett le, ott él ma is. Tanított az Egyesült Államok több egyetemén, de megfordult a világ szegényebb pontjain is, ami a világháború pusztítása mellett szintén hatással lehetett az újrahasznosítás fontosságáról és az egyszerű technológiák használatáról alkotott elképzeléseire. Bár terveinek a legtöbbjét soha nem ültették át a gyakorlatba, ötletei inspirálóan hatottak olyan építészekre, akik a fenntartható fejlődés szellemében vagy a krízishelyzetekben is megvalósítható építészet iránt érdeklődnek.

Az Architecture Without Building - A nemépítés gyakorlata című kiállítás 2012. január 8-ig tekinthető meg a Ludwig Múzeumban.