Minden napra egy szuperprodukció - [origo]-s díjeső a harmincadik Sajtófotón

Két nagydíjat, hat kategóriadíjat és két különdíjat nyert az [origo] két fotósa, Pályi Zsófia és Hajdú D. András a 30. Magyar Sajtófotó pályázaton, amelyen ez volt az eddigi legnagyobb [origo]-s siker. Pályi és Hajdú díjnyertes képein a nagybányai Bejrút, illegális aranyásók, az átlagmagyar és a West Balkán-tragédia láthatók. Mozambiki sártengeren és pofozkodó bolondon keresztül vezetett az út a díjakhoz.

Csütörtökön délután kihirdették a 2011-es év Sajtófotó-díjait: az [origo] két fotósa, Pályi Zsófia (29) és Hajdú D. András (30) összesen tíz kategóriában győzött. Lapunk történetében korábban nem fordult elő ekkora díjeső. Összeállításunkban a két fotós díjnyertes képeivel idézzük vissza az eseményeket, a képekre kattintva galériák nyílnak meg, amelyeken belül a hozzájuk kapcsolódó cikkek is megtalálhatók. A felsorolás után a fotóriporterek mesélnek a győztes képek elkészítésének körülményeiről, a legveszélyesebb és legmegrázóbb pillanatokról, az online fotózásról.

Hajdú D. András nyertes képei

A West Balkán-tragédia (MÚOSZ-nagydíj) 

Klikkeljen a képre!

Három fiatal lányt tapostak agyon, illetve többen megsérültek a Nyugati téri West Balkán nevű szórakozóhelyen 2011. január 15-én, amikor a zsúfolásig megtelt helyiségben pánik tört ki. A tragédiát sorozatos emberi mulasztások okozták a nyomozati iratok szerint. Az ügyben négy vádlott állt bíróság elé, de az önkormányzat felelősségét is felveti, hogy több figyelmeztetés ellenére is szórakozóhely működhetett egy engedély nélküli építkezésen.

A nagybányai Bejrút (Nagydíj, André Kertész-díj) 

Klikkeljen a fotóra!

Nyomorúságos körülmények között élnek az egyik nagybányai ház lakói. A házat fallal választotta el a település többi részétől a helyi önkormányzat. A jogvédők szerint a város elkülöníti a lakókat, ezt igazolja az a tény is, hogy a román állam is vizsgálatot indított a vélt szegregáció miatt. A helyiek becslései szerint 200-400 ember élhet a házban, amely a legminimálisabb komfortot is nélkülözi. A higiéniás viszonyok egy lakó szerint olyanok, mint Bejrútban. A jogvédők az elkerítés miatt diszkriminációt emlegetnek, a helyieket viszont a saját nyomorúságos helyzetük javulása érdekli inkább.

Tűz van, babám! (Művészetsorozat, 2. díj) 

Klikkeljen a fotóra!

A Tűzraktér 2005-ben indult, és az évek során Budapest egyik legjelentősebb alternatív kulturális központjává nőtte ki magát. A négyemeletes, több mint 3500 négyzetméter alapterületű ház az évek során egy olyan kreatív kulturális térré vált, amely befogadó intézményként helyet - próbatermet, műtermet, infrastrukturális hátteret - biztosított a művészek és az alkotó közösségek számára. A központ érdemeit és kiválóságát a Főváros és a Kulturális Minisztérium is díjakkal ismerte el, de 2011 elején Terézváros önkormányzata nem hosszabbította meg a Tűzraktér szerződését, így több száz alkotó maradt műhely nélkül.

Elég volt! (Hír -eseményfotó 1. díj)

Összesen 43 embert állítottak elő a rendőrök, miután feloszlatták a Parlamentnél a kormányellenes tüntetést december 23-án. A képen Kaufer Virág LMP-s országgyűlési képviselőt viszik el a rendőrök.

Eksztázis (Művészet egyedi, 3. díj)

Sziget, augusztus 13. Skunk Anansie-koncert.

Hajdú D. András emellett megkapta a Munkácsi Márton-díjat a legjobb kollekcióért, azaz az általa beadott anyagok voltak összességében a legmagasabb színvonalúak a zsűri megítélése szerint.  

Pályi Zsófia nyertes képei

Átlagmagyar - Mi van a statisztikán túl? (Portrésorozat, 2. díj)

Klikkeljen a képre!

Magyarország lakosságának leírására a statisztikai adatok a legalkalmasabbak? Mi van a számokon túl? Megkérdezett magyarok vallanak szerencséről, fogyasztói szokásokról, mesélnek magukról.

Illegális aranyásók - környezetszennyezés a kecsegtető arany reményében (Természet és tudomány, 1. díj)

Klikkeljen a fotóra!

Mozambik Manica nevű tartományában éjjel-nappal mossák a földet, hogy aranyat lelnenek. Az aranyásók 70-80 százaléka a szomszédos Zimbabwéből érkezik illegálisan. Az államhoz tartozó aranyrögök végül nigériai, szomáliai, zimbabwei, izraeli és libanoni kereskedők kezében landolnak. Az államé marad az ivásra és öntözésre alkalmatlanná vált folyó- és talajvíz és az aranyásók egészségügyi károsodásának kezelése.

Nyugdíjasok Ki mit tud?-ja Hévízen (Művészetsorozat, 3. díj)

Klikkeljen a fotóra!

Táncra perdülnek, és vérbő tarantellát járnak: egy hévízi vállalkozó országos Ki mit tud?-ot szervezett nyugdíjasoknak, és a nagy érdeklődésen maga is meglepődött. A tehetségkutató versenyben elsöprő többségben nők vettek részt, az átlagéletkor pedig 70 év volt. "Csak annyi vizet szerezzetek, hogy a vérnyomáscsökkentőt bevegyem, de aztán nehogy az altató legyen az" - kiáltotta társaihoz a decsi tánccsoport egyik tagja a fellépés előtti utolsó percekben, hogy aztán a színpadon még a korukat is elfeledjék a résztvevők.

Pályi Zsófia A legjobb teljesítményt nyújtó harminc év alatti fotóriporternek járó különdíjat is megkapta, ennek kihirdetéskor az ország utolsó lovas postásáról készült riportját is bemutatták.

Nem kell az egyetlen képre várni

"Ha napi sajtó, akkor az online újságokban hiszek. Hiszen pörögnek ezerrel, bizsergető percről percre helyszíni tudósításokat készítenek, és kerek, nagylélegzetű fotóriportoknak is helyet adnak, amelyekben nincs terjedelmi korlát" - mondja Pályi Zsófia. Hajdú D. András szerint is az a műfaj legfőbb előnye, hogy 15-20 képes riportokat lehet lehozni, erre pedig a nyomtatott sajtóban nincs tér. "Mivel a fotósnak nem kell a fő, az egyetlen képre várnia, több esélyem van arra, hogy jó és komplex anyagot készítsek" - magyarázza András, hozzátéve, hogy sokszor egészen jelentéktelennek tűnő dolgokon keresztül jobban meg tud mutatni helyzeteket és eseményeket.

Zsófiát újabban az állókép, a mozgókép és a hang ötvözésének lehetősége izgatja. A műfaji határok elmosódása pedig szintén csak az interneten lehetséges szerinte, ezért vágott bele tavaly a hangos képriportok készítésébe.

Nincs lapzárta

Az online fotózás egyik legfőbb hátránya azonban, hogy az embertől szinte állandó készültséget igényel. "Van úgy, hogy az újévi lencsefőzelék mellől is elugraszthatnak, pedig tudjuk, hogy annál nincs sok fontosabb" - mondja Zsófia. Emellett a gyorsaság miatt szerinte a hibák is könnyebben előjöhetnek. "Minden nap egy vagy több, kész szuperprodukcióval kell előállni, ami valljuk be, lehetetlen" - mondja. A gyorsaság azonban más nehézségeket is szül. "A legérzékenyebb helyzetekben is gyakran arra kényszerülök, hogy a munka közepén otthagyjam az eseményeket és képeket küldjek a szerkesztőségbe. Emiatt gyakran idegtépő a munka, a folyamatos képküldési kényszer szakadozottá teszi a munkát, ráadásul emiatt néha fontos eseményekről maradok le önhibámon kívül" - magyarázza András. 

Hajdú D. András és Pályi Zsófia a nyertesek kihirdetésekor (fotó: Mudra László)

"Nincsen lapzárta, mindig történnek az események, és amikor az ember végre hátradőlne egy elkészített anyag után, hogy kifújja magát, már jön is egy kolléga, hogy csináljak már illusztrációkat egy déli cikkhez. Kettőtől meg ugye a Parlamentbe kellene mennem, az esti interjúról pedig ne feledkezzem el, 10-től lesz Békásmegyeren" - hoz egy mindennapos példát a huszonnégy órás újságírásról András.

A West Balkán volt a legnehezebb

Andrást a West Balkán tavaly januári tragédia képeinek készítése közben nem tudott elvonatkoztatni a látottaktól. "A legnehezebb a West Balkán-tragédia képeit volt megcsinálnom, közülük is a gyászolókról készül fotókat. Ilyenkor próbálok a lehető legnagyobb odafigyeléssel és diszkrécióval dolgozni, de képtelen vagyok magamat leválasztani az eseményről, és nagyon megvisel az, hogy valakinek a legmélyebb gyászát fotózom. Gyászt fotózni: egy gyerek elvesztésének a gyászát nagyon nehéz még kívülállóként is feldolgoznom."

Kiszámíthatatlan terep

Zsófia Mozambikban indult aranyásók után: "Néhány órás buszozással indultunk neki a napnak egy barátnőmmel, a zsúfolásig teli kisbuszban egy testvérpár már csak az ölemben kapott helyet. A lábaim kicsit megsínylették az utat" - írja le a munka előkészületeit. A folytatásban rádöbbentek, hogy ígérete ellenére a találkozóponton nem várja őket a mozambiki ismerős, aki motorral vitte volna tovább őket az aranyásókhoz. "Így a nap hátralevő részében a feleslegesen cipelt bukósisakokat már csak díszként szorongattuk a kezünkben. Egy ablaküveg nélküli, szemmel láthatólag egyszer már biztosan kigyulladt kisbusszal folytattuk az utat a csúszkáló sártengeren keresztül a hegyekbe. Örültünk, hogy megérkeztünk, de újabb izgalom következett."

Egy perccel az után, hogy leszálltak a buszról, kábé ötven, tetőtől talpig sáros férfi állta körbe őket. "Nőket akkor még nem láttunk. A térerő nullán. Mózesnek hívták azt a fiatal útitársunkat, akivel a rövid buszúton ismerkedtünk meg, benne bíztunk meg a legjobban, így megkértük, vezessen minket körbe a terepen. Utána kiáltásokat hallottunk a távolból: Mulungo! Fehér ember! Egy-két óra telt el, mire természetessé vált a jelenlétünk. Akkor kezdtem el fotózni a sorozatot."

Pofozkodó bolond Nagybányán

A nagybányai riport készítésekor egy őrült férfi került András útjába: "Elég hamar kiderült, hogy a román televízió pár nappal előttünk járt a házban, és az ott lakókat minden szempontból egyoldalúan negatívan bemutató riportot hozott le. A helybeliek egy részének pedig nyilvánvalónak látszott, hogy fényképezővel a nyakamban én is a televíziótársaságtól jöttem, és csupa rosszat akarok. Az alaphangulat emiatt elég paprikás volt" - emlékszik vissza András.

Az épület harmadik emeletén mindez tettlegességig fajult, ugyanis egy 35 körüli férfi megragadta a ruháját, és rángatni kezdte, miközben teli torokból ordított vele és az öklével hadonászott. "Lefagytam, ugyanis a legkevésbé sem volt lelkesítő a helyzetem. A férfi nem értett magyarul, én nem értettem románul, így azt sem tudtam, vajon miért is fogok pillanatokon belül pofozkodásba keveredni" - írta le kellemetlen helyzetét.

Ekkor "egy testes, nagy hangú roma asszonyság" sietett segítségére, aki miután elrángatta a támadó férfit, elmagyarázta, hogy nem kell vele törődni, mert egyszerűen csak bolond, és szokott ilyeneket csinálni. "Mindenesetre megkértem a hölgyet, hogy ha ráér, szegődjön már kísérőmül, mert nem értek románul, és egy tolmács jól jönne, hogy legalább az értsem, hogy miért akarnak elverni."

Mire költik a díjjal járó pénzt?

Pályi Zsófia forralt borra, mákos és barackos rétesre, illetve fotós felszerelésre. Hajdú D. András a nagybányai szegregációs anyagát szeretné több országban folytatni, amihez szüksége lenne alaptőkére. "Ha tudnék ösztöndíjat kapni ehhez a munkához és nem kellene a nyereményemet visszaforgatni a munkámba, akkor pedig egy hét szabadságot vennék ki, és a pénzből elmennék a családommal nyaralni, mert a kislányom születése óta nem jártunk sehol, és jót tenne egy hét semmitevés. Főképp hogy most diplomáztam le két napja, úgyhogy nagyon kimerítő négy hónap áll mögöttem" - mondja András.

A Magyar Sajtófotó pályázat összes díjazottja:

NAGYDÍJAK

A Magyar Újságírók Országos Szövetségének nagydíja: Hajdú D. András [origo]: A West Balkán-tragédia
André Kertész-nagydíj: Hajdú D. András [origo]: A nagybányai Bejrút 
Budapest Fotográfiai Ösztöndíj: Móricz Simon (Népszabadság)

KÜLÖNDÍJAK

Escher Károly-különdíj a legjobb hírképért: Beliczay László (MTI/MTVA): Felmentő ítélet
Munkácsi Márton-díj a legjobb kollekcióért: Hajdú D. András [origo]
A megyékben dolgozó, legjobb teljesítményt nyújtó fotóriporter: Komka Péter (MTI külső munkatárs) 
 A 30 év alatti legjobb teljesítményt nyújtó fotóriporter: Pályi Zsófia [origo]
 
KATEGÓRIADÍJAK
 
Hír-eseményfotó (egyedi)
 1. Hajdú D. András [origo]: Elég volt!
 2. Máthé Zoltán (MTI/MTVA): Rendvédők
 3. Máthé Zoltán (MTI/MTVA): Fradi-gyász

Képriport (sorozat)
 1. Sopronyi Gyula (szabadúszó): Libya
 2. Simonyi Balázs (Magyar Narancs, Unit, Mindennapi.hu): Rehab
 3. Béli Balázs (Barikád magazin): Eközben a Parlamentben
 
Emberábrázolás-portré (egyedi)
 1. Komka Péter (MTI külső munkatárs): Szemben
 2. Fazekas István (HVG): Hoffmann Rózsa
 3. Veres Viktor (Blikk/ Nemzeti Sport): Várhidi Pál 80

Emberábrázolás-portré (sorozat)
 1. Kallos Bea (MTI külső munkatárs): Laci bácsi
 2. Pályi Zsófia [origo]: Átlagmagyar
 3. Kovács Tamás (MTI/MTVA): A gyanú árnyéka

 Művészet (egyedi)
 1. Kecskeméti Dávid (szabadúszó): André Kertész-retrospektív
 2. Reviczky Zsolt (Népszabadság): Sweet Mambo
 3. Hajdú D. András [origo]: Eksztázis

Művészet (sorozat)
 1. Kollányi Péter (MTI/MTVA): A Meggyalázás
 2. Hajdú D. András [origo]: Tűz van, babám!
 3. Pályi Zsófia [origo]: Nyugdíjasok Ki mit tud?-ja Hévízen
 
Sport (egyedi)
 1. Csudai Sándor (Magyar Hírlap): Innen szép felállni
 2. Kovács Tamás (MTI/MTVA): Megálló
 3. Szabó Miklós (Nemzeti Sport): Bukfenc

Sport (sorozat)
 Első díjat nem adtak ki
 2. Beliczay László (MTI/MTVA): Dávid és Góliát
 2. Polyák Attila (szabadúszó): Az Abonyi Birkózó Club életéből
 3. Végh László (Magyar Nemzet Magazin): Yamakasi!

Természet és tudomány (egyedi)
 1. Süveg Áron (szabadúszó): Töltés
 2. Selmeczi Daniel (Red Sea Boats Holidays Kft): Tánc
 3. Czimbal Gyula (MTI/MTVA): Színes köd

Természet és tudomány (sorozat)
 1. Pályi Zsófia [origo]: Illegális aranyásók
 2. Móricz Simon (Népszabadság): Homokhátság
 3. Mohai Balázs (MTI külső munkatárs): Busázás a Balatonon

Társadalomábrázolás, dokumentarista fotográfia (egyedi)
 1. Hatlaczki Balázs (Hatlaczki Bt.): Hajléktalanfürdő
 2. Stiller Ákos (HVG): Cigánysorról a panelbe
 3. Fazekas István (HVG): Testcsel és egy kapu

Társadalomábrázolás, dokumentarista fotográfia (sorozat)
 1. Szigetváry Zsolt (MTI külső munkatárs): Büntetés
 2. Koszticsák Szilárd (MTI/MTVA): Tiltott szépségszalon
 3. Mohai Balázs (MTI külső munkatárs): Ozora
 
Bulvár, humor (egyedi vagy sorozat)
 1. Reviczky Zsolt (Népszabadság): Ásó, kapa, Big Ben ...
 2. Stiller Ákos (HVG): Odanézz
 3. Móricz Simon (Népszabadság): Arckeresés

A Sajtófotó pályázatról
A Magyar Újságírók Országos Szövetsége harmincadszor hirdette meg a Magyar Sajtófotó pályázatot, amelynek története során 307 szerző 8848 képpel pályázott sikeresen. A pályamunkákat a kiíró által felkért fotós szakemberekből álló öttagú zsűri bírálta el. A díjakat a XXX. Magyar Sajtófotó-kiállítás ünnepélyes megnyitóján, 2012. március 23-án adják át a Magyar Nemzeti Múzeumban.

A zsűri külföldi tagjai:
Tony Hicks (interjúnk vele itt olvasható), az AP európai és afrikai fotószerkesztője, Marián Pauer fotótörténész, a pozsonyi jogi egyetem médiakarának tanszékvezetője, Radu Sigheti, a Reuters romániai vezető fotóriportere.

A zsűri hazai tagjai:
Szalmás Péter, a Népszava képszerkesztője, Virágvölgyi István, az MTI fotószerkesztőségének a vezetője. Utóbbi a "nem tudunk másról szavazni, mint ami a pályázatra be van adva" szavakkal nyitotta meg az eseményt, ahol a zsűri két magyar tagja azt is elmondta, a háromnapos szavazást parázs viták zárták.